No. Ez a történet ért célegyenesbe most pénteken, vagyis eljött az ideje, az első kóstolónak. Az eseményre a Jameson hívott minket, gondosan elküldték a kóstoló programját, és a címet is, ami a kies és festői Váci út egyik épületébe invitált. András kollégámmal el is indultunk. A történet szempontjából fontos adalék, hogy ezen a délutánon és estén végig zuhogott a finom decemberi eső, ami azonban csak akkor kezdett esni, amikor már mindketten úton voltunk, természetesen ernyő és kapucni nélkül.
Szóval elindultunk szép új Balassi utcai üzletünkből a villamos felé. A város péntek délután eléggé tele van, a hirtelen jött zuhé ráadásul igazán hangulatossá tette, a villamosmegállóban csuromvizes, de kapucnis emberek küszködnek az ernyőik összecsukásával a ajtóknál, miközben mi a szakadó esőben fejfedő nélkül várunk a felszállásra. Ez a feeling ad bizonyos alaphangulatot, szó se róla…
Majd metróval mentünk. Egy megállót, mert ugye felújítás van, vagyis ki kellett menjünk megint az aluljáróból a finom esőbe, a metrópótló buszokhoz. Mindenfelé vizes emberek, ernyősek is, de jobbára ernyőtlenek. Utcai ernyőárus meg sehol, pedig a világ boltját megcsinálta volna. (Azt már mondtam, hogy semmilyen fejfedőnk nem volt?)
Némi tanakodás után leszálltunk a metrópótlóról az Árpád hídnál, azzal, hogy a célállomásig már elgyaloglunk. Az eső közben kicsit ráerősített még. Hangulatos volt, valóban, ugráltunk a tócsák között, morogtunk, kicsit tán káromkodtunk is, hogy jobban teljen az idő. Aztán a keresett házszám alatt egy nagy, ámde sötét irodaépületet leltünk. Körbejártuk. Mindenhol nagy volt, és majd minden oldala sötét, viszont sörözőnek nyomát nem leltük. Volt viszont szerencsére eresze, ami alá beálltunk tanakodni. (Közben persze erősen lohadt már bennünk a sörkóstolás iránti vágy, az nem véletlen ám, hogy a sörös tévéreklámokban nem nagyon esik az eső…)
Nagy nehezen rájöttünk, hogy mi a IV. kerületi (Újpest) 83-as számba vagyunk hivatalosak, miközben a XIII. kerületi 83. szám előtt ázunk épp. Aki ismeri, az tudja, van Pesten pár ilyen trükkös, nagyon hosszú, kerületeken átlógó út, ahol a házszámok nem folyamatosak, hanem ismétlődnek, kerületenként újra indulnak. No, itt is ez volt a helyzet.
Ekkor már csak valami negyed óránk volt a meghirdetett kezdésig, a metró ugye nem járt, az eső szakadt. Ráadásul a Váci út keresett szakasza már szinte vidék, a cérnagyárnál található, ahová csak több átszállással - közben kellemes gyaloglással a finom hideg esőben - lehet eljutni. Gondoltunk a taxira, de esőben a Váci úton manapság pont olyan nehéz üres taxit fogni, mint mondjuk 1976-ban lett volna, szóval ez tényleg csak gondolat maradt. Plusz közben Andrásnak eszébe jutott, hogy este 10-kor hazafelé szintén nem lesz egyszerű a dolog, tekintve hogy ő Budakeszin lakik.
Ekkor bedobtuk a törülközőt, és hazajöttünk.
Egyszer majd azért megkóstoljuk e csodás sört, talán bekerül a városba is pár palack. Addig is mások (beerporn.hu) írására kell hagyatkozzunk:
A limitált mennyiségben készülő Angel’s Ser egy barrel aged pale ale, amelyet pezsgőélesztővel erjesztenek. A hordós érlelés után a sör visszakerül az erjesztőtartályba, ahol mustot adnak hozzá. Ezt friss pezsgőélesztővel újraerjesztik – ettől természetes eredetű széndioxid tartalma lesz. A különleges malátáknak, az egzotikus komlóknak, a használt hordóknak, a mustnak és a champagne élesztőnek köszönhetően a sör minden bizonnyal rendkívüli élményt tartogat majd a fogyasztóknak. De nem csak az íz és illat lesz szokatlan, hanem a megjelenés is, hiszen Szegedi Éva, miskolci festőművész alkotása díszíti majd a címkét – egy angyali forma, ami pont azt láttatja, amit az Angel’s Ser ízvilágában ad. A mű eredetijét pedig elárverezik majd, jótékony célra ajánlva fel az összeget.