Medveölelés kimaxolva: Bear Hug Vodka
Bear Grylls, a brit fenegyerek a kamikáze-küldetésekkel felérő túlélőtúrák során rendszerint olyan magas rezgésszinten pörög, mintha egy több órás meditáció után vágna neki a kihívásoknak. Így volt ez akkor is, mikor kiruccanásra indult az erdélyi Kárpátokba, és a szokásos természetjáró-tudásmegosztó csavargás közben összeakadt egy tekintélyes méretű medvével. De hősünk már került hasonlóan vérfagyasztó helyzetbe, amikor a Sziklás-hegységben barangolva keresztezte egy megtermett grizzly medve útját.
Az egyik könyvében Bear részletesen ecseteli: ilyenkor nem segít, ha halottnak tettetjük magunkat, mert bizonyos macifajok nyomban felfalnak, és elszaladni, fára mászni sem tudunk, mivel a brummogó bestia mindenben gyorsabb nálunk. Bear szerint az a preventív megoldás, hogy előre be kell fújni magunkat paprika spray-jel, ami messzire űzi a macikat…De mi a teendő, ha megfeledkezünk erről, és a vidám hegyi kiránduláson vagy erdei túra közben hiperventillálva szembesülünk a ténnyel, hogy egy medvét sodort elénk a karma?
Merítsünk lélekjelenlétet a Bear Hug Vodkából! Szerencsére csak nevében medveölelés, mert a finom vörösáfonyából és prémium gabonából ötszörös desztillációval (!) készített italt gyümölcságyon érlelték, és nyugtató hatással van az idegrendszerünkre. Illatában a kicsattanó gyümölcsösség úgy magával ragad minket, mint egy kiéhezett jegesmedve, a megkapó áfonyás jegyeket pedig a vodka tiszta alkoholos jellege kíséri. Az édeskésen gyümölcsös illatot finom citrusosság árnyalja. A rubintvörös színű Bear Hug Vodka íze zamatosságban bővelkedik, a vörösáfonyás aromagerinc mesteri összhangot alakít ki a vodka édes és savanyú ízei között. Lecsengése rövid és száraz, ráadásul olyan savanykás, mint a szánk íze egy túrán, a vészjósló medve felbukkanása után.
Ha egy mód van rá, kerüljük az erdei fenevadakkal való összecsapást, és semmiképp ne essünk kétségbe az ilyen éles helyzetekben (az állatok tényleg megérzik a félelmet). Bear Gryllsnek van erre egy remek mondása: „Mosolyogj, ha esik az eső, és akkor se add fel, ha minden összeesküszik ellened!”
I will survive-herbállal?
Mit tegyen az ember, ha egy ejtőernyős ugrás rosszul végződik, és annyira elsodródik a lakott területektől, hogy a vadon szívében kell kihúznia néhány napot…tápláló élelem nélkül? Bear Grylls szerint „néha kell egy nagy pofon, hogy meglásd, mennyit érsz”, ám egy ilyen helyzet elég sokkolóan hatna bárkire.
Mert simán megtörténhet, hogy az elhagyatott vidéken járva semmilyen állattal nem találkozunk, akit levadászhatnánk, ezért kénytelenek leszünk a környéken lévő növények kincsestárából biztosítani a túlélésünket. És ha elfogynak a növények, még mindig lehet nálunk egy Beluga Hunting Herbal Bitter!
Az orosz Beluga likőröket a vad szibériai környezet ihlette, ahová Bear Grylls is ellátogatott már, hogy villantson egy túlélő show-t az erdőségekben kószáló vadállatokkal és a kíméletlen körülményekkel, amelyek a végsőkig próbára teszik az ember tűrőképességét. A Beluga keserűlikőrök hagyományos díszítőeleme a palack matricáján lévő hal, ami a Beluga család védjegye. A Beluga Hunting Herbal Bitter a gyógynövények zseniális összhangjából született. Ott kavarog benne a szibériai vadon ürmös, ánizsos, tölgy kérges varázslata, de van benne orbáncfű, cédrus, illetve fenyőrügy is. A Beluga Hunting Herbal Bitter egy olyan likőr, melynek kortyolásával a szibériai vadon szívében érezhetjük magunkat. Bear zokszó nélkül elropogtatná az itt talált gyömbért, koriandert, komlót vagy cseresznyefa levelet, mi viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy finom keserűlikőrt ízlelgetve ismerhetjük meg a szibériai erdők herbális csodaországát.
A Beluga Hunting Herbal Bitter illatában azonnal érvényesülnek a gyantás, erdei aromák, mintha csak egy nedves, sűrű rengetegben sétálnánk. Íze enyhén sós, és megismerhetjük benne a gazdag növényvilágot, melynek keserűségét citrusos jegyek ellensúlyozzák. Lecsengése jellegzetesen fűszeres és keserű, ahogyan az egy herbálos túlélőlikőrhöz illik!
