1817-et írtak, midőn a derék Johann Peter Wallenborn egy takaros vidéki sörfőzdét alapított Bitburgban. És láss csodát, rövidesen megnyitott kapuit az első pilseni stílusú sörfőzde egy egészen briliáns sörrel, erre csak 1883-ig kellett várni. Az alsó erjesztésű, hideg fermentációval készített nedű több hónapos főzési eljárással hozta ki a legtöbbet a komlóból, főzési eljárását pedig nevéből adódóan a cseh Pilsen városában fejlesztették ki.

Csupán három évnek kellett eltelnie, és a Bitburger sort – és sört – kerített az első exportra. Ez a földrajzi közelség miatt a luxemburgi Echternachba irányult. A nemzetközi sikertörténet még tovább gyűrűzött: 1893-ban a Bitburger már a Chicagóban rendezett Világkiállításon is szerepelt. A sörfőzéshez a vállalat 1909-től kezdve már 100 méter mélyről szivattyúzza a vizet, és ez lett a kristálytiszta, zamatos sörük egyik fontos összetevője.

1910-ben a vállalat már tényleg „sínen volt”: a Bitburger beszállt a vasúthálózat finanszírozásába, megvásárolt pár szigetelt vasúti kocsit sörszállítási célokra, amelyek a hosszú utazások során is biztosítani tudta a sör jó minőségét. Hamarosan a bécsi császári udvar is elismerte a Bitburger sörfőzde számára a „Simonbrau-Deutsch-Pilsner” név használatát, és véget ért a kíméletlen jogvita, amely a pilsneri sörfőzdék miatt alakult ki. Innentől a Bitburger is zökkenőmentesen használhatta a „pils elnevezést”.