A helyzet ugyanis nagyon egyszerű. Jelen pillanatban a piacon két féle variáció kapható (lesarkítva, az egyes kategória tagjait nem külön elemezve): drága, és drágább. Utóbbit nem úgy kell elképzelni, hogy beláthatatlan összegekbe kerülő variánsokat foglal magába, korántsem. Előbbi pedig tényleg csak egy hajszállal tér el a drágábbaktól. De mégis akkor mi a különbség, és ami még fontosabb, minek köszönhető ez a minimális átmenet? Nyilván kitalálta, hogy a felelet kulcsa a minőségben, a milyenségben keresendő.

Itt jön a csavar a történetben. Mivel a martini határozottan divatos nedűnek tekinthető, így az elmúlt években a kevésbé megbízható variációk ára is szépen felkúszott. Érdemes újra hangsúlyozni, hogy ezt nem az összetevők minőségének, vagy éppen a végeredmény makulátlan hibátlanságának köszönhetik, hanem pusztán a népszerűségnek, ami manapság óriási húzó erő. Elég, ha valamit felkapnak az emberek, az azonnal az érdeklődés középpontjába kerülhet, s értékétől függetlenül az ára könnyedén a csillagos égig kúszhat. A martini árával is valami hasonló történt. De akkor miben nyújt többet a drágább halmazba tartozó nedű? A választ valószínűleg már ki is találta: épp a minőségében.

A martini ára önnek kedvez!

Ha ezt a kettősséget górcső alá veszi, akkor láthatja, hogy ez összességében határozottan pozitív fejlemény, a pénztárcájának vastagságát tekintve. Csak egyetlen lényeges eleme van a vásárlásnak: meg kell találnia a leginkább megbízható forrást, ahol biztos, hogy minőségi alternatívákat pakolhat kosarába. A martini ár ilyen kontextusban abszolút megfizethető, sőt kifejezetten kedvező. A pénztárcabarát ajánlat felhasználóbarát kortyolni valóvá nemesíti az amúgy is nemes italt, mely közkedveltsége nem véletlen. Karakteres ízvilága, semmivel össze nem téveszthető aromája, és a fogyasztásához kapcsolódó utánozhatatlan életérzés olyan elegyet alkot, aminek hála a martini, ha egyszer kiöntötte a poharába, akkor addig csábítja, míg újra el nem jön a töltés ideje.