Grashopper: egy szöcskés abszint finnyásoknak
Sokan azt gondolják, a túlélés törvényeinek sztárja nem százas, mert kígyót-békát megeszik, ha a körülmények rákényszerítik. A Bear Grylls-kalandok visszatérő eleme, hogy bevállalós hősünk a túlélés titánjaként a legszélsőségesebb körülmények között is felvillantja, milyen extrém falatokkal vészelhetjük át a világ legdurvább helyeit. Korábban SAS-kommandósként kereste a kenyerét, így kénytelen volt hozzászokni ahhoz, hogy bármikor kockára tegye az életét, és a legdurvább helyeken is megízleljen egy kalóriától kicsattanó helyi „fenevadat”, például egy skorpiót a Szaharában. (Persze voltak kivételek: Ecuadorban például belecsobbant egy piranhákkal teli folyóba, mégsem evett belőlük egy falatot sem: örült, hogy idejében kiúszott onnan. Alabamában meg egyszer konfrontálódott egy vaddisznóval, akit szintén nem zabált fel a helyszínen a brit fenegyerek).
Bear egyáltalán nem finnyás: simán megeszi az élő békát, pókot vagy férget, és akkor sem jönne zavarba, ha a jól megszokott fogások helyett egy szöcskét kellene bekebeleznie. Nekünk elsőre talán undorítónak tűnnek ezek a falatok, ám egy Grashopper abszinttal ráhangolódhatunk a túlélőkonyha brutális finomságaira. Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha lezuhannánk egy repülőgéppel valamelyik elhagyatott erdőben, és a mardosó éhség miatt nekünk is be kellene vállalni egy-két szöcskefalatot, hogy ne szédüljünk el a fáradtságtól, és eljussunk az első civilizált településig. Ehhez remek felkészülés lehet a szöcskés Grashopper abszint!
Bizonyos kultúrákban egészen kúlnak számít állatokat csempészni az italba: kígyókat találhatunk ázsiai párlatokban, és az sem ritka, hogy skorpiót fedezünk fel a vodkában. A rikítóan zöld színben pompázó Grasshopper Abszint is követi ezt a trendet, és egy szöcskével tekeri az abszintját még magasabb élményszintre (a szegény szöcsit Bear lazán elmajszolná desszert gyanánt).
A holland Grasshopper abszintot oloroso sherry hordóban érlelték, ami édeskés, ánizsos illatatot kölcsönöz a párlatnak (ennek még a szöcske-aroma ad egy kis extra árnyalatot). A 60%-os abszint ízében az édes aromák mentás jegyzetekkel keverednek.
Lecsengése édes, gyors és fürge, akár egy szöcske!
Naga Chilli Vodka a vérfagyasztó izlandi jégsivataghoz
Naná, hogy a sarkvidék sem maradhatott ki Bear pokoli túra-gyűjteményéből, mert ő csak úgy érzi magát a topon, ha a kihívások a csúcsra járatják az adrenalinszintjét. Egy átlagember lazán szétfagyna Izland kietlen vidékein…Kivéve, ha visz magával egy csábító pokoltűzzel kecsegtető Naga Chilli Vodkát!
Kóstoljuk meg az utóbbi idők egyik legkeményebb italát, a Naga Chilli Vodkát, ami kiugró, 100.000-es értéket kapott a csípősséget mérő Scoville-skálán! Az ital annyira felpaprikázza és megizzasztja az embert, hogy érdemes magunkkal vinni néhány palackot, amennyiben úgy döntünk, hogy látogatást teszünk valamelyik elhagyatott izlandi jégpusztaságban. A Naga Chilli Vodka által adott energiák átjárják az egész testünket, segítenének elkerülni a fagyást. Ez egy igazi „túlélő vodka”, ami még Bearnek is csókra húzná a száját!
Akkor is érdemes egy kis Naga Chilli Vodkát önteni a kulacsunkba, ha más dermesztő kalandra készülünk, például meg akarjuk mászni az Everestet (ahogyan a fanatikus Bear tette, nem sokkal egy súlyos gerincsérülés után!).
Az Angliában készített Naga Chilli vodka egy eszelősen erős ital, amiben a vodka a hírhedt Jolokia chilivel (más néven ghost vagy szellem chilivel) keveredik. Csípősségéről csak annyit, hogy az igazán durva értékek nagyjából 100.000 Scoville-nál jelentkeznek, 250.000 Scoville esetén inkvizíciós csípősséggel akadhat dolgunk, 500.000 meg már a csípős ízek Csomolungmája: valami egészen gyilkos játék az ízekkel!
Már az ital illata lángra lobbantja az orrunkat, mert töménytelen chilivel, borssal és más fűszerrel csiklandozza a szaglóhagymáinkat. Aromakarakterében halvány gyümölcsösséget érezhetünk, az első kortyokkal azonban visszatér az a brutális energia, ami a legnagyobb hidegben is lángra lobbant minket. A ghost chili megállíthatatlanul utat tör magának a szánkban, és meglehetősen hosszú ideig megmarad bennünk az égő pokol érzése. A Naga Chilli vodka lecsengésében a bors és a chili perzselő párosa váltja egymást, és egy ilyen itallal a világ valamennyi fagyos vidékén megnő az esélyünk a túlélésre!
