Tény, hogy a méltán népszerű nedű nagyrészt vízből és etanolból áll, s más égetett szeszekhez képest csak minimális mértékben tartalmaz egyéb anyagokat. A gabonafélék kiváló alapanyagnak tekinthetőek, de a burgonya vagy más, magas keményítő tartalmú mezőgazdasági termény is alkalmas lehet vodka készítéséhez. Az Európai Unióban kizárólag a legalább 37,5 térfogatszázalék alkoholtartalmú nedű palackozható vodkaként. A gyártók általában 40%-os variációval rukkolnak elő, de akad néhány erősebb alternatíva is.

Ízesített formában is találkozhat vodkával, igazság szerint nagyjából ízlés kérdése, hogy kinek-melyik variáns válik be.A vodka történelmét sokan egy lapon kezelik az orosz és a lengyel alkoholfőzés históriájával, pedig előbbi nedű csak a XIX. században látott napvilágot, amikor nemcsak hogy megjelentek, hanem óriási innováción keresztül mentek át a finomító oszlopok. A rendszer legnagyobb előnye az volt, hogy nagy mennyiségben tiszta, mégis olcsó szeszt tudott előállítani. Nem véletlen, hogy ezt a technológiát a mai napig alkalmazzák a szeszfőző mesterek. A vodka nagy általánosságban bármilyen keményítőben vagy cukorban gazdag anyagból készülhet, de a legtöbbször gabonák szolgálnak a híres nedű alapjául. Cirok, búza, kukorica, hogy csak pár alternatívát említsünk, de a szakértők úgy vélik a rozsból és búzából előállított variációk a leginkább minőségiek.

Ettől függetlenül burgonyából, melaszból, cukorrépából, és rizsből is készülhet pohárba való. A vodkaöv országai, azonban a gyártás szigorításáért lobbiznak, mert véleményük szerint az igazi vodka csak gabonából, burgonyából és cukorrépából állítható elő, hagyományos eljárások mentén.Az Amerikából származó vodkákat lepárlás után ugyanúgy szűrik, mint Európában: ez olykor már a kisüsti párlás során megtörténik. Ezzel szemben a tradicionális vodkagyártó nemzetek nem preferálják, sőt kifejezetten elutasítják a szűrést, s inkább a minél precízebb lepárlásban látják a folyamat lényegét, melynek a végén valóban karakteres ízharmónia születik.