A két leleményes férfiú valóságos legendát teremtett a whisky műfajában, amikor egymással szövetkezve létrehoztak egy minőségi lepárlóüzemet. Stuart fejéből pattant ki a főzde ötlete, a derék tiszteletes pedig segített neki pénzt gyűjteni, hogy megmentsenek az összeomlástól egy régi lepárlót, ebből született a Glenrothes vállalat.

A cég alapítója, James Stuart Rothes városában látta meg a napvilágot, és hosszú évek óta szenvedélyesen rajongott a whiskyért. Gyorsan felismerte, mekkora lehetőség rejlik egy lepárlóban, és a fényes jövőt keresve saját distillery létrehozásába kezdett. Egy olyan whisky finomhangolásban gondolkodott, amely lényegesen könnyedebb és gyümölcsösebb desztillátumot képvisel a kortárs whiskykhez képest.

Érdekességek a Glenrothes Bourbon Cask Reserve Whisky világából

James Stuart, a Glenrothes atyja minden ízében ismerte a kiemelkedően jó whisky csínját-bínját. Rengeteg energiát és időt szűnt arra, hogy elmélyüljön az élet vizének zamatrétegeiben, ennek az eltökéltségnek köszönheti különleges és nemes zamatát a Glenrothes Bourbon Cask Reserve Whisky.

A legfinomabb maláta, csúcsminőségű érlelőhordó és kellő mennyiségű idő. James Stuart pontosan tisztában volt azzal a ténnyel, hogy ez a „szentháromság” a minőségi skót whisky titka! Személyesen gondoskodott arról, hogy a desztillációs folyamatot ne siettessék a whiskygyártás mennyiségének növelése érdekében, hanem igenis szánjanak elegendő időt az ízek kiforrottságára, az aromák fejlődésére a desztillálás és az érlelés során, mert csak így lehet olyan emlékezetes italokat készíteni, mint a Glenrothes Bourbon Cask Reserve Whisky.

Életre kelt egy káprázatos ital, amelyben a gyümölcsös hullámok kapták a főszerepet, megspékelve egy krémesebb, egyúttal könnyedebb whiskys áramlással. A mestere akkurátus figyelmet fordított arra, hogy valamennyi hordóját a helyi kádárok készítsék Rothes városában. Szilárd meggyőzése volt, hogy ők magukkal hozzák a fa varázslatának időtálló művészetét. Ez a különleges örökség érvényesül a Glenrothes Bourbon Cask Reserve Whisky minden felejthetetlen kortyában.

James a nagy siker reményében vágott bele Robert Dickkel és William Granttel, illetve helyi üzletemberekkel a régi malomban zajló hosszú építkezésbe a Rothes Burn mellett. Azzal viszont nem számoltak, hogy 1878-ban súlyos pénzügyi válság sújtja majd egész Skóciát, és a pénzügy nehézségek miatt a kezdeti lendület ellenére egyszerűen nem tudták finanszírozni a szeszfőzde építését. A Glenrothes Bourbon Cask Reserve Whisky fenegyereke, James rettentő nehéz helyzetbe került, és William Grant sem tudta, mi legyen a következő lépés. Itt jön a képbe egy fontos gondolat: az embernek érdemes alaposan átgondolni, kit választ szövetségesnek! James igen jó lóra tett, amikor Grant tiszteletest választotta üzleti partnerül, ugyanis ő segítette ki ebben a komoly válsághelyzetben.

William Sharp, a Glenrothes másik alapítója az egyesült presbiteriánus egyház papjaként a Rothes közelében lévő Archiestown faluban ismert volt szemléletes prédikációiról (előszeretettel választotta téma gyanánt a kísértések ártó hatásait). William Grant szerencsére nemcsak az elméletek embere volt, hanem gyakorlatias oldallal is rendelkezett. Rendelkezett az Isten iránti odaadással, mindent megtett a gyülekezettéért, emellett a helyi közösség sorsát is a szívén viselte. Ráadásul a Speyside-i whiskyről szintén rendelkezett ismeretekkel, tehát James Stuart keresve sem találhatott volna jobb üzleti partnert.

Az egyház embere pontosan tudta, hogy Rothes városának égetően fontos lenne egy lepárlóüzem megépítése. Ez munkát biztosítana a rézműves szakembereknek, a hordókat készítő kádároknak és a többi helyi lakónak, akikből kiváló munkaerő lenne.

Ami azt illeti, a jóravaló William Sharp tiszteletes nem volt gazdag ember, a stílusa viszont egyenesen lehengerlően meggyőző volt. Ügyesen apellált a helyi közösség vezetőinek jóindulatára, és összesen 600 fontot sikerült összegyűjtenie a The Glenrothes lepárlóüzem létrehozásának befejezéséhez. Többek között a tiszteletes elszánt munkásságának köszönhető az olyan remek Glenrothes ital palackba kerülése, mint a Glenrothes Bourbon Cask Reserve Whisky.

Az új lepárlóüzem munkái 1878 nyarán kezdődtek. A szemet gyönyörködtető látványos pagodatető nem ritka skót földön, és egy zseniális lepárlóüzem öltött testet alatta az idők során. Kiépült egy tekintélyes méretű raktár és egy cefréző szoba, ahol napjainkban is remek ital készül, többek között a a Glenrothes Bourbon Cask Reserve Whisky.

A kezdeti időkben egy víztől hajtott malomkerék biztosította az energiát a lepárló működéséhez. A whiskykészítéshez nélkülözhetetlen árpát egy vasúti mellékvágányon hozták a mozdonyok, visszafelé pedig magukkal vitték a Glenrothes párlatokkal megtöltött nemes hordókat. A helyi forrásvíz hideg és kristálytiszta zamatot adott az itt készített illatoknak, ennek a finom forrásnak a Glenrothes Bourbon Cask Reserve Whisky is rengeteget köszönhet.

James Stuart kiváló kapcsolatot ápolt a helyiekkel, így az irántuk érzett tisztelet miatt nem zárta le a birtokot szegélyező gyalogutat, azon bármikor áthaladhattak a helyiek, és közben a Glenrothes Distilleryt is megnézhették.

A whisky embereként és avatott szakértőjeként James Stuart szerette ötvözni a hagyományos desztillálási eljárásokat és a gyártástechnológia legújabb vívmányait, hogy egy korábban sosem látott különleges itallal bűvölje a whiskyrajongók ízlelőbimbóit. Ezt a „hibrid” szellemiséget visz tovább a Glenrothes Bourbon Cask Reserve Whisky, napjaink egyik legígéretesebb skót whiskyje. A jeles James whisky-filozófiája négy nagy alapelvre épült: a közeli forrásvízhez való könnyű hozzáférésre, a szokásosnál lassabb lepárlásra, a kellemes malátára és a legjobb sherry hordókra, hogy az ízek minél szélesebb tartományával örvendeztesse meg a Glenrothes rajongóit.