Az eredetvédelem, mint tény, roppantul fontos, hiszen egyrészt az Európai Unióra és az Amerikai Egyesült Államokra is kiterjednek a szabályozások, másrészt a paragrafusokban foglaltak széles körben meghatározzák az ital gyártásával összefüggő kritériumokat. Nem mindegy, hogy a termőhely milyen tulajdonságokkal büszkélkedik, a felhasználható szőlőfajták is meghatározottak, ahogy az előállítási helyszínre is számtalan előírás érvényes.

Sőt, még a technológiai apparátus milyensége is korlátozás alá esik. A konyak előállításának módja három évszázada változatlan, vagyis a tradíciók, amiknek az ismerete és tiszteletben tartása elengedhetetlen, főszerepet játszanak. A rézüstös lepárláson túl, a tölgyfahordós érlelés adja a nedű lelkét és persze az utánozhatatlan karakterét. Érdekes és az élvezeti értékek reális felmérése szempontjából hasznos információ, hogy a cognac előállítására jogosult vidékeket 6 zónára osztják. Ezek a kategóriák segíthetik az eligazodásban akkor, amikor a lehető legjobb, poharába szánt alternatíva után kutat.

A zónák a következőek, az elismertség csökkenő sorrendjében: Grande Champagne, Petite Champagne, Borderies, Fins Bois, Bon Bois és végül Bois Ordinaire. A konyak a köznyelvben elterjedt és a legkevésbé sem szakszerűen használt elnevezés, hiszen az eredetvédelem szabályzásaival kevesen vannak tisztában. Ám azt jó, ha tudja, hogy kizárólag olyan nedű viselheti a cognac megtisztelő jelzőt, ami a fent, dióhéjban felsorolt paragrafusoknak maradéktalanul megfelel, ezzel garantálva a palackokba zárt, kortyolható minőséget.