Íme, a sherry világra jövetele!

Kevesen tudják, hogy az érleléshez nem pincéket, hanem ún. bodegákat használnak. Ezekben a katedrálisszerű csarnokokban solera rendszerben zajlik az érlelés és a keverés. A hordók egymáson helyezkednek el, több sorban. Legfelül foglal helyet a legfiatalabb nedű, míg legalul a legöregebb található. A palackozáshoz mindig a földön fekvő sorból nyerik a bort. A kivett mennyiséget a felette lévő szintről pótolják, és ez így folytatódik mindaddig, míg a legfelső sor kerül legalulra. A sherry érlelése így aztán minimum 3 évig tart, viszont pontosan ennek köszönheti az ital azt a tipikus, jellegzetes, változatlan ízkarakterét.

A hordók nincsenek színültig töltve, ezért a bor szellőzése ideális. Így idővel felül kialakulhat az ún. élesztőréteg. Az újbor erősítéséig, azaz borpárlatos szeszezéséig 1 év minimum eltelik. Na és valahol itt lépnek képbe az élesztőgombák, amik nagymértékben befolyásolják a sherry végső karakterét, ízvilágát.

Hogyan érdemes a sherry klasszikus változatát fogyasztani?

Az egyéni ízlés természetesen mindig mérvadó. De a klasszikus változat, azaz a fino, spanyolul finom, legjobb behűtve, amikor a száraz íze a legjobban érvényesül. A világos szalmasárga színéről könnyedén felismerhető. A manzanilla a fino egy sós ízvilágú fajtája, ami szintén kóstolásra méltó. És akkor ez még csak a kezdet!