Kezdjük az alapokkal:
Azzal talán mindenki tisztában van, hogy a rum a nádcukorgyártás melléktermékeként maradt melaszból (olyan cukorszirup, amiből már nem lehet kristályosítani a cukrot), vagy közvetlenül a cukornád levéből erjesztett és lepárolt égetett szesz. A párlatot legtöbbször tölgyfahordókban (később meglátjuk, milyen sokfélében) érlelik. Az érlelés ideje változó, minimum 3-4 év, de akár 30-40 év is lehet. A palackokba általában 37–60% alkoholtartalommal kerül az ital.
A világ rumtermelésének jelentős része a Karibi-térségben és Latin-Amerikában összpontosul. Nem véletlen ez, hiszen a rumlepárlás általában együtt jár a cukornád termelésével, ott alakult ki, ahol a cukornádat is sikerült megtelepíteni majd komoly mennyiségben termeszteni. Bár a cukornád eredetileg Ázsiából származik, de az európai bevándorlók a gyarmatosításkor megtelepítették az a teljes Közép- és Dél-amerikai régióban, ami aztán elvezetett ezen területek rumtermelésének beindulásához is. A térség rumtermelő országai a Dominikai Köztársaság, Martinique, Guatemala, Kolumbia, Venezuela, Bolívia, Barbados, Jamaica, Saint Lucia, Trinidad és Tobago, Puerto Rico, az Amerikai Virgin-szigetek, Brazília, Haiti, Belize, Grenada, Guyana, Peru és Kuba. Szintén ismert rumtermelők a spanyol Kanári-szigetek, Ausztrália, a Fidzsi-szigetek, Mexikó, Hawaii, a Fülöp-szigetek, India, Réunion, Mauritius és a Dél-afrikai Köztársaság. Európában Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában készítenek elismert és kedvelt rumokat.
Az ital elnevezése, vagyis a RUM kifejezés eredetéről megoszlanak a vélemények, egyesek szerint a cukor latin nevének (saccharum) rövidülése tűnik a legvalószínűbbnek. Más források szerint a rumbillion, „zűrzavar” szóból ered. A név írásmódja is árulkodó, a RUM, RHUM, RON írásmód jelzi, hogy az adott rum milyen stílust képvisel, és honnan is származik. (Erre később még visszatérünk.)
A Karib-szigetek kultúrájának meghatározó elemévé vált a rum, amit a közvélekedés egyfelől a tengerészek (ez leginkább a Brit Királyi Haditengerészet miatt alakult így) és a kalózok italának tart. A rum időnként afféle egyetemes fizetőeszközként is működött, például a rabszolga-kereskedelemben, szervezett bűnözésben vagy felkelésekkor (például az amerikai függetlenségi háborúban vagy az ausztrál rumlázadás alatt). A tengeri, vagyis a hajósokhoz való kötődés is érthető, hiszen a rumok a tengeri kereskedelem révén jutottak el a nagyvilágba, és voltak időszakok, amikor valóban hivatalos védőitalként is szolgáltak a különböző nemzetek hadi- és kereskedelmi hajóin.
Persze, ahogy manapság már nemigen adnak hivatalos védőitalként alkoholt, épp úgy a rum sem tekinthető csak amolyan »munkavédelmi« italnak. Nagyon nem. Mára számos gyártó bizony igazán prémium kategóriájú termékeket készít. Egy évszázada még a könnyű és világos rumokat főként koktélokban, míg az arany és sötét fajtákat magukban fogyasztották vagy konyhában használták. Mára ez sokat változott. Egyfelől az idősebb, markánsabb rumok is kivívták a helyüket a koktélok világában, a hosszan érlelt, felső kategóriás rumok pedig ugyanolyan elegáns itallá váltak, mint a legsznobabb skót lepárlók maltjai, ezeket önmagