Hogyan lett február 1 az optimizmus napja?

Mindig kövesd az élet ragyogó oldalát! Mert törvényszerű, hogy lesznek hullámvölgyek és komor napjaink, ám az optimizmus segít megőrizni bennünk a derűlátást, akkor is, ha minden borús és szomorkás a környezetünkben. Szóval ideje mindig félig teli poharat látnunk a félig üres helyett, mert a pozitív dolgok megélése egy varázslatos tulajdonság.

Ebben a szellemiségben öltött testet az optimizmus világnapja. Ötletgazdái úgy gondolták, ideje egy napot a pozitív értékekre koncentrálva tölteni. Hiszen ez a gondolkodásmód azokat is képes lehet átbillenteni a pesszimizmusból, akik inkább sötéten látják az életüket.

Az Optimizmus Napjában kulcsszerepet játszott a Somersy Cider. 2019-ben Horvátországban egy külön fesztivált szerveztek, hogy összehozza a született optimistákat azokkal, akik csak egy napra is pozitívan szeretnének gondolkodni. Zágrábban összejött hát az optimisták népes csapata, miközben cidert szürcsölgettek a szikrázó napsütésben. Közel 40 ezer ember támogatta a Somersby optimista közösség kampányát, és rengetegen terjesztették a derűlátás nézőpontját a közösségi oldalakon és az életben egyaránt.

Egyáltalán: mi az az optimizmus?

Nehézségekkel teli világunk valósággal kiált egy ilyen életörömmel teli napért, de mit jelent optimistának lenni a 21. században? Optimista az, aki pozitívan vélekedik az életben elfoglalt helyéről és a jövőről. Aki a kemény körülmények dacára masszívan hisz abban, hogy szebb jövő áll előtte. És jó dolgok történnek majd vele, illetve képes meglátni az élet pozitív oldalát.

Márpedig megéri optimistának lenni! Tudományos eredmények sora bizonyítja, hogy az optimizmus jót tesz a szellemi és fizikai egészségnek. Emellett a pozitív gondolkodással kapcsolatos – egyébként 5 évtizedet felölelő – kutatások azt is feltárták, hogy optimistának lenni „arany utat” jelent a betegségekből való felépüléshez. Azt találták ugyanis, hogy az optimisták gyorsabban gyógyulnak a műtétek után, jobb az immunitásuk, és nagyobb valószínűséggel élik túl a rákos megbetegedéseket. Még jobb, hogy az optimisták kellemesebb életminőséggel rendelkeznek, hosszabb életűek, és rugalmasabban gondolkodnak, mint a pesszimisták.

Igen ám, de mitévő legyen az ember, ha a genetika és a környezeti tényezők nem tették optimistává? Az a jó hír, hogy kiadós „edzéssel” optimistábbá huzalozhatjuk az agyunkat. A derűlátás ugyanis a kulcs ahhoz, hogy agyunk hosszabb ideig fiatalos és boldog maradjon.

Szóval ideje elkezdeni dolgozni azon, hogy boldog és lelkes, derűlátó gondolkodásra hangoljuk a gondolatainkat az Optimizmus Világnapján. Szóval itt az idő, hogy pesszimistából optimista lelkiállapotra váltsunk, és félig telinek lássuk azt a bizonyos poharat. Always look on the bright side of life.

Milyenek az optimista emberek? Hűek önmagukhoz!

Nem hasonlítgatják magukat a többi emberhez, és nem akarnak mindenáron megfelelni másoknak. Arra törekszenek, hogy a saját személyiségükkel, a saját derűjükkel törődjenek. Fikarcnyit sem törődnek azzal, mások mit gondolnak róluk, ebben rejlik az öntudatosságuk. Azt is tudják, milyen nagy hatással van a pozitív optimista hozzáállás az élethez. Minden idők legnagyobb optimista filozófusa, Wilhelm Gottfried Leibnitz vetette fel a gondolatot, miszerint ez a lehetséges világok legjobbika. Ám az optimizmus fűszerével igenis dolgozhatunk azon, hogy a mi életünkben saját magunk számára megteremtsük a lehető legjobb világot. Bár lehet, hogy ehhez olykor egy kicsit el kell térni az élet megszokott rutinjaitól…

Az optimistákat eredetiség jellemzi, a szabályoktól való eltérés. Ebbe a karakterisztikus irányba mozdul el a Deanston 15 Years Tequila Cask Whisky. A maga 52.5%-os alkoholtartalmával, és azzal a csavarral, hogy mexikói tequilahordós ízekkel hoz új színeket a már önmagában „libabőrösen” szuper Highland-i scotch zamatába!

A párlat képes közös keresztmetszetet képezni a whiskys és tequilás ízek között. Egy stílusos crossover nedű a két mennyei a zamatbirodalom között, méghozzá úgy, hogy nem tolódik el túlzottan a whisky irányába, képes megőrizni az elegáns arany középutat. A hordókban 4-5 töltés erejéig Añejo és Reposado tequilák pihentek, innen származnak azok a temperamentumos agávés jegyzetek, amelyek teljesen új fordulatszámra kapcsolják ezt a mesteri skót whiskyt.

A 15 éves párlatban minden benne van, ami egy időtállóan nagyszerű italhoz kell! Egyszerre érvényesül benne a mangó és az ananász édesen trópusi íze, az ízlelőbimbókat kényeztető marcipánnal és vaníliával, megspékelve egy kis agávés ízzel és selymes karamellával. Többet talán nem is kívánhatunk egy nemes skót whiskytől, amit a tequila hordós agávéval bélelt csodája tesz maradandó kóstolási élménnyé.  

Kudarc helyett mindenben növekedési lehetőséget látnak

Mindenkinek számos problémával kell szembenéznie az életben, az optimisták azonban ezt máshogy teszik, mint a borúlátók. Utóbbiak mindig mindenre csak panaszkodnak, az optimisták viszont érzik, hogy mindenből lehet tanulni, és a negatív helyzetekben élik át a lehető legnagyobb növekedést, elsősorban lelkierejük gyarapodását, vagy személyes problémamegoldóképességük fejlődését. Az optimisták rendelkeznek egy energikus, lelkes világszemlélettel, így nehezebb lesznek rajtuk úrrá az akadályok.

Gondoljunk csak Jon Bon Jovi mondására: „Mi a siker? Kilencszer elesni és tízszer felkelni!”

A nehéz körülményekkel való megbirkózás akár azt is jelentheti, hogy az ember kesergés helyett feltalál egy minden korábbinál vagányabb prémium italmárkát! Ez történt a Rooster Rojo Reposado Tequilával. Egy „tökös” tequilavállalattal, amely mintha direkt keresné az akadályokat, hogy legyőzze őket! Nevezetesen a hírhedt Tequila vulkán árnyékában építették meg lepárlójukat, hogy a vulkanikus talaj közelségében, kissé szélsőséges körülmények között alkossák meg saját agávé-költeményüket. Egy olyan desztillátumot, amelyben érvényesül az energiától és lávától lüktető közeg szüntelen izzása! A Rooster Rojo Reposado Tequila lángoló zamatában élvezhetjük ezt a dinamikusságot, amint egybeér a sült agávé, a mexikói pipadohány és a cédrus illata, ebben az innovatív és legyőzhetetlen erejű párlatban.

Valódi mexikói ezüstön szűrték át, hogy csak az esszenciális agávékortyok táncoljanak a szemnek is kedves palackban. Az öt hónapos tölgyfahordós érlelés meg rengeteget segített abban, hogy kiteljesedjenek az ízei, és magasabb tequilaélményben részesítsen a vagány és karakteres mexikói ízekre sóvárgókat. Az is a minőség csalhatatlan ismérve, hogy a párlat 28 díjat gyűjtött összesen 11 versenyen, szóval a szakmai is csak az elismerés hangján beszél róla.  A „kakas” tequilájában, a Rooster Rojóban ott parázslanak a csodás vulkáni erők, a főtt paprika és a pirított fűszerek fortissimója, a trópusi citrusosság lüktetésétől hajtva. Ha ez még nem lenne elég, a kóstolási élményt tovább színesíti a mexikói kávébabnak randevút adó édes vanília egy kis pattogatott kukoricával, mintha moziban ülnénk. Erre helyez egy plusz ízréteget a mexikói főtt agávé, földesebb ízekkel kavarogva, a hordós érlelésből adódó tölgyes melegséggel.

Ha egy határokat feszegető vulkanikus párlatra vágyunk, nincs jobb választás a Rooster Rojo Reposado Tequilánál.

Az optimisták mindig azon elmélkednek, hogyan lehetne javítani a helyzeten

Vagyis nem kerülik a problémákat és menekülnek előlük! Ehelyett alkalmazkodnak hozzájuk, szembenéznének velük. A valóságra úgy tekintenek, akár egy térre – javítani tudnak a jelenen, ezért konstruktív a mentalitásuk. Már maga a pozitív lelkiállapot is nagy lépést jelent a problémák megoldásában.

Valójában a nagy párlatkészítő mesterek azért képesek frenetikus italokat készíteni, mert alkalmazkodnak az emberek igényeihez, érdeklődéséhez, és állandóan javítani akarnak italaik minőségén. Ennyiben hasonlítanak az optimistákra, és sosem hátrálnak meg a nehézségektől! Ez szemléletmód különösen igaz a Glen Scotia Campbeltown Harbour Whiskyre. Campbeltown whiskyrégiója ugyanis a skót whisky fellegvárának kitüntetett szerepéből sikerei dacára a történelem során a legkisebb whiskyrégió szintjére zuhant, és napjainkban is küzd a fennmaradásért. Virágzó nimbuszát megtépázta a két világháború, a szesztilalom és a nagy gazdasági világválság, így rendkívül kevés lepárló maradt életben a változás szelében (mondhatni szélviharában).

