Robert Hay, a lelkes farmer 1836-ban épített szeszfőzdét a Rechlerich Farmon. 1865-ben John Grant vált a ház bérlőjévé, végül megvásárolta a lepárlót. A 60 éves Grant egy sikeres mezőgazdasági szakember volt, és ekkoriban vette feleségül szerelmét, Barbarát. John Angus szarvasmarhákat tenyésztett, és bokros teendői mellett John Smithre, az unokaöccsére bízta a Rechlerich Farm és a lepárló ügyeit. John Smith 1870-ben hagyta el a Glenfarclast, hogy építsen egy új lepárlót (abból lett a Craganmore Distillery). John Grant 1886-os halála után unokái, John és George vették át a farm és a szeszfőzde irányítását.

1890-ban már érezhető volt a whisky-iparág fellendülése, így a Glenfarclas fúzióba lépett egy nagyobb vállalattal, a Pattisonnal. A biznisz azonban szerencsétlen csillagzat alatt született, rengeteg költséget emésztett fel, és csaknem veszteséget hozott Grantéknek. 15 kemény év után a vállalat J & G Grant néven ismét erőre kapott, viszont John viszonylag korán nyugdíjba ment, így George egyedül vezette tovább a céget. George Scott Grant 52 évig volt a Glenfarclas elnöke, egészen 2002-es halálig. George tevékenységének köszönhetően a vállalat gigászi nagyságú hordókészletet halmozott fel (ezért rendelkezik a brand eszméletlenül régi, klasszikus hordókkal). George nem adta át a Glenfarclas Whiskyt blendeléshez, ahogyan azt más vállalatok kérték tőle. Később gyermeke, John L. S. Grant nagy lelkesedéssel lépett apja nyomdokaiba a vállalat vezetésében: személyesen választotta ki az érleléshez használt spanyol sherry hordókat, és a malátázott árpát is, amiből a Glenfarclas Whisky készül.

Skóciában csak kevés magánkézben maradt lepárló működik, ezek egyike a Speyside Distillery Glenfarclas. Ez a legsikeresebb családi tulajdonú lepárlóüzem Skóciában, ahol a Grant család immár 6 generációja dolgozott a Glenfarclas sikeréért 1865-től napjainkig.