Kijelenthetjük, hogy az elmúlt 60-70 évben mifelénk nemigen találkoztunk igazi rumokkal. Pedig rumot már a Monarchia idején is készítettünk. A Habsburg Birodalom ugyan nem rendelkezett nádcukortermelő gyarmatokkal, ám a jóval olcsóbb répacukor 19. századi elterjedése előtt jelentősebb mennyiségű nyers nádcukrot importált, melynek a finomítása után megmaradt melaszból rumot is főztek. Akkoriban a Monarchia több részén is készült rum, bár már voltak nem tisztán csak cukornád melaszt tartalmazó italok is. A cukornád véges mennyisége miatt egyéb szesz felhasználásával és fűszerezésével is készültek rumutánzatok, melyek legkorábbi ismert képviselője a osztrák Inländerrum („belföldi rum”) volt.
A 19. század elején magyar rum is készült, az első hazai utánzatot pedig 1822-ben szabadalmaztatta Bergamenter Zsigmond bécsi szeszgyáros. A környező országokkal ellentétben az utánzatokat itt egyszerűen rumnak nevezték, és a valódi rumokat különböztették meg időnként, például cukornádrum néven. A 20. század első felében a megtermelt étkezési finomszesz legnagyobb részét likőrök és rumutánzatok formájában hozták forgalomba, az ekkoriban alakult szeszipari cégeket gyakran „rum- és likőrgyárnak” nevezték. A helyzet az 50-es évektől végképp elromlott.
A rendszerváltás előtt kishazánkban nemigen készült olyan ital, amit a mai szabvány szerint rumnak lehetne nevezni. Ezek bizony pusztán rum ízesítésű szeszes italok voltak, a nép viszont rum néven vehette meg ezeket, nem csoda, hogy nem párosult a rum megjelölésű italokhoz a minőség érzete. (Persze más okok is lehetnek a háttérben, például ott van az is, hogy a rumról sokaknak egy féllábú, piszkos és bibircsókos hajóskapitány jut eszébe, vagy akár rögtön egy kalóz, a whiskyről meg egy mindig elegáns, végtelenül kifinomult 007-es ügynök, de minimum egy tweedzakós angol lord.) A 20. század második felétől kezdve egészen Magyarország európai uniós csatlakozásáig a magyar „rumok” finomszesz, lágyított víz, mesterséges rumeszencia és szintetikus színezékek felhasználásával készültek.
Mivel az Európai Unió közösségi irányelvei csak a valódi rumok esetén engedélyezik a rum megnevezést, az ilyen utánzatok mára különböző fantázianevekkel és "szeszes ital", "ízesített vodka" megnevezéssel maradtak forgalomban. Nem csoda hát, hogy a rumoknak bizony újra ki kell vívniuk a maguk tekintélyét egy olyan közegben, amely rumfogyasztás tekintetében bizony egy fél évszázadot le van maradva a világ szerencsésebb feléhez képest.