A megkülönböztetés ebben az esetben nem csak szokásokon, hanem törvényen is alapul. Az európai uniós szabályozás értelmében, a cognac nevet csak a szigorú feltételek teljesülése esetén viselheti egy ital. A feltételek a következők:

 

Az előállítás a legalább 300 éve változatlan módon kell történjen. A cognac a kiemelt vidékeken előállított fehér borok kétszeri lepárlásából készül. A felhasznált bor többnyire száraz, savas, könnyű bor kell legyen, melynek tisztán történő elfogyasztásra nem is annyira alkalmasak, de a lepárlásra annál inkább. Az italnak legalább 90%-a az Ugni Blanc, Folle Blanche vagy Colombard szőlőfajta borából kell készülnie, és a maradék 10%-ban is csupán a Folignan, Jurancon blanc, Meslier St-Francois (Blanc Ramé), Select, Montils, Sémillon szőlők borait jelentheti.

 

A lepárlás a hagyományoknak és az előírásoknak megfelelő rézüstökben történhet. A kifőzés végeztével legalább 2 éven át tölgyfa hordókban kell érlelni a párlatot, mielőtt azt cognacnak lehet nevezni és értékesítésre kerülhet. Az érlelésre használt hordó eredetileg csak „Limousin” hordó lehetett, amit a hasonló nevű helyi tölgyfából készítettek, de jó ideje már egyszerűen nincs elegendő erre használható tölgyfa a környéken, így maga a tölgy származhat Európa egyéb területeiről is, de továbbra is Limoges városát érintve kell megérkezzen a területre.

 

És talán a legfontosabb, hogy cognac csak egy bizonyos, földrajzilag nagyon pontosan behatárolt területen készülhet. A cognac néven párlatot készítő vidéket hat régióra osztják fel. A hat terület egyfajta besorolás, mely – részben - utal az onnan származó cognac élvezeti értékére. Az elnevezéseik a következők, az elismertség csökkenő sorrendjében: Grande Champagne, Petite Champagne, Borderies, Fins Bois, Bon Bois és végül Bois Ordinaire.

 

 

Ez tehát, ami megkülönbözteti a cognac régióban készülő konyakot minden más brandytől. Azonban ettől még léteznek nagyon is prémium minőségű brandyk szerte Európában. Hiszen máshol is vannak csodás klímájú dűlők, és csodás termést hozó szőlők.

 

Spanyolországtól Örményországig számos nagyon is figyelemreméltó brandy készül, amelyek minden tekintetben felveszik a versenyt a pedigrés francia rokonsággal. Sőt, Franciaországban is készítenek például Armagnac-ot, ami igazából csak azért nem konyak, mert nem a régióban készül (bár a lepárlásban is lehetnek különbségek). Szóval nyugodtan fogyasszunk minőségi brandyket, és ha ezért megszólnak a barátaink, keressünk új barátokat.

 

Utóirat:

A Magyar Abszint Társaság (törzskommentelőink) ehhez az íráshoz ezt fűzte hozzá az imént: "Azt sem árt hozzátenni, hogy a cognac csak egy az EU összesen 55 féle eredetvédett borpárlata-brandyje közül, szóval ez nem úgy van, hogy a cognac *az* eredetvédett és szigorúan szabályozott, az összes többi pedig a „mezítlábas”, mert a brandyk közt is sok az ugyanúgy eredetvédett. És a kisebb kereslet miatt gyakran az ár/érték arányuk is jobb."