Olasz koktélok: a kánikulát csillapító Aperol Spritz és a velencei Bellini

E festői országban gyakran izzasztó kánikula tombol, ezért az olaszok imádják a frissítő koktélokat. A műfaj királya a jéghidegen szervírozott Aperol Spritz: lelke a prosecco, az Aperol, a szóda és a jég. A még teljesebb élmény érdekében egy szelet naranccsal szervírozzák. Ez a klasszikus vacsora előtti ital a mediterrán országban, és meglepő módon gyakran popcornnal tálalják. Bár tradicionálisan előételekhez társítják, annyira felkapott italnak számít, hogy gyakorlatilag a nap bármely szakában fogyasztható.

Az Aperol Spritz nem egy „mai gyerek” az olasz koktélok között. Valójában az 1800-as évek észak-olasz Veneto régiójába nyúlik vissza. A venetóiak előszeretettel színesítették italaikat izgalmas összetevőkkel, folyamatos tesztekkel dolgoztak, mígnem testet öltött az Aperol Spritz végső formája, amit mindenki ismer és szeret.  Mára az olaszok valamennyi bárjában és éttermében rendelhetünk Aperol Spritz cocktailt. Benne van az olasz életérzés, és kortyaival mi is átélhetjük a forró olasz nyarak jeges felüdülését.

Hasonlóan üde színfolt az olasz koktélok között a Bellini, az 1930-as, 1940-es évek parádés finomsága. A régiek szerint a Bellini Giuseppe Bellini, egy ügyes séf vívmánya, aki emellett a carpaccio nyers marhahúsos ételt is kieszelte. A derék Giuseppét egy velencei festő ihlette a speciális színű koktél megalkotására (erre először a szerelem városában, Velence Harry’s bárjában került sor). Amikor tehát Velencébe járunk, feltétlenül érdemes meginni egy klasszikus Bellini koktélt, ugyanis e legendás falak között került először a bárpultra. És ha a saját otthonunkban készítjük el a Bellinit, akkor az aromák ösvényén megidézzük a Sóhajok Hídját, az érzelmekkel teli Velencét, ahol annyi minden történt, és életre kelt egy fenséges koktél vibrálóan finom zamata.

Kéz a kézben jár benne az őszibarackpüré és a prosecco, az olasz pezsgős zamata. A Bellini gyakorlatilag pofonegyszerű, azonban minősége nagymértékben függ az összetevőktől. A püréhez az olaszok friss érett őszibarackot használnak, ez a legjobb a Bellinihez. Az igazi gourmanok egy kis málnapürét adnak a Bellinihez, mert így szemet gyönyörködtetővé válik a színe, és az íze is sokrétűbb, megidézve az olasz zamatok varázslatos gazdagságát!

A téli koktélkirály Bombardino és a klasszikus Negroni

Az évszakok váltakozása az olasz koktélkultúrát is megihlette. Ennek folyékony gyermeke a Bombardino, a síparadicsomok nagy favoritja, egy ígéretes téli koktél. Ugyan Észak-Lombariából ered, azonban annyira popkult a síparadicsomokban, hogy Ausztria, Franciaország, Csehország havas lejtőin is rendre felbukkan, a téli sportok és a klassz koktélok rajongóinak nagy örömére.

A Bombardino a legenda szerint egy fiatal genovai férfiú találmánya. Hősünk az olasz Alpokba költözött, és síházat nyitott. Amikor egy nap egy csapat síelő bukkant fel a hóviharból, gyorsan összedobott nekik egy forró italt a keze ügyében lévő hozzávalókból. Az egyik vendégnek az invenciózus ital annyira bejött, hogy meglepődésében felkiáltott: „micsoda bomba!” Így kapta a téli koktél a Bombardino nevet. Az ital népszerűsége a sípályák környékén villámgyorsan terjedt, a többi pedig már történelem…

A Bombardino tulajdonképpen egy meleg tojáslikőr, a tetején tejszínhabbal, megszórva egy kis fahéjjal. Általában némi extra alkoholt adnak hozzá, többnyire brandyt. A legjobb az olasz Alpok lejtőin élvezni a zamatát, különösen, miután egy kis hegyi túra felpörgette az ember vérét.

