Egy igazi Dalmore fanatikusnak már a vadászatokon is a Dalmore jut az eszébe! A brand szimbóluma ugyanis a valamennyi palackjukon látható elegáns agancs. A Mackenzie legendárium szerint a neves főzdét vezető klán egyik tagja megmentette III. Sándor skót királyt 1263-ban egy gigászi méretű szarvasbika gyilkos élű agancsától. 

Kintail Clin volt az a hős, akinek a király az életét köszönhette, és persze a hála sem maradt el. Az uralkodó alig győzött hálálkodni Mackenziéknek, és megadta nekik a jogot, hogy felvegyék a címerükbe az elegáns, 12 ágú agancsot viselő szarvast. Később ez átkerült a Dalmore whisky címkéjére is. Az ikonikus jelkép nemcsak a Dalmore Whisky hihetetlenül gazdag múltjára utal, hanem a jövőjére is: megtestesíti azt az ígéretet, miszerint a Dalmore a single malt kategóriájának csúcsán marad, és olyan „nemes vad” lesz ebben a ligában, mint a sokat emlegetett szarvasbika a zord skót vadonban.

A Dalmore kifejezésben úgy fonódnak össze a norvég és a kelta szavak, mint szarvasagancsban a csontok. A Dalmore „nagy legelőt” jelent az ősi nyelven, így már az agancs jelkép sem tűnik olyan meglepőnek a whisky palackján.

A lepárlót Alexander Matheson alapította 1839-ben. Matheson nem bízta a vakszerencsére a terület kiválasztását: a főzde a Black Isle szigettel pontosan szemben helyezkedik el, és ez Skócia egyik legjobb árpatermesztő helye. A környék valósággal dúskál a whiskykészítéshez nélkülözhetetlen gabonában, emellett bővelkedik tőzegben, és az Alness folyó vize is itt hömpölyög, egyszóval minden adott egy pompás lepárló létrehozásához.