Ki találta fel a csokoládét? Valószínűleg az olmékok

Erre nincs egyértelmű válasz. Az viszont vitathatatlan, hogy Közép- és Dél-Amerika területén régóta őshonosak a kakaófák, ezek terméséből készül a sötét árnyalatú finomság. A kakaófa gyümölcseit hüvelynek nevezik, és mindegyik nagyjából 40 kakaóbabot tartalmaz. A kakaóbabot megszárítják és pörkölik, hogy kakaóbabot kapjanak belőle, ami az ínycsiklandozó csoki zérópontja.

Azonban nem tisztázott, pontosan ki volt az első csokoládékészítő. Hayes Lavis, a Smithsonian’s National Museum of American Indian Museum kulturális kurátora szerint a Krisztus előtti 1500 körül ősi olmék edényekben már felfedezhetőek a serkentő teobromin nyomai, amelyek megjelennek a csokoládéban és a teában.

Az olmékoknak nem volt írott történelmük, a források alapján azonban nagyon úgy tűnik, hogy kakaót használtak az ünnepi italaik készítéséhez. Kérdéses, hogy kakaóbabból varázsoltak főzeteket, vagy a kakaóhüvely pépjéből…Az viszont vitathatatlan, hogy ez volt az első jelentősebb lépés a csokikészítéshez vezető hosszas úton.

A maják csokitudománya

A tudásban az a szép, hogy bármikor megosztható másokkal, és mindenki nyer vele. Ez történt, amikor az olmékok a kakaó tudását átadták a közép-amerikai majáknak. Akik nemcsak örömmel fogyasztották a csokoládét, hanem nagyra becsülték azt. A maják már feljegyzéseket készítettek a történelmi eseményeikről, és büszkén megemlítik a csokoládéitalaikat, amiket szertartásaik lezárásakor és jeles ünnepségeik során kortyolgattak. Már ebből is látszik, hogy a csokoládé kardinális szerepet játszott a maja kultúrában. Szerencsére nem számított luxuscikknek, nemcsak a gazdagok kiváltsága volt, hanem szinte mindenki számára könnyen elérhető volt. Csaknem minden maja háztartásban csokit kortyolgattak. Olyannyira, hogy a legtöbb étkezéskor csokit ettek…A maják édessége sűrű és meglehetősen édes volt, extra csavar gyanánt pedig gyakran chili paprikával, mézzel vagy vízzel keverték a változatosság kedvéért.

Xocoatl a „majdnem csoki”: azték szintlépés a csokiélvezetben

Az aztékok egészen odáig mentek a csoki iránti rajongásban, hogy szerintük az édességet az istenektől kapták. A majákhoz hasonlóan ők is széles spektrumban élvezték a csokit: itták melegen és hidegen, fűszeres csokikkal dobták fel a napjaikat koffeintartalmú díszes tartályokban. Olyannyira értékelték a kakaóbabot, hogy fizetőeszközként használták élelmiszerek és más árúk vásárlására. Az azték kultúrában a kakaóbabot értékesebbnek tekintették, mint az aranyat…

Az azték édességet azonban még nem csokoládénak, hanem xocolatl-nak nevezték. Többnyire a társadalom legfelsőbb osztályainak luxuscikke volt, a kevésbé tehetősek pedig csak a legkiemelkedőbb ünnepnapjaikon élvezhették, mint az ünnepségek és az esküvők. A csoki legelszántabb fanatikusa II. Montezuma azték uralkodó volt, aki állítólag minden áldott nap xocolatl-t ivott energiaszerzés gyanánt, és afrodiziákumot látott benne. Ráadásul a kakaóbab egy részét a katonaságnak tartotta fenn, hogy ők szintén energiát nyerhessenek belőle.

Kolombusztól az európai csokoládéig

Minden valószínűség szerint Kolombusz Kristóf találkozott először a kakaóbabbal, miután elfogott egy kereskedelmi hajót az Amerikába tartó útján, és magával vitte Spanyolországba. Egy másik eredettörténet szerint azonban nem is Kolombusz, hanem Hernan Cortes, a spanyol hódító figyelt fel a sötét édességre Montezuma azték közösségeiben. Eszerint Cortes visszatért Spanyolországba, azonban a csokoládé ismeretét hétpecsétes titokként őrizte. Egy harmadik sztori szerint a guatemalai maják megmutatták a kakaóbabot vándor szerzeteseknek, akik ezt az információt II. Fülöp spanyol uralkodóval is megosztották.

Száz szónak is egy a vége: a csokoládéismerete eljutott Európába. Az 1500-as évek végén a spanyol udvar kedvelt kényeztetése volt a csoki, azonban a spanyolok csak 1585-ben kezdtek csokoládét importálni. Olaszország és Franciaország meglátogatták Közép-Amerika egyes részeit, mindent megtanultak a kakaóról, és visszahozták a csokoládét a saját országukba.

