A Bushmills lepárló két termékéről, az alapterméknek számító Original és az aromásabb, sötétebb, idősebb Black Bush változatról tudhatunk meg többet ebből a videóból.

 

A Bushmills rövid története ennyi:

 

1608 április 20-án – mintha csak tegnap lett volna – I. James király engedélyt adott Sir Thomas Phillips számára - aki földbirtokos és kormányzó volt Írország Antrim megyéjében - whisky főzésére. A Bushmills márkanév 1784-től ismert. A régi főzde akkori tulajdonosa, Hugh Anderson regisztrálta mint védjegyet. 1850-ben bevezették Írország területén a ’malátaadót’. Ez drasztikusan megdrágította a whisky alapanyagát, sok gyártó ekkor változtatott a receptúrán, azonban a Bushmills nem.

1885 Egy katasztrofális tűz elpusztította a The Old Bushmills lepárlót. De hamarosan újjáépítették és két év alatt elérték a korábbi termelési szintet. Az 1880 - 1920-ig terjedő időszakot nevezik az ’arany éveknek’.

 

A Bushmills whisky-k számos díjat nyertek a nemzetközi versenyeken, köztük a párizsi 1889-es világkiállításon. Az amerikai alkoholtilalom ezt a gyártót is érzékenyen érinti. A termelés visszaesik, és 1933-ra a cég már elég rossz állapotba kerül. Amikor a tilalom megszűnik Samuel Wilson, Belfast-i kereskedő lép leggyorsabban, és meglátva a kínálkozó lehetőséget megvásárolta a Bushmills-i Distillery-t, tudván, hogy az újra induló amerikai piac segítségével a befektetés hamar megtérülhet. A második világháborúig nem is volt baj, de ekkor elég sok csapás érte a céget, a bombázások alatt például megsemmisült az akkori központ és a cég archívuma is. 1950-es és 1960-as évek egy új fellendülést hoztak, a Bushmills whisky egyre népszerűbb lett. Az export növekedett - különösen az USA-ban. 2008-ban a lepárló 400 éves alapításának évfordulója alkalmából a Bank of Ireland elhelyezte az Old Bushmills régi desztillálójának képét az új bankjegyein.