Minden egy egyszerű highballal kezdődött, ám a spanyolok leleményének köszönhetően egy valamennyi érzékszervünket felébresztő ital kerekedett a gin tonikból, méghozzá a spanyolok értő keze alatt! A jobb spanyol szórakozóhelyek és éttermek már arról is gondoskodnak, hogy mindenki a saját ízlése szerint válassza ki a neki tetsző gint, az ehhez passzoló tonikot, és az ehhez illő gyümölcsös díszítése is a vendég választásán múlik. A spanyoloknál az is újdonság, hogy mindenki sajt maga dönthet arról, milyen gyümölcsös ízzel gyarapítsák a gin tonikja zamatát, ez pedig óriási szabadság egy előre elkészített gin tonikhoz képest, ahol rögzítettek a kereketek. Az ital természete teljesen megváltozik, amint a díszítést jelentő citrom, narancs bekerül a ginbe, és tejesen más aromatikával gazdagítja az eredeti pálatot.

Nevezzük nevén a dolgokat: a spanyolok valóságos művészetet hoztak létre a gin-tonik műfajából! És most az is kiderül, hogyan történt ez az izgalmas átalakulása.

Kalandos kezdetek: a gin-tonik születése

A gin tonik születése ahhoz a hősies korszakhoz kötődik, amikor a britek átvették India kormányzását. Ez azt jelentette, hogy a brit hadsereg katonái óriási tömegben özönlöttek melegebb éghajlatra, hogy uralják a megszerzett területeket. A vészjósló dzsungelekben azonban nemcsak a területeiket védő őslakókkal kellett felvenniük a küzdelmet, hanem a maláriával is. A kór hatékony kivédésére kinint vetettek be, ezt a cinchona fa kérgéből vonták ki harcászati kalandozásaik közepette. Vízben eloldva, cukor hozzáadásával édesítőszert készítettek belőle, és ezzel dobták fel nemzetük kedvenc italát. A tonik ekkoriban sokkal erősebben áthatotta a kinin, mint manapság: ez azt jelentette, hogy iszonyatos mennyiségű gin-tonikot kellett meginniuk a malária elleni immunitás kivédéséhez.

Az viszont tény, hogy a túlélésért folytatott kíméletlen küzdelem a gyarmatokon egy pompás itallal gyarapította a lehetőségeinket és innentől kezdve került a rajongók poharában az óriási sikernek örvendő gin tonik.

Ez lett a britek kedvenc itala, ám olykor a nagy favoritokra is ráfér a megújulás! Erre építettek trendet a spanyolok, akik vadonatúj csavarral gyarapították a gin-tonik készítését.

Miről szól a spanyol gin tonik?

Hiba kezdődött a gin története a holland geneverrel és hiába lett a gin a britek kedvenc itala, manapság már mindenki arról beszél, hogy a spanyolföld vált a gin-tonik új fellegvárává. Köszönhetően egy teljesen új szemléletnek, ami jóval gazdagabb ízekkel gyarapítja a gin-tonikokat, mint amit alapjáraton megszokhattunk.

Mi is sokat profitálhatunk belőle, és akár az otthoni ginkészítési rutinunkat is teljesen új alapokra helyezhetjük, hogy vadonatúj árnyalatokat fedezhessünk fel kedvenc italunkban.

A spanyolok gondolkodása tett arról, hogy a bárokban elénk tett gin tonik ne csak egy megszokott, sztenderdizált ital legyen, hanem egy mid az öt érzékszervünket megtornáztató különlegesség. Ami magával ragadja a szemünket, komplex illatával megigézi az orrunkat, a kóstolás során elégedett mosolyt rajzol az arcunkra. Ráadásul a spanyol gin-tonikok legjava még a gondolkodásunkat is felpezsdíti, hiszen egy ilyen unikális borókagyönyör szürcsölgetése közben bizony mindenki spekulálni kezd arról, milyen komponensekből sikerült a bártendernek összehoznia ezt a finomságot…Szóval a spanyol gint-tonik egy igazi mágia, amit a világ összes bárjában árgus szemekkel figyelnek, hogy ők is utánozzák ezt a csodát.

Ez a gin tonik evolúciójának új állomása, egy izgalmas lépés, az előkelő gin és az előkelő tonik kombinálása. A folyamat egy gigászi serlegszerű borospohárral kezdődik, amit alaposan megtöltenek jéggel. A következő fázisban kiválasztunk egy jó minőségű gint és tonikot. Ilyenkor mérlegelnünk kell, ezek mennyire illenek egymáshoz, majd egy szelet lime-mal díszítsük a poharunkat, hogy a koktél ne csak fenséges ízt képviseljen, hanem a szem számára is örömöt okozzon.

A spanyol bártenderek szerint egy igazán jó gin tonik nem tocsog az összetevők sokaságában, ehelyett inkább a minimalizmus jellemzi. Az ő vélekedésük szerint egy jó gin tonik nagyjából három, maximum négy komponensből tevődik össze: van benne lágyszárú összetevő, némi fűszer. és a citrusossággal sem szabad spórolni, enélkül egyszerűen nem működik úgy a gin tonik, ahogyan kellene. Bizony időnként bitteresebb összetevők is szükségeltetnek a gin-tonik finomhangolásához, m ezen a téren sem szabad túlzásokba esnünk. Az Agostura bitterek nemcsak az íz alakításában, hanem az ital színformálásában is kulcsszerepet kap. Az Angostura ugyanis nemcsak keserűvé, hanem egyúttal rózsaszínűvé varázsolja az italt, és fényt is ad neki, ami rettentően klassz dolog, vizuális élményhez is rengetget ad.