Nemsokára Európa-szerte terjedt a csokoládémánia. Az édesség iránti felfokozott érdeklődés hatására csokoládéültetvények jöttek létre, ahol rabszolgák ezrei dolgoztak éjt nappallá téve. Az európai ízlés azonban nem tudott megelégedni a hagyományos azték csokoládéital receptjével. Saját forró csokoládét készítettek nádcukorral, fahéjjal izgalmas fűszerekkel és ízesítőkkel. Már csak idő kérdése volt a csoki üzletág bővülése: divatos csokoládéházak jelentek meg a gazdagok számára Londonban, Amszterdamban és más európai városokban.

Az édesség a lehetőségek országába is eljutott. 1641-ben érkezett Floridába egy spanyol hajón, és 1682-ben már Bostonban is csokoládéház nyílt. 1773-ban a kakaóbab az amerikai gyarmatok jelentős importterméke lett, és a csokit valamennyi társadalmi osztály tagjai élvezték. Még a függetlenségi háború alatt is csokoládét adtak a katonáknak pénz helyett, mert ez egy mindent felülíró valutának bizonyult. És a második világháború embert pr óbáló körülményei között olyan tábor is volt, ahol a csokoládé lett a katonák tápláléka.

Európában olcsóbbá vált a csoki készítése

Európában kezdetben luxuscikk volt a kakaópor, csak a gazdagok élvezhették. Egészen addig, míg 1828-ban Coenraad van Houten holland kémikus rá nem jött, hogyan lehet a kakaóbabot lúgos sókkal kezelni. Ezáltal ugyanis vízzel könnyebben keverhető porított csokit lehetett előállítani. Ez volt a holland módszer, a terméket pedig holland csokoládénak nevezték.

Vanb Houten megtalálta a kakaóprést, így el tudta választani a kakaóvajat a pörkölt kakaóbabtól, olcsón tudott kakaóport készíteni. Így elérte, hogy a csokoládégyártás mindenkinek megfizethetővé vált, és beindult a csoki tömeggyártása.

Innentől már csak egy ugrás, hogy a csokoládéban ne csak édességet, hanem egy lendületes ital lehetőségét is meglássák a szakértők. Így születtek olyan nagyszerű italok, mint az Amarula Raspberry Chocolate Krémlikőr és a Chateau De Breuil Chocolate Blend Calvados, amiket mindenképp érdemes megkóstolni, ha szeretnénk felfedezni a minőségi csokival hömpölygő italok világát.

Két csokoládés ital a javából!

Létezik egy csokivarázslat, amely a likőr nyelvén mesél Afrika csodáiról! Ez az Amarula Raspberry Chocolate Krémlikőr, egy zseniális együttállás a csokoládé és a málna között. A krémlikőr kuriózuma az amarula, egy egzotikus afrikai gyógynövény kivonata. A krémes tejszín és a csoki összefonódása különleges ízélményt ígér. Akár önmagában kortyolgatjuk, akár egy kiváló koktél alapanyagaként! Az édes afrikai hullámzást kávéhoz keverve is megkóstolhatjuk, mert felemelő élményt kínál.

Létezik közös metszet a csúcsminőségű calvados és a csokoládé között? A Chateau De Breuil Chocolate Blend Calvados ékes bizonyíték arra, hogy minden lehetséges, ha a két komponens társításáról van szó!

A neves csokoládé kézműves, Michel Cluizel közreműködésével a 10-30 éves válogatott összetevőkből készített calvados tökéletes érzéki összhangban forr össze a zamatos almával. Született egy ital, amelyben a fekete csoki és az alma nemes hömpölygése kiegészítik egymást, hogy egy korábban sosem kóstolt finomságot hozzanak létre, életre keltve mind az öt érzékünket. Ízkavalkádjában ott harsog a telt calvados, a pirított mandula és a fűszerek, a minőségi szárított dohánylevelekkel karöltve. Közben a pörkölt csonthéjasok zamatát is élvezhetjük, és ha csokoládét fogyasztunk hozzá, még szembeötlőbben megnyilvánulnak benne az aszalt gyümölcsök ízei. Így még jobban kidomborodik benne a pörkölt mandula elevensége, a kakaóbab is nyomatékosabb.

A kakaótartalom ebben az italban minimum 70%-os, és fekete csokikat is majszolhatunk mellé a teljesebb ízhatás kibontakozása érdekében.

Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, és fedezze fel a csokoládés italok színes világát! Kollégáink segítenek megtalálni az ízléséhez legjobban illő finomságot, amellyel feldobhatja a családi és baráti rendezvények hangulatát!