Mi a tőzeg?

Skócia területének jelentős részét tőzeg borítja. A tőzegrétegek elképesztően hosszú idő alatt, 1000-5000 év alatt alakultak ki. A tőzegrétegek elhalt vegetációkból és növényi maradványokból állnak, és akár több méter vastagok is lehetnek. Egy ilyen mocsaras rész évente nagyjából 1 millimétert nő, ezért egy 4 méter magasságú tőzegtömb akár 4000 éves is lehet!

Ehhez a tőzeget téglaformára vágják, majd a könnyű kiszáríthatóság kedvéért piramis alakban elhelyezik. A víz viszonylag gyorsan kiürül a tömbökből, amelyek megkeményednek, ezáltal könnyebben szállíthatóak és kezelhetőek.

De hogyan kerül bele a whiskybe a tőzeg? Sehogy! Legalábbis nem olyan formában, mint mondjuk az ágyas pálinkánál a gyümölcs… Valójában a tőzegfüst a legfontosabb a füstös whiskyk számára. Régen a tőzegbriketteket a rézüstök alatt tüzelőként használták, később azonban a skótok rájöttek egy még érdekesebb használati módra.

Az elmúlt 200 évben a skót whisky „tőzeges fordulata” mindent megváltoztatott, és felpörgette a füstös-tőzeges whiskyk iránti érdeklődést és a keresletet. Különösen az Islay-i lepárlók készítenek magas ppm-es (Parts-per-million), füstös tételeket. Sokak szerint annál jobb egy whisky, minél füstösebb, mások meg épp az ellenkezőjét vallják, ám egy dologban mindenki egyetért: minél összetettebb egy whisky, annál érdekesebb!

A tőzegbányászat a 20. században már ipari méreteket öltött, és különböző speciális gépi eszközökkel termelik ki a földből. A bányászata olyan léptékű, hogy már rengeteg tőzeglelőhelyet csaknem teljesen kimerítettek a forrásaiból. Például Campbeltown környékén már nem ásnak ki több tőzeget, ezért máshonnan kell beszállítaniuk. A skót állam több lehetőséget is felvázolt a tőzegkitermelőknek, hogy visszafogják -vagy legalább valamennyire csökkentsék- a környezeti hatásokra meglehetősen káros iparág rohamlépteit.

A tőzeget a malátázási folyamatoknál használják az árpa kiszárításához. Ehhez a malátát 70 Celsius fokra kell melegíteni, mert csak így lehet megakadályozni az enzimek (az amilázok) munkáját, illetve a nedvesség miatt felmerülő penészedés és baktériumok esélyét.

Egy heves esőben a kabátunk teljesen átázik. Ha ezek után bemegyünk egy dohányfüsttől átjárt helyiségbe, akkor a füstszag sokáig megmarad a kabátunkban, nehezen lehet majd belőle kimosni. Hasonló a helyzet az árpamalátával: nedves állapotban remekül szívja magába a tőzegfüstöt, ez adja a később lepárolt és hordózott whiskyk füstös karakterét. Érdekes módon szűrés és a blendelés folyamata után szintén nehéz elfedni egy füstös whisky jellegét. A keverék whiskyk, amelyekbe ’peated malt’ kerül, értelemszerűen jobban hozzák a füstös jelleget és a ’grain whisky’ sem tudja teljesen elnyomni az erőteljes ízeit.

Az árpamalátát általában 30 óráig szárítják. Annyira kap tőzeges karaktert, amennyi ideig kitették a tőzeg füstjének (például a Laphroaig a 30-ból 18 órán át tartja füstben a száradó malátát a whiskyjéhez.)

A maga módján a whiskyipar is próbálja csökkenteni a tőzeg használatát. Például a Bowmore lepárló apró szemcsékké őrli a tőzeget, és úgy adagolja a tűzhöz, hogy minél kevesebbet kelljen belőle használni, miközben törekszenek arra, hogy a megfelelő intenzitás is megmaradjon. Vannak olyan üzemek, ahol egy zárt környezetben többször végigfuttatják a füstöt a malátán, és nem csak hagyják, hogy a pagodatetőkön a szabadba kerüljenek az egyszeri használat után.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy a tőzeglápos területeken átfolyó víz befolyásolhatja-e a whisky füstösségét, amire a válasz sajnos egy határozott nem. Az ilyen vizek csak annyi szárazanyagot tartalmaznak, hogy a színük barnás legyen, a fenoltartalmuk viszont nagyon kevés. Hiába használnák ezeket a vizeket a whiskyk visszafokolásához, előtte még meg kell szűrni és nem a tőzeg füstös, hanem a tőzeg füstje ad jellegzetes ízeket egy whiskynek.

Fedezze fel a legjobb füstös whiskyket az iDrinks kínálatában!