Az elhagyatott, mindentől távoli Livet völgyet mintha csak arra teremtették volna, hogy egy illegális lepárlónak adjon otthont!

1822-ben így is történt, és George Smith, a The Glenlivet későbbi alapítója itt tanulta meg a whiskydesztillálás szakmájának csínját-bínját. A lepárló falai között rejtegette George formálódó csúcstermékét a katonák és az adótisztviselők elől egészen addig, míg ki nem alakult a The Glenlivet whisky nyerő aromaszerkezete, végleges karaktere. A Glenlivetnek hírneve lett, és a Skóciába látogató IV. György király is kért egy kortyot a whiskyből, annak ellenére, hogy teljesen illegális volt. 1824-ben azonban már egyre kínosabb volt a Glenlivetnek fekete lepárlóként működni, ezért a derék George Smith lovat nyergelt, és paripáján egészen Elginig lovagolt, hogy végre törvényes engedélyt szerezzen a működéshez, és övé lehessen az egyetlen engedéllyel működő lepárló a Glenlivet vidékén.

A Smith környezetében ármánykodó szeszcsempészek rossz szemmel néztek hősünkre, és egy idő után Smith már egy kovás puskát is magával vitt, hogy támadás esetén meg tudja védeni magát. Smith fáradozásai elnyerték jutalmukat, és a törvényes útra lépés később világsikert hozott a Glenlivet whiskynek. Az 1830-as években alaposan beindult a Glenlivet szekere, hetente immár 200 galleon whiskyt termeltek, ami azt jelentette, hogy Smithnek egyre több alkalmazottat kellett felvennie a főzdébe. A brand 1853-ben már Londonba is eljutott, hiszen a híres író, Charles Dickens ekkoriban arra biztatta egyik barátját, hogy kóstolja meg a Glenlivetet, mert ez a single malt a szerző minden elképzelését felülszárnyalta. 1871-ben az alapító George Smith elhunyt, így fia, a jogi pályán dolgozó John vette át a vállalat irányítását.

Aztán 1921-ben John másodunokaöccse, Bill Smith Grant kapitány irányította a családi bizniszt, és nyomban egy óriási kihívással szembesült: az 1921-es amerikai szesztilalommal. Az első világháborúban kitüntetett Bill kapitány nem az a férfi volt, aki megretten az akadályoktól, azonnal felvette a kesztyűt. A termelés néhány évre ugyan visszaesett, ám a szesztilalom lecsengése után a vállalat egészen kiváló pozícióból folytathatta az értékesítést az amerikai piacon is. A prohibíciót követő években az amerikaiak jobban szomjaztak a minőségi single maltokra, mint valaha, és Bill kapitány megállapodott a Pullman Train Companyvel: kisméretű palackokban kezdték árulni a The Glenlivetet amerikai forgalmas útvonalain (legyen szó vonatpályaudvarokról, autóutakról vagy repülőterekről), így a brand egyre ismertebb lett az új kontinensen.  Az ötlet annyira ütősnek bizonyult, hogy 1950-ben már a Glenlivet adta az 50%-át az Amerikai Egyesült Államokban eladott whiskyknek, és hamarosan az egész világon megismerték a The Glenlivetet.