A szakemberek többsége úgy véli, egy szőlőtőke 10-15 éves korára válik »felnőtté«, és - megfelelő ápolás esetén - ezután 30-40 évig képes kiegyensúlyozott termést hozni. A 45-50 éves ültetvények a közvélekedés szerint már idősnek számítanak, egy jól vezetett gazdaságban ezeket már megújítják.

 

A tőkéknek, csakúgy mint minden élőlénynek, életciklusaik vannak. A fiatal tőkéknél a lomb és a gyökérzet növekedése még nincs összhangban: a föld fölött buján növekednek, de ezt a gyökérzet fejlődése még nem képes követni. Amikor egyensúlyba kerül a növény, akkor jön a »virágkor«. Évtizedekig bőségesen terem, jó minőséget produkál. Ezután a szőlő megállapodik, növekedése lelassul. Kisebb bogyókat, kisebb fürtöket terem. Mivel a szín- és aromaanyagok a héjban találhatóak, és az apróbb bogyók esetében a héj és a lé aránya az előbbi felé tolódik el, ezért számos esetben az ilyen öreg tőkék ízben gazdagabb, koncentráltabb bort adnak.

 

A fiatalabb és az öreg tőkék között a másik fő különbséget a gyökérzet mélysége jelenti. A fiatal növény gyökerei még a talajfelszín közelében maradnak. Ez azt hozza magával, hogy a csapadék elmaradása, vagy épp a túl sok csapadék sokkal közvetlenebbül hat ezekre a növényekre. Az idősebb tőkék gyökérzete már jóval mélyebbre hatol, ennek, és a vastagabb törzsből adódó komolyabb tárolókapacitásnak köszönhetően az idősebb tőkék sokkal jobban viselik az időjárás viszontagságait.

 

Nem árt ha tudjuk; önmagában az, hogy egy szőlőtőke akár száz éves kort is megér, nem természeti csoda. A hivatalosan legidősebbnek elkönyvelt tőke 450 éves, és a szomszédos Szlovéniában, Mariborban található. Azonban amikor egy egész dűlő megéri ezt a kort, az bizony igenis jelent valamit. Arra következtethetünk belőle, hogy ez az ültetvény egész életében olyan minőségű és mennyiségű szőlőt termett, hogy érdemes volt ilyen sokáig életben és termesztésben tartani. Míg a velük egykorú ültetvények többségét már rég kivágták vagy átoltották, ezek a tőkék minden évjáratban bizonyították, hogy érdemes foglalkozni. Ilyen ültetvényeket szép számmal találunk Európa klasszikus boros régióiban.

 

Érdemes tehát figyelni a címkéket, és ha kezünkbe akad egy öreg tőkék borát őrző palack, ne habozzunk megkóstolni.