A spanyol ginkészítés szabályai

Naná, hogy a spanyol „urban legendáriumnak” is megvan a maga története arról, hogyan került pohárba az első gin tonik.  Eszerint a szakácsok bevitték a saját gin tonikjukat a konyhába, és főzés közben ezt kortyolgatták, miközben feldarabokták az ételek hozzávalóit, ezek közül pedig néhányat beledobáltak az italaikba. Elsőre hajmeresztő öltetnek tűnhet, de második nekifutásra nem is annyira sci-fi. Mert gondoljunk csak bele, az uborka és a fűszernövények salátához való feldarabolása nem annyira ördögtől való koncepció, ahogyan az sem, hogy valaki ezeket beleteszi egy gin tonikba. (Hasonló ötletre vetemedett a Hendricks, amikor az uborka ginbe illesztésével újította meg a műfajt).

Mint minden minőségi italnak, a spanyol ginnek is megszülettek a maga szabályai. Ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha tényleg arra törekszünk, hogy minőségi ital kerüljön a poharunkba.

Az első bölcs meglátás szerint soha ne használja a készítő a borokban lévő szódapisztolyt a gin ízesítéséhez, és az otthoni olcsó szódákat is hagyjuk ki ebből. Minőségi tonik nélkül az ital borítékolhatóan félresikerül, és csak égetjük magunkat a vendégeink előtt, amikor szervírozzuk. Egy igazán ütős GT kombináció esetén készítőjének figyelembe kell vennie mind a gin, mind a tonik botanikai összetevőit, amiket használni kíván. Nem lehet csak úgy ötletszeren belevágni, előtte egy kis kutatás szükségeltetik ahhoz, hogy megértsük, ténylegesen mi történik a poharunkban.

Jó példa, ha mondjuk kiszemeljük a japán Roku gint: ehhez yuzut használnak, és mivel ez egy botanikai komponens, istenien illik hozzá a bodzás tonik, díszítésnek pedig barackot is használhatunk hozzá a gines pohár szélén, ízét némi licsivel is gazdagíthatjuk, hogy még különlegesebb ízélménnyel kápráztassuk el a vendégeinket. Vagy spanyol mintára beledobhatjuk a barackot az italba, hogy még színesebb árnyalatokkal gyarapodjon a karakter.

A spanyol vendéglátás is elkezdett teljesen újszerűen gondolkodni a gin tonikról. A spanyol éttermekben az sem számít extrém ritkaságnak, ha a vendégek gin tonik „menüt” kérnek. Mit jelent mindez? Azt, hogy az igazi ínyencek ezeken a helyeken már kiválasztják a számukra legkedvesebb gint, ahhoz ők jelölik ki a tonikfajtát, és azt is, hogy milyen gyümölcssel díszítsék a poharukat, milyen egyéb ízekkel dobják fel a gin-tonikjukat. Vagyis teljes mértékben személyre szabják a saját italkultúrájukat. Az ilyen szórakozóhelyek igyekeznek a világ minden tájáról felvonultatni a legjobb gineket, hogy tényleg széles választékot kínáljanak.

És milyen gyümölcsökkel ad új lendületet a gin toniknak spanyolok?

Elképesztően széles repertoárral rendelkeznek, ami a gyümölcsök hadrendben állítását illeti!

A spanyol gin tonik-reneszánsz olyan gyümölcsökkel emeli új szinte az italok zamatát, mint a citrusfélék héja, és azok szeletei (legyen szó lime-ról, citromról, kumquatról, Meyer citromról, grapefruitról, vagy mandarinról). Természetesen a bogyókkal sem fukarkodnak a spanyolok, ha valami igazán eredeti gin -tonik létrehozására gyúrnak, ezért kerülhet az italba az eper, az áfonya, az egres a szeder vagy a málna. És olyan üde gyümölcsös összetevők sem hiányozhatna a spanyol gin-tonikokból, mint a cseresznye, az őszibarack, a nektarin és a körte. Naná, hogy a trópusi gyümölcsök sem maradhatnak ki a nagy aromakörforgásból, mint a kivi, az ananász és a licsi is gyakori vendége a jó italoknak.

A spanyolok azzal sem spórolnak, ha gyógynövényeket és zöldségeket kell bedobni a gin-tonikba az újszerűség kedvért. Nem ritka az uborka, a zeller, a paprika jelenléte, egy kis bazsalikom, rozmaring vagy zsálya használata. A vagányabb bártenderek a tárkonyt, a citromos verbénát, a borágót is bevetik! A fűszerek terén szintén végtelenek a fantázia lehetőségei. Előszeretettel használják az ízek kimaxolására a fahéjrudat, a szegfűszeget. a borókabogyót, a citromfüvet, a csillagánizst, a kardamomhüvelyt, a köménymagot, tehát gyakorlatilag mindent, ami egy klasszikus gin alapkomponensének kialakításában élénk szerepet játszik.

Végül ezekben az italokban a bitterek is szerepelnek, például az angostura, a narancs és a citrusfélék. Szóval egy egészen elképesztő ízrobbanásnak lehetünk tanúi, és ez a trend a jövőben a spanyol turizmust is teljesen új alapokra helyezheti.

A jó gin-tonikhoz már fél siker, ha megtaláljuk a megfelelő gint! Érdemes körülnézni a prémium kategória legnemesebb képviselői között, ha egy valóban hamisítatlan minőségi gin tonikkal szeretnénk örömet szerezni barátainknak és családtagjainknak. Olyan fenomenális párlatokra gondolunk, mint az Aviation Gin a Harahorn Norwegian Gin, a Monkey 47 Gin, a The Botanist Gin, a Gordons Gin, a Bobby’s Dry Gin vagy a magyar Opera Gin.

Jöjjön el az iDrinks üzleteibe! Kérje szakértő kollégáink segítségét, akik megtalálják az alkalomhoz és az Ön ízléséhez legjobban illő gint!