De előállításában pont ugyanúgy különbözik a sörtől, mint mondjuk a bortól.

Mi fán terem a szaké?

A rizs alapú nedű gyártása nem mindennapi. Ugyanis malátázás vagy sörfőzés abszolút nem történik. Ellenben az áztatással, főzéssel előkészített rizshez enzimtermelő gombákat és élesztőt adnak a mesterek. Ez azt jelenti, hogy miközben a keményítő cukorrá alakul, addig a cukrok erjedése is végbemegy. Azaz a két folyamat párhuzamosan zajlik, egymás mellett.

A nyugati italok alkoholtartalmához képest, a szaké a maga 15%-ával kiemelkedik a sorból. Pontosan ennek a magas térfogatszázaléknak köszönheti a „rizspálinka” megnevezést, de mint ahogy azt már fentebb említettük, ez a keresztelő sem helyénvaló.

A japánok nem akármilyen módon szolgálják fel a nemzeti italukat. Ahogy a gyártás sem mindennapi, úgy a tálalás sem az. Enyhén felmelegített agyag vagy porcelán üvegben érkezik a nedű. A kitöltést porcelán csésze várja, amiből aztán kortyolható is az italkülönlegesség. A felszolgáláshoz használt csészék nem feltétlenül egyformák. Létezik hengeres alakú, laposított vagy éppen fából készült, dobozra emlékeztető variáció.

A szaké hűtve vagy melegítve jó?

A hozzáértők azt vallják, hogy az igazán minőségi szaké hűtve fogyasztva a legízletesebb. A melegítés során az ízjegyek jelentős része elpárolog, nem véletlen, hogy a silányabb alternatívákat szokás hevíteni.