Az estét tehát félve kezdtem meg, és kollégám érezte is rajtam, hogy zavar az esemény egy kicsit és nem tudom magam átadni teljesen a kóstolások előtti meditációmnak, mikor is kizárok minden tényezőt, lezárok minden elfogultságot (akár a márka iránt) és hagyom, hogy a termék elvarázsoljon.

 

Kellemesen és hangulatos felvezetéssel elkezdődött és az enyhén tőzeges blended szkáccsokkal kezdtünk, és habár a 12 éves és a 17 éves egy kellően kifinomult és lekerekedett párlatnak bizonyult, attól függetlenül, én nem tudtam leküzdeni azt az érzést, hogy a blend alap párlata az ugyan az, mint a finest-nek. Jó-jó! Jöjjenek végre a „különleges” termékek és utána egy kicsit szájat húzva, „ugye én megmondtam” kifejezéssel az arcomon menjünk és öblítsük le valami mással ezeket… Még most is sóhajtok, hogy mekkora „szesz rasszista” voltam.

 

Elkezdtük a Glentaucherrel. Színében vibráló aranyság. A vibrálás illatában is kinyilvánult és fokozódott továbbá, könnyed és édes citrusokkal, enyhe diós, de nagyon gyümölcsös, hosszantartó jegyekkel …kezdtem aggódni. Mennyire nem bírom az italokat, ha már előzőleg felszolgált, kétszer 1,5 cl Ballantines 12es és 17es így bebódított. Na, jó! Egy korty szóda, és mentes víz! Kóstoljunk!! Eltelítette a számat a krémes, édesség, csodálatos pirosbogyós gyümölcsök ízeivel. Áfonya, vanília, édes maláta és megfelelően hosszú lecsengés. Na, de semmi füst… Meg is kérdezem a skót Brand Ambassador előadónkat, hogy miért nem érzem a tőzeget. A válasz: „Mert egy új dolgot akartunk létrehozni.” Logikus… Nagyon jó. Gondoltam. Egy a háromból; PIPA!

 

Jöhet a következő! Miltonduff már egy kicsit érdekes folytatás volt számomra. A gyártó állítása szerint ez a single malt a fundamentuma a blendjüknek, és hát, mint említettem azt én nem nagyon kedvelem. Színében meglepően a szalmasárga és az arany kompozíciója mutatkozott. Illatában, pedig enyhe pörkölt mandula, édes karamell és vaníliás édesség engedett minket következtetni az ízekre. A kóstolás egy kicsit érdekesen hatott, mert az aromák eljöttek most is a szánkba ízek formájában, de valahol a közepén, egy kevés fás szárazságot és a végére enyhe szegfűszeges, édesgyökeres fűszerességet éreztem ki. Ha szabad megjegyeznem, nekem ennél a változatnál valahogy a vízzel való hígítás, csökkentette a whisky komplexitását és ettől kicsit szétesett a szerkezete. Meglepően összetett, egy kellemesen lágy lecsengéssel. Hűha! Izzad a tenyerem, és nem tudom eldönteni, hogy azért mert tűkön ülök, hogy végre a harmadikat is megízlelhessem, vagy azért mert a „vakrandira” eljött lány sokkal jobb, mint amire számítottam… Kettő PIPA!

 

Gyerünk, csapjunk bele. Glenburgie. Wow! *hashtagmostezakedvencem* Színében mézes, arany. De illatában semmi zavaró dolgot vagy alkoholos furcsaságot nem vettem észre. Kezdett magával ragadni, már akkor! A csodálatos érett alma és áfonya, mézes illata rajtatartatta a kóstoló poharat az orromon. Nem akartam abbahagyni. Szimat szimat után. Parfümös és varázslatosan élvezhető. Gyorsan kóstoljuk meg! Teljes szájat betöltő krémesség és selymes textúra. Elbűvölő ízek, melyek közül kiemelném az almát, aszalt szilvát, édes malátát, vaníliát és nyers kesudiót. Meglett a kedvencem. Szerettem volna megköszönni az előadást, kóstolást és angolosan távozni, leszegett fejjel és csalódva magamban az előítéleteim miatt, de nem hagyott nyugodni a dolog, hogy Ken-nek mindenképp el akarom mondani a véleményem.

 

 

Meglepetésemre félrevonult velem, és kötöttségek nélkül egy kicsit elkezdtünk szakmázni és véleményezni a látottakat/hallottakat/kóstoltakat. Egy nagyon kedves és egyáltalán nem öntelt vagy arrogáns embert ismertem meg a személyében és elmesélte, hogy habár nem ő a legjobb orr a szakmában, azért ő is segédkezett a gyártásban és az ízek összeállításában, amiknek a végeredményét élvezhettük.

 

Talán ez is egy olyan pont a Ballantines cég új termékeinek gyönyörűségében és valóban finom aromáikban, hogy a cég, mint egy család állt össze és tették össze a receptet. Gratulálok a Ballantines családnak, mert személyemben szereztek egy családi jóbarátot, aki majd minden karácsonykor és ünnepnapokon hívatlanul megjelenik, és önkényesen kieszi a hűtőt és megdézsmálja a kamra tartalmát… Előre is bocsánat!

 

Ha tetszett a poszt, kövess minket a Facebookon és az Instagramon is!