A Bombardino persze otthon is elkészíthető, ha van tojáslikőrünk. A kihívás benne pusztán a melegítés, mivel a tojáslikőr nyers tojást is tartalmaz, így óriási káoszt okoz, ha megfőzik…

Az olaszoknak van egy másik csodafegyverük a koktélok terén. A Negroni koktél pezseg az alkoholtól, és a híres történet szerint 1919-ben jelent meg először a firenzei Caffe Casoniban. Camille Negroni itt arra kérte a kedvenc csaposát, hogy változtasson az unalomig ismert kedvenc koktélján, és helyettesítse a szódavizet ginnel. Az új ital minden várakozást felülmúlt, és az ütős koktél Negroni néven vonult be az örökkévalóságba.

Készítésekor egy rész vermutot egy rész gint és egy rész Camparit kevernek egymással, majd narancshéjjal díszítik az italt. 

Bársonyosan hívogató olasz borok: Barolo, Brunello di Montalchino, Cannonau bor, Chianti, Lambrusco, Negretto, Primitivo.

Az észak-olasz piemonti régióban mindenki imádja a Barolót! Az innen származó temperamentumos rosso a Nebbiolo szőlőfajtából készül, amelyet főként Torinótól délre, a Langhe borvidéken termesztenek. A Barolo palackokban rejlő szőlőt viszonylag kis területen szüretelik, a Barolo falu körüli domboldalakon.

A Barolo istenien illik a szarvasgombához, a piemonti konyha másik híres finomságához. A bor kiválóan passzol a vörös húsokhoz és az erős sajtokhoz. Barolo faluja tehát nemcsak a dugóhúzó múzeumáról, éttermeiről és borozóiról híres, hanem erről a csodás vörös életelixírről! A gyümölcsös vörösbor minimum 3 évig pihen a hordók gyomrában, hogy összeérjenek és kiteljesedjenek az ízei. A Barolo bor nem olcsó, de minden eurót megér, mert visszaadja a piemonti dűlők csodás zamatát. És legalább ilyen finom a Barbaresco, egy másik mennyei Nebbiolo bor.

Mindenki imádja a napsütéses Toszkánát, ahonnan a Brunello di Montalcino bora származik. A Montalcino városát körülvevő különleges területén készítik, amely könnyen útbaejthető egy toszkán országúti kirándulás során. A nem mindennapi vörösbor 100%-ban Sangiovese szőlőből készül, és Olaszország legmagasabb DOGC elismerésével rendelkezik (ez az ellenőrzött és garantált származás megnevezése). Vagyis ez a legmagasabb színvonalú borok elismerése! A merész, testes vörösboros palackba zárta Itália szőlőben megfogalmazott esszenciáját.

Másrészt a szardíniai borok is kiválóak, ahogyan azt a Cannonau bor mutatja. Szardínia szigetén ez a legmenőbb vörösborfajta, az itt termő szőlők 1/5-e alapvetően Cannonau. A gazdag zamatú, testes bor fűszeres illatokkal hódít, alacsony savtartalommal és magas alkoholtartalommal.

Mások a száraz olasz vörösborért, az ikonikus Chiantiért lelkesednek. Ez Toszkána, az olaszok legnagyobb bortermelő régiójának első számú bora, a környéken termesztett Sangiovese szőlőből.  Csak azt a bort szabad Chiantinak nevezni, amely Chianti régióban készült, és legalább 70%-ban Sangiovese szőlőt tartalmaz.

Annál jobbnak tekintik a Chiantit, minél nagyobb százalékban használtak a készítésekor Sangiovese szőlőt. Szintén számít, mennyi ideig érlelték az adott bort. Itt is fontos aspektus a minőségre nézve a borosüveg címkéjén szereplő DOC vagy DOCG jelzés.

A régi időkben a Chianti mindig egy zömök vörösboros palack volt a szalmakosárban, amelyet akkoriban fiascónak neveztek. Manapság már kevesen követik az eredeti eszmeiséget, és a Chiantik többsége szabványos, modern borospalackot használ. Az üvegtől függetlenül, egy pohár Chianti kortyolgatása tökéletes arra, hogy a gondolatok szárnyán Toszkánában töltsük az estét vagy a délutánt, miközben az egyik legjobb olasz bort ízlelgetjük!

