Most akkor a mezcal nem tequila?

Nem! Ez az egyik leggyakrabban felbukkanó félreértés a témában. Rokonlelkek, ez tény, vagyis szakzsargonnal megfogalmazva rokonlikőrök, de első lépésben lényeges közöttük különbséget tenni. Persze, aki már mindkettőt kóstolta, pontosan tudja, hogy az ízük annyira eltérő, hogy ordít a különbség.

Az ízkaraktere jellegzetes, ezer közül is felismerhető és tipikus. Leginkább füstösnek mondható, ami annak az eredménye, hogy a főzők föld alatti gödrökben készítik, mégpedig olyan gödrökben, amiket lávakövekkel és faszénnel, fával bélelnek ki, ezeket aztán meggyújtják, beleteszik a növényt, így sül két napig a főzet, végül beborít mindent a föld, hogy a karamellizálódás is megtörténhessen. A folyamat egésze felelős tehát a füstös hatásért, ami kifejezetten egyedülállóvá, utánozhatatlanná varázsolja ezt a rejtélyes italt.

Magában, tisztán fogyasztva a mezcal minden egyes ízjegye kiérezhető és kiélvezhető, de a közbenjárásával remekbe szabott koktélok is készíthetőek mindenféle nehézség nélkül, például egy hűsítően, pezsdítően fűszeres Margarita. De ez még csak a jéghegy csúcsa, megéri vele kísérletezni, mert az ízletes végeredmény minden esetben jóformán eredendően borítékolható.

A mezcal erősebb, mint a tequila?

Ha már összehasonlítással kezdtük, akkor ezzel is zárjuk. A válasz pedig, hogy bár a két ital nagyjából egy szinten van, de a füstös íz miatt, a mezcal erőteljesebbnek tűnik.