A brandy és az alkimisták, hogy is van ez?

A legendák úgy tartják, hogy ezt az ősrégi nedűt az örök élet elixírje után folytatott kutatás során fedezték fel régen, a Közel-Keleten. Előbb a bort hevítették, majd a párolgás során kicsapódó gőzt felfogták. A legelső desztillált borpárlat ilyen különleges módon jött létre. A feljegyzések szerint, hazánkban már Károly Róbert korában ismert és alkalmazott volt ez a kezdetlegesnek tűnő, mégis eredményes eljárás.

A XI. században elsősorban a polgári, arisztokrata körökben fogyasztották előszeretettel. Nem túlzás azt állítani, hogy egyetlen szalonból sem hiányozhatott. Sőt, az egykor irodalmárok által is lelkesen látogatott kávéházak kínálatában is feltűnt, mint ellenállhatatlan alternatíva. Az utóbbira bizonyítékként Ady Endre, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond visszaemlékezései szolgálnak. Az irodalom mesterei ugyanis elmondásuk alapján ebből a jellegzetes italból merítettek erőt, meg persze ihletett. A nedű lehelete az esetükben egyet jelentett a múzsa csókjával.

Teavirág, csokoládé vagy mandula aroma a brandy ízjegyei között?

Igen! Mára már sokat fejlődött ez a terület, és ennek eredményeként az ital ízharmóniája még teljesebbé vált. A kor kimondott, kimondatlan elvárásainak megfelelően, ehhez a fent említett komponensek is hozzájárulnak.