Egy likőr a mocsárhoz és a dzsungelben bolyongáshoz
Mindenképp vigyünk magunkkal egy palack Chartreuse likőrt, ha egy verőfényes reggelen arra ébredünk, hogy ellenállhatatlan vágyat érzünk az elhagyatott patagóniai mangrovemocsarak felkeresésére. Akkor is, ha a floridai Everglades lápvidékét szemeltük ki egy teljesítménytúrához, bár az aligátorok tömege miatt az utóbbit érdemesebb passzolni. Ki hinné, hogy az őserdei bárpultokra kínálkozó Chartreuse likőr gondolata az áhítatos karhauzi szerzetesek agyából pattant ki?
A bölcs karthauzi atyák tudtak valamit, mert kifőzték a lehengerlően finom Chartreuse likőrt, ami túlélő üzemmódra kalibrálja az immunrendszerünket, és ez kifejezetten kapóra jöhet egy őserdőben, vagy egy kórokozóktól nyüzsgő mocsárban! A Chartreuse Distillery már régóta a 900 éve létező szerzetesrend birtokában van, és a lepárló évszázados receptek alapján készíti a valamennyi érzékszervünket elbűvölő italait.
Az összesen 130 gyógynövényt tartalmazó Chartreuse likőr észveszejtően komplex túlélőital lehet egy dzsungelben, ahol felváltva fenyegeti az embert a malária, a kígyómarás, és még egy seregnyi betegség. Kezdetben az emberek gyógyszerként kortyolgatták a Chartreuse likőrt, ám az aromában bővelkedő, édes likőr annyira bejött az érdeklődőknek, hogy egyre nagyobb tömegek fogyasztották, és egy újabb francia menőséggé vált a francia likőrök színes palettáján. A receptje titokzatos, bár az már-már kétségbevonhatatlan tény, hogy a gyógynövények mellett virágkivonatok és fűszernövények is gazdagítják a zöld survival turmixot.
Az élénkzöld színű ital remekül beolvad az őserdei vagy mocsári környezetbe, de magas alkoholtartalma miatt ízlelgessük kellő odafigyeléssel, főleg ha víziló vagy krokodil is él a közelben!
Whisky egy vulkán gyomrában: a Smokehead High Voltage
Mr. Grylls érzett egy komoly piaci rést a természetfilmek területén, és mindent megváltoztató vérfrissítésben részesítette a műfajt: olyan agyeldobással fenyegető helyzeteket vállalt be, amikre más földi halandó nem lenne képes. Egy alkalommal még egy aktív vulkáni területre is bemerészkedett a Hawaii-szigeteken.
Játsszunk el a gondolattal: mit tennénk, ha egy thrillerekbe illő pillanatban a Krakatoa, a Vezúv, a Fuji vagy a Kilimanjaro belsejében ébrednénk, és füstszag csapná meg az orrunkat? Valószínűleg villámgyorsan tudatosulna bennünk, hogy ez nem a legújabb tőzeges-füstös whisky illata, hanem egy vulkán bendője, ahonnan azonnal menekülnünk kell! Mentális cunamiként öntenék el agyunkat a pánik hullámai – hacsak nem vagyunk már eleve ráhangolódva, felkészülve az ilyen akcióhelyzetekre a Smokehead High Voltage whiskyvel, ami a világ egyik legfüstösebb itala. Olyan, mintha egy kitörésre készülő füstölgő vulkánt desztilláltak volna varázslatos whiskyvé.
Az 58%-os füstös whisky Islay-szigetről származik, és hordóerősségben palackozták. A Smokehead High Voltage egy magas minőségű malátawhisky, amelyet elsősorban a tengerparti, füstös-sós ízek kedvelőinek ajánlunk. Annyira persze nem intenzív, mint a vulkánkitörések során felszabaduló és mindent elárasztó füsttenger, de illatában domináns az égetett, füstös tölgyfa, a fekete bors. A sós pára játszik az orrunkkal, ami gyakran érezhető az Islay-szigetek környékén. A skót whisky ízében a gyümölcsös jegyek olajos árpával keverednek, és az ital kortyolása közben olyan benyomás ébredhet bennünk, mintha egy szépen égő, füstölő tábortűz mellett ülnénk a vadonban, mellettünk a túlélési feladatokat ecsetelő, rendszerint vigyorgó Bear Grylsszel. A szalmasárga színű Smokehead High Voltage az Islay-vidék rocksztárja, és füstkedvelőknek kötelező darab.
A Smokehead High Voltage whiskyn edződve érezhetjük, milyen lehet egy durva vulkanikus környezet, ám ha egy mód van rá, ne merészkedjünk semmilyen kráterbe, hiszen nem kell mindenkinek Ber Grylls-nek lenni!