Maximum csak nyomokban fedezhető fel némi adalék az etanol, és víz keverékén kívül. Az égetett szeszek egyik legnépszerűbb képviselőjét nagyjából bármilyen, magas cukor, keményítő tartalmú növényből elő lehet állítani. A gabonaféléken kívül melaszból, burgonyából, cukornádból is születhet vodka, de a szőlő is mind többször kerül felhasználásra ezen a területen. Az Európai Unióban a vodkát legalább 37,5 térfogatszázalékkal kell palackozni. Az előírásoknak megfelelően leggyakrabban 37,5-40% alkohollal kerül a polcokra, s később a poharakba. Érdekes adalék, hogy a lengyel alternatívák többnyire ízesítettek, ezzel szemben az orosz variánsok tisztaságukról híresek.

Extrém esetekben az olajfinomítás, vagy fagyártás melléktermékei is erjesztésre kerülhetnek. Nem véletlen, hogy a tradicionális előállítás lépéseit tiszteletben tartó Oroszország kitartó küzdelmet vív azért az Unióban, hogy csak és kizárólag a gabonából, burgonyából, vagy cukorrépa-melaszból, hagyományos eljárással készített párlatok viselhessék a „vodka” nevet. Hosszú út vezet a lepárlástól odáig, hogy a vodka palackokba kerüljön. Egyes európai országok a lepárlást követően különböző szűrési folyamatoknak vetik alá a vodkát (olykor már az üstben, más esetben a párlást követően aktívszén-szűrő segítségével). Ezzel szemben a tradicionális eljárás során precíz lepárlást, és minimális szűrést alkalmaznak. Így garantálható a vodka, semmivel össze nem téveszthető, egyedi ízvilága.

Az orosz vodka ereje

Kevesen tudják, hogy a többszörös lepárlásnak hála olyan magas (95-96%) alkoholtartalommal rendelkezik a párlat, ami emberi fogyasztásra abszolút alkalmatlan. Ennek köszönhető a palackozás előtti vízzel hígítás. Mivel a vodkát majdnem vízmentes állapotból hígítják vissza a mesterek, ezért a víz forráspontja is hozzájárulhat a végül palackba kerülő nedű ízvilágához. A vodka magában fogyasztva, esetleg más italokhoz keverve tökéletes ízélményt garantálhat Önnek, bódítóan széppé varázsolva az amúgy is emlékezetes perceket.