Az Islay-sziget 25 mérföld hosszúságú, közel 4000-en élnek ezen a területen. Hiába beszélünk egy szigetről, Islay egyáltalán nincs elszeparálva a környezetétől, szerves kölcsönhatásban él a szárazfölddel és a környező nagyvárosokkal. A sziget légi úton repülővel közelíthető meg Glasgowból, de egy hangulatos komputazással is eljuthatunk Islay-ra, Port Ellen kikötőjébe. Ez a sziget legnagyobb települése, amelyet még 1821-ben alapított egy helyi lord, Walter Frederich Campbell, és a nejéről, Ellenről nevezte el. Islay másik nagy kompkikötője Port Askaig, amely összeköti a szigetet a szárazfölddel és Jura-szigetével is, ahol remek whiskyt készítenek. Az Islay-sziget busszal, taxival és biciklivel is könnyen körbejárható. A főbb látványosságok közé tartoznak a Dunyvaig-kastély 16. századi romjai, a 13. századi Kildalton Keresztje, a skótok legfontosabb kora keresztény emléke, illetve a sziget legmagasabb hegye a Beinn Bheigeir. Port Ellentől északra fekszik a lepárlójáról híres település, Bowmore, amely egyben a sziget adminisztratív központja is. Bowmore városát a Campbell-klán alapította 1768-ban, és legfőbb nevezetessége egy kerek templom, amit azért alakítottak ilyen formájúra, hogy a rossz szellemek ne tudjanak elbújni a sarokban. Islay-t nemcsak a whiskyrajongók, hanem az ornitológusok is gyakran látogatják, mert októbertől áprilisig rengeteg különleges madár fészkel ezen a területen.

Islay szigetén már 10.000 éve élnek emberek. Ezen a nagyszerű szigeten lakott a MacBeatha (más néven Beaton) család, Islay uralkodóinak orvosai, akik a legendák szerint az ősi időktől ismerték a lepárlás titkát. A források beszámolnak arról, hogy már a 15. században is készítettek Islay-whiskyt, bár akkoriban még teljesen más volt a szigeten készülő „élet vizének” karaktere: többféle gabonából főzték, mézzel finomították az aromáját, azonban már ekkor megjelent a későbbiekben sokkal hangsúlyosabbá váló tulajdonság, az intenzív tőzegesség. 

Az Islay-szigeten különösen fontos szerepet kap a terroir és a sziget földrajzi fekvése közötti szerves kapcsolat. Islay éghajlata, a tenger közelsége és az itt lévő tőzeges termőtalaj érezhető a whiskykészítéshez használt helyi maláta karakterén: zamatában megnyilvánul a tengeri hínár íze és jódos árnyalatok is felfedezhetőek benne. Az islay-i terület alapvetően alacsony fekvésű, kissé hepehupás felépítésű, emellett bővelkedik tőzeges földben és tőzeges patakokban. Az Islay és Highlands régió jelentős részén lévő víz gyakran tőzegen folyik keresztül, ezért emlékeztet színük sokszor a teára. A Skóciai partvidékein található többi tőzeghez hasonlóan az islay-i tőzegnek is kissé homokos az összetétele, illatában pedig főszerepet játszik a tengeri só, az édes és citrusos aromák jelenléte.

A szigeten készített whiskyk minden kortya elmond egy történetet, és valamennyien a hínáros, lazacos islay-i tőzegről, a helyi termőterület legjellemzőbb tulajdonságáról mesélnek (ami minden ízében különbözik a szárazföldi tőzegtől). Az Islay-whiskyk tekintélyes részében füstös-tőzeges aroma érezhető, mert a szigeten működő lepárlók a területen tőzegkincsét használják a whiskykészítéshez. Ez annak köszönhető, hogy a sziget területének nagyrészét tőzeglápok tarkítják. Ezek akár 10 000 évesek is lehetnek, és a 9 méteres mélységet is elérik. Az Islay-whiskyk zamatában érezhető füstös tőzeg a sziget növénytakarójának lebomlott és elszenedesedett maradványa, amely a víznek és a kémiai átalakulásoknak köszönhetően alakult ki. A tőzeges vegetációban szinte mindig megtalálható a káka, a sás, a moha és a hanga. Az Islay-szigeten meglehetősen nedves és hideg az időjárás, és ez optimális feltételeket teremt a tőzeg kialakulásához (a tőzeg létrejöttéhez olyan talaj szükséges, amely rosszul vezeti a vizet, és légzáró tulajdonságokkal bír, ahogyan az islay-i talaj) A növényi vegetáció lebomlik, átnedvesedik, halmokba rendeződik, végül teljesen elszenesedik. Az islay-i tőzeg javarészét géppel ássák ki, de még a 21. században is gyakori, hogy a helyiek kézzel szereznek tőzeget a whiskykészítéshez. Islay lakosai a tőzeg kinyeréséhez tőzegásót ragadnak, felvágják a gyepréteget, aztán a „falnak” nevezett szerszám kinyúló részével, az ujjával helyezik a tőzeget vasvillára. A tőzegkockákat a napon szárítják. Az árpamaláta aszalásához az Islay-szigeten tőzeget égetnek a kemencékben, a zöld maláta szárításának kezdeti fázisában, mikor még a maláta nedves és ragadós. A whiskykészítéshez használt gabonát a kemence fölötti perforált lemezen terítik szét, és rendszerint a gabonahéján  tapad meg a tőzegfüst. Ez fenolos, azaz füstösen gyógyszeres ízt kölcsönöz a malátának, és az ebből készített Islay-whiskyknek.

Az Islay-sziget lakói hihetetlen energiákkal, rajongó szenvedéllyel vetik bele magukat a whiskykészítés művészetébe, a lepárlás és az érlelés feladataiba. A gyönyörű szigeten nemcsak az itt születő whiskyk zamata, a lepárlók különleges világa, hanem a gyönyörű természeti képződmények, a csodás panorámával rendelkező partvonal is lenyűgöző az ide látogatókat. A szigeten lassabb, békésebb ritmusban telnek a napok, és a whisky vidám kapcsolatot teremt a világ különböző tájairól érkező rajongók között, összehozza az embereket. A sziget földjére lépve az ember úgy érezheti, részévé vált a whiskytörténelemnek, és a Laphroaig lepárló falai előtt ülve a végtelennek tűnő tengerben is gyönyörködhet.