Azonban Hemingwayt idézve elmondhatjuk: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. Szamárság feladni a reményt. Azonkívül bűn is, azt hiszem”. Ugyanezt a bölcs gondolatot követte Campbeltown neves lepárlója, a Glen Scotia, amely a gazdasági nehézségek, háborúk árnyékában sem adta fel a reményt, optimistán tovább küzdött, és e szellemiségnek hála ma is a legjobbak között van. Ami nagy szó, hiszen az egykori 34 lepárlóból mára mindössze 3 üzemel, és ezek egyike a legyőzhetetlennek látszó Glen Scotia.

A lepárló egyik legjobb itala a Campbeltown ízeit büszkén felsorakoztató Glen Scotia Campbeltown Harbour Whisky. A beszédes nevű nedű a Campbeltown-i öböl és kikötő pezsgő kereskedelmének állít emléket, ahol egymást követték a hatalmas hajók, és a hullámok között pompás párlatok láttak napvilágot. A whisky aromakarakterében kirajzolódnak a tenger hullámos, hínáros ízei, a tengerparti whiskyk sós jegyzeteivel együtt. Ropogós zöldalmával, a lágy barack bájos ízével, és persze egy kis füstösséggel, ami sokak szerint már-már kötelező stíluselem egy valamirevaló skót whiskyben! Szóval ez egy ízig-vérig Campbeltown-i párlat, ami megmutatja, hogy az ember úrrá lehet a végzeten, és egy ennyire parádés whisky nem lehet az enyészeté, ahogyan ez a legtöbb helyi lepárlóval történt. Egy igazi túlélő, optimista whisky a Glen Scotia, kortyai pedig erősítik az emberben az optimista szemléletet.

Egy optimista mindig próbálja pozitívan látni magát és a körülményeket

Mert az akadályok csak próbatételek, és nem azért vannak, hogy lelassítsanak minket! Lehet, hogy az optimisták vereségeket szenvednek, de mindig képesek felállni és továbbmenni. Ahogy Winston Churchill mondja: „Siker, az, amikor bukástól bukásig sétálunk anélkül, hogy lelkesedésünket elvesztenénk”. Szóval kellenek az akadályok is, mert H.G. Wells író szellemes megjegyzése szerint „mi a fenét kezdene magával az ember, ha semmi nem állna az útjába?”

Szóval az optimisták vallják, hogy mindennek, még a nehézségeknek is megvan a maguk haszna. Ha más nem, akkor az, hogy beindítsa bennük a konstruktív gondolkodást, a stratégiai megoldások keresését, és a mindennapok küzdelmeiben kihozhassák magukból a legtöbbet.

Akkor is, ha nagyon nehéz élethelyzetekbe kerülnek. Nap mint nap dolgoznak azon, hogy magas legyen az önbecsülésük, az önértékelésük, és kialakítsanak egyfajta érzelmi egyensúlyt. Így akkor is magabiztosan tudnak cselekedni, ha egy helyzetben semmi sem kedvez nekik, semmi sem tudja megállítani őket!

Létezik olyan csúcsminőségű nedű, amely a kőkemény, zord körülmények ellenére képes fenséges kortyokat adni a kóstolónak. Ilyen a Beluga Noble Vodka. Amiről talán nem is gondolnánk, hogy Szibéria szélsőségesen hideg területeiről meríti kristálytiszta artézi vizét, hogy kibontakoztassa palackjában a kellemesen fodrozódó vodka árnyalatait. A remek rozspárlat és a tündökletesen tiszta artézi víz egy éteri vodkát keltett életre a szilaj táj ízének bevetésével. A Beluga Vodka alkotói meg igazi igazi optimisták, hiszen a folyamatos hóesés és a hideg sem szegte kedvüket, még Szibériában is meglátták a pompás vodka aranyat érő feltételeit!

A Beluga Noble Vodkában egyszerre örvénylik a természet szívéből származó máriatövis, a zab és a méz, egy kis citrusos és fűszeres árnyalat kíséretében. A végeredmény magáért beszél, mi pedig gazdagabb leszünk egy vagány vodkaélménnyel. És egy tanulsággal: a kihalt, jeges vidék vizéből is elkészíthető a világ egyik legjobb itala, a Beluga!

Cikkünk folytatásából kiderül, miért nem adják fel a harcot az optimisták, és hogyan acélosítják az önbizalmukat. Az optimizmus világnapja kapcsán megtudjuk, milyen szemléletváltással érezhetjük magunkat derűlátóbbnak.

Miközben olyan feelgood ír whiskeyvel, határokat feszegetően édes kókuszrummal és minden nehézséggel dacoló Islay párlattal ismerkedünk meg, amelyek okot adnak az optimizmusra!