A hagyományos elkészítés alapját vagy gabona, vagy burgonya adja, de tulajdonképpen bármilyen, cukor vagy keményítő tartalmú mezőgazdasági alapanyagból is előállítható. Ukránul a nedű elnevezése, szó szerinti fordításban vizecskét jelent, ami több szempontból is beszédes. Egyrészt utal az ital tisztaságára, másrészt annak népszerűségére és jóformán víz helyetti fogyasztására is.

Az Európai Unió területén a 37,5%-os alkoholtartalom garantálása a minimális elvárás, de a gyártók legtöbbször 40%-os értékkel számolnak, és olykor még ennél erősebb nedűket is forgalomba hoznak. Ami az eredetet illeti, nos, egészen a XIX. századig kell visszatekinteni, a finomítóoszlopok megszületéséig ahhoz, hogy a mai köntösben ismert ital ősére rábukkanjunk. Az ezt megelőző évszázadokban gyártott gabonapárlatok a legkevésbé sem rendelkeztek élvezhető ízkarakterrel, ezért is jelentett óriási technológiai ugrást az oszlopok megjelenése, ami lehetővé tette a minőségi alkoholgyártás elindulását.

Persze a vodka Oroszországban, Lengyelországban kicsit olyan - elnevezés tekintetében, mint nálunk a konyak, vagyis viszonylag sokféle nedűre alkalmazták, függetlenül attól, hogy megállja-e a helyét a keresztelő. Ráadásul a jelentése nemcsak területenként, de koronként is változott, így aztán tényleg kifejezetten sokszínű a történelme. Napjainkban roppantul közkedveltek a fűszeres variációk, amik jócskán túlmutatnak a vodka nyers dominanciáján, és némi lágysággal ajándékozzák meg az áttetsző cseppeket. Határozottan közkedvelt a narancslével, kólával hígított alternatíva, ami leginkább a fiatalabb korosztály tagjait csábítja.