A prosecco és a Vin Brulé

A prosecco az olaszok emblematikus fehérbora, amelyet Charmat-módszerrel állítanak elő.

Pezsgése alapján két nagy kategóriába sorolható: still proseccóra és sparkling proseccóra.

A prosecco elnevezés alapjáraton egy DOC alkoholos italt jelöl, amely főként Veneto és Friuli Venezia Giulia közötti területről származik. Az ország legnevesebb proseccója a Prosecco di Conegliano-Valdobbiadene.

A híres olasz ital a Prosecco szőlőfajtából készül. Ezt ma leginkább fehér Glera szőlőként emlegetik. A megnevezést 2009-ben vezették be, hogy ne keverjék össze a szőlőfajtát és a bort. Valójában a proseccókban az összes szőlő 85%-át Glera-szőlőnek kell kitennie, míg a fennmaradó 15% Chardonnay, Pinot Grigio, a Verdiso, a Bianchetta Trevigiana és más szőlőfajták alkotják. A prosecco szőlőt már több mint 200 éve terjesztik: 1772-ben Francesco Maria Malvoti már írt róla a Giornale d’Italia nyolcadik kötetében.

A prosecco annyira beírta magát az olasz italok nagy legendáriumába, hogy a proseccói dombok 2019-ben felkerültek az UNESCO világörökségi listájára.

És ott van még a Vin Brulé, a forralt bor alternatív megjelenése. Minden olasz régiónak és vidéknek megvan a maga saját veretes sztorija és receptje ehhez a jól ismert olasz nedűhöz. A Vin Brulé Faenzából származik, ahol minden januárban szerepet kapott a Nott del Biso hagyománya. A város központjában elégettek egy hatalmas bábut, miközben a helyiek ízletes forralt borral melegítették fel a testüket és lelküket. Piacenzában a helyieknél régi hagyomány, hogy karácsony este mindig Vin Brulét fogyasztanak a család.

Az eredeti recept lelke 1 üveg Sangiovese vörösbor (más olasz vörösborból is nagyszerű erre a célra), 1 fahéjrúd, 200 gramm cukor, 45 szegfűszeg, 1 narancshéj, 1 citromhéj. Egy nagy edénybe öntjük a bort, hozzáadjuk a narancs- és citromhéjat, a cukorral és a többi hozzávalóval együtt. Az egészet jól összekeverjük, és lassú tűzön pár percig főzzük. Nem is kell karácsony vagy extra alkalom ahhoz, hogy megkóstoljuk ezt a finomságot, mert a Vin Brulé mindig fenomenális, érdemes megízlelni! Ettől biztosan felmelegedünk egy hűvös éjszakán!

Olasz likőrök-az amaretto, a limoncello, a mirto és a sambuca.

Az amaretto az édes olasz likőr klasszikus megtestesülése.

Az Észak-Olaszországban lévő Saronnóban született, Milano közelében. Az olasz amaro kifejezetten keserű italt jelent, az amaretto azonban ennek gyengébb verzióját, amely „csak kicsit” keserű. Az 1960-as években a Disaronno által világhírűvé vált ital sokkal régebbi, mint azt elsőre gondolnánk. A Disaronno és a Lazaronni család egyaránt azt állítja, hogy ők az amaretto megálmodói. Lazaronniék a 19. században már amarettós süteményeket készítettek, és ezekhez a biscottikhoz készítették a jól ismert likőrt.

A romantikusabb eredettörténet azonban arról szól, hogy az amaretto születése 1525-re tehető. Eszerint Leonardo da Vinci egyik tanítványa, Bernardino Lunini képet festett egy özvegy fogadósról, aki hálából adott neki egy barackmagban macerált párlatot, ez lett az első amaretto. Az amaretto egyébként mandulás likőrként ismert, de a legtöbb recept valójában sárgabarackmagból, vagy a kettő keverékéből készült. A Disaronno viszont csak és kizárólag sárgabarackmagot tartalmaz.

