Benne van a tea, mint egy vadonatúj felhasználási irányzat, illetve ott van az alkohol, amely felteszi az i-re a pontot, és esszenciává változtatja az ízjegyeket.

A Tatra tea története magáért beszél

Valószínűleg Ön is jól ismeri a nedű históriáját. A hegyekben zord hideg fogadta a kirándulókat, akik talán kellőképpen fel sem készültek a testet-lelket didergető fagyra. Ahogy mind feljebb kúsztak, úgy érezték, a tagjaik cseppfolyóssá válnak. A pihenés után áhítozó csapat végül betért egy aprócska faluba. Tán a törzs, mint megnevezés helytállóbb lenne. Az ott lakók úgy közlekedtek a repkedő mínuszokban, mintha legalábbis a strandon járnának-kelnének. Látszott, hogy nekik ez a természetes, itt születtek, és itt élnek. A fagyoskodó, már-már rosszulléttel küzdő vendégeket egy egyedi itallal kínálták meg. A turisták soha előtte ilyesmivel nem találkoztak. Forró, erős, alkoholos, ízletes, vajon mi ez? Hamarjában kiderült, hogy a hegyvidéki népek utánozhatatlan italáról van szó, amely visszaadja a testnek és léleknek a hőt, és vele együtt a lendületet. Minden betérő kóborlót hasonló szeretettel és kínálással fogadtak, így nem csoda, hogy az ősi recept egyszer csak megérkezett a zajos 21. századba és a civilizációba.

A Tatra tea csupán a hideg hónapokban válhat koccintóssá?

Korántsem. Amióta nyilvánosságra került a recept, és megszületett a nedű, bárki által kortyolható formában, azóta télen-nyáron egyaránt ezernyi helyről hangzik fel a koccintás.