
A kupak William Painter (1838-1906) Egyesült Államok-beli feltaláló nevéhez köthető. Painter Baltimore-ban élt, 1891-ben találta fel a koronás lezárót, melyet egy évre rá, 1892 február 2-án szabadalmaztatott.
Akkoriban már elég nagy mennyiségben készültek palackozott italok, azonban a lezárásukra nem volt egységes megoldás. A gyártók különböző megoldásokat használtak, (fa- és üvegdugókat, textillel kombinált megoldásokat, és különböző fém plombákat is) és ezek nem is mindig voltak tökéletesek. Nem volt ritka, hogy az üvegekben tárolt ital megromlott, de az sem, hogy a palackok felrobbantak, pontosabban a nem megfelelő záródás okán a nyitáskor balesetet okoztak.
Painter igen termékeny feltaláló volt, hiszen 85 olyan találmánya volt, melyet szabadalmaztatott. A koronás kupak egy igazán korszakalkotó felfedezés, mely nagyban megkönnyítette a sör- és üdítőgyárak dolgát a palackozással kapcsolatban. Ehhez azonban szükség volt arra, hogy megnyerje az üveggyárak támogatását is, hiszen a kupak egy különleges üvegtípust igényel. Az eredeti szabadalom és a ma használatos kupak szinte tökéletesen megegyezik. A legnagyobb változás, hogy a fogak száma 24-ről 21-re csökkent, s a bélés (a szigetelő a sör és a fém kupak között) ma már általában műanyagból van. Az első koronás kupak acélból készült, bélése speciális papírból volt, melyet később parafára cseréltek. Sok sörgyár egészen a 60-as évekig parafát használt, a műanyag azonban lassan de biztosan teljesen elterjedt.

A parafás tömítésre még én magam is emlékszem, mindenesetre a söröskupak igazán remek találmány, tökéletes megoldás lehet akár gyűjtési szempontból is, hiszen hihetetlen sokféle színben és felirattal bírnak. Nálunk az iDrinks-nél most igazán széles sörválaszték van, amelyeket akár a szépséges kupakok miatt is érdemes végigkóstolni. Persze nem csak azért…