Az amaretto egy rendkívül sokoldalú ital: Amerikában kólával keverik, cherrys zamatok elérése érdekében, míg olasz földön inkább kávéval és sok desszerttel fogyaszthatják, így tiramisuval. Emellett az amaretto remekül keverhető whiskyvel és vodkával is krémes koktélok készítésekor. Érdekes módon az amarettót sós ételekhez is használják, főleg zöld- és sajtszószokhoz, még csirkés fogásokhoz is.

Milyen lehet az édes élet, a sokat emlegetett olasz dolce vita érzése? Amikor egy Vespán cirkál az ember az Amalfi-parton, egy menő napszemüvegben… Ez a pillanatnyi citromos mennyország maga a limonchello. Maga a nyár, egy ellenállhatatlan vitamintenger, amely Capri szigetéről, az Amalfi-partról származik.

Alkotója az olasz hagyomány szerint egy bájos öreg „nonna”, azaz nagymama. A kertjében lévő citromok olyan fenségesen finomak voltak, hogy mindenképpen valami emlékezeteset akart alkotni belőlük. Idővel a recept olyan popkulttá vált. Emellett a házi készítésű változata is az olaszok nagy kedvence. Amit mindenképp érdemes megkóstolni, legyünk Itáliában, vagy bárhol a világban!

A limonchello egyébként meglehetősen erős likőr, alkoholtartalma általában 20-32% között mozog. Az alkoholtartalmat ügyesen ellensúlyozza a a Sorrentine-citrom speciális édessége. Miután alkoholba áztatják, a készítők cukorsziruppá keverik, majd még egy hónapig állva hagyják. Esszenciális fontosságú, hogy a limonchellót hűtve szolgálják fel, és ez lett az olaszok kedvenc vacsora utáni digestive itala.

És ott van még a mirto, az olaszok keserédes finomsága a likőrök ligájában. Ezt vacsora utáni italként fogyasztják. A Mirto egy kézműves ital, amit aguardientében (színtelen, szagtalan gabonaszeszben) macerálnak a Myusdsrtus Communis növény bogyóival-ezek vadon nőnek a Földközi-tenger partvidékén. Nem egy átlagos növényről beszélünk: már a görög-római időkben szentnek tartották, ezért fényes leveleit gyakran használták esküvői koszorúkhoz és füzérekhez. A növény több részét fertőtlenítő hatásúnak tartották, és az ókorban a gyógyító fertőtlenítőszerek fontos összetevőivé váltak. Napjainkban a Mirto likőr a növény lila bogyóiból készül.

A nagyra becsült olasz likőrt több fogásos vacsorák után szolgálják fel Szardínián, valamint a dél-pugliai Salento régió éttermeiben a vendégeknek. Kesernyés íze segíti a szervezet emésztését. Az olasz fűszernövényes-keserű amaróval szemben a Mirto egy édesebb ital a minőség szerelmeseinek.

A sambuca az olaszok egyik temperamentumos itala a 19. század közepe óta! Luigi Manzi találta fel 1851-ben Olaszország nyugati partján, közvetlenül Róma alatt, Civitavecchiában. Ez Manzi leveléből derül ki: megírta, hogy kisvállalkozást indít, amelyben előállított egy ánizsos italt, és étkezés után kiváló emésztést biztosít. Valószínűleg azért kapta a sambuca nevet, mert Manziék a sambuchelliről nevezték el, vagyis a „vizes emberekről”, akik vízzel és ánizzsal mentek a mezőre, hogy csillapítsák a parasztok szomját Manzi egykori szülőföldjén, Ischián.

A sambuca egyébként egy magas, 38-42%-os alkoholtartalmú ital, erős ánizsos vonalvezetéssel. Az italt gyakran „con la Mosca” fogyasztják (légy módra), vagyis 3 szem kávét lebegtetnek a tetején, amit ivás közben megrágnak. Saluti!

A Fernet forradalma

1845-ben Milánóban készült egy pompás ital, eredetileg olasz gyógyszerként. A tömegek is felfigyeltek rá. Később már Dél-Amerikába is exportáltak belőle, és napjainkban ez a legjelentősebb ital Argentína kultúrájában. A Fernet annyira felkapottá vált a dél-amerikai országban, hogy külön lepárlót is építettek ott.

Rengeteg fernet változat létezik, nemcsak a Fernet Branca. Azonban az a lényeg, hogy a Fratelli Branca verziója még mindig az eredeti, nemzedékről nemzedékre átadott recept szerint készül 27 gyógynövényből, valamint egyedi összetevőkből. A pontos és teljes formula féltve őrzött titok. Vitán felül ez az egyik legismertebb keserűlikőr, amit olasz földről exportálnak, igazi kuriózumszámba megy a minőségi italkedvelők bárszekrényén.

Olasz sörök

A csizma alakú ország italkultúrája elsősorban a koktéljairól, borairól és likőreiről híres, azonban a helyi birrákat sem szabad alábecsülni, mert valami fantasztikusak!

Az italiano világban kiváló a sörválaszték. Az elmúlt években többszáz mikro- és kézműves sörfőzde bukkant fel országszerte, így évről évre egyre több sört gyártanak.

Mindenki ismeri az olyan olasz sörmárkákat, mint a Peroni, a Moretti és a Nastro Azzurro, azonban az olasz kézműves sörszcéna is virágzik napjainkban.

Bicerin- az alkoholmentes olasz italok királya

Ez a csoki és a kávé bájos olasz fúziója. Presszókávéból, csokoládéból és frissen felvert tejszínhabból készül, tapas pohárban tálalják. Szép rétegek nyilvánulnak meg rajta, ezért egy igazi szemet gyönyörködtető csemege, lenyűgözhetjük vele a vendégeinket.

Az ital először a 18. században jelent meg a történelmi Caffé Al Bicerinben. Itt a mai napig felszolgálják a torinóiak különlegességét.

Alexandre Dumas és Umberto Eco írók egyaránt imádták a Bicerint, amelynek forró zamata tökéletesen felmelegíti az embert egy hűvös olasz éjszakán. Torinóban járva tehát érdemes felkeresni a híres történelmi kávézók egyikét, leülni egy márványasztalhoz, és kérni egy Bicerint, miközben beleéljük magunkat ebbe a különös, történelmi évszázadokon átívelő hangulatba, amelybe a Bicerin sodor minket.

Capuccino-gőzölgő tejeskávé a kapucinus szerzetesek kolostorának árnyékában

Nincs még egy olyan forró és dinamikus kávé, mint az asztalon gőzölgő capuccino!

Kevesen tudják, de a forró finomságot a kapucinus szerzetesek (olaszul: Frati Capuccini) találták fel egy Rómától északra fekvő kolostorban a 17. században. A reverendájuk barna volt, amit manapság „capuccinónak” nevezünk. A középkorban a kávé tulajdonságai miatt az ördög italának számított, mert élénkítette a szellemet, és a papok szerint súlyos függőséget okozott. Igen ám, de idővel a szerzetesek elkezdtek a bűnös feketekávéhoz fehér, azaz „tiszta” tejet adni. A tej lágyította a kávé ízét, felhígította a színét, és kevésbé erőssé tette.

A kolostor szomszédságában élt egy ezermester, aki tovább fejlesztette a capuccino készítésének technológiáját: ő találta fel a capuccinatore alaptípusát. Vagyis életre keltett egy gépet, két rekesszel. Az egyikben vizet melegített a gőzöléshez, a másikban tejhab volt. A pár csővel rendelkező szerkezet az első kávéfőző gép volt, és a capuccinokészítő gépek a mai napig ugyanezt a mechanizmust használják, amit Giuseppe kitalált.

Olasz hagyomány, hogy capuccinót reggelire vagy csak a délelőtt folyamán isznak az olaszok. Tehát furcsa szemmel néznek a turistákra, ha délután kérnek ebből a finom kávéfajtából.

Szívesen megkóstolná az olasz italkultúra fenséges italait? Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, és válogasson kedvére széles választékunkból. Legyen szó olasz borról, likőrről vagy proseccóról, kollégáink segítenek megtalálni az ízlésének legjobban megfelelőt! Fedezze fel az olasz italkultúrát olyan italokkal, mint a Pallini 313 Sambuca, vagy a Soligo Col de Mez Prosecco DOCG Valdobbiadene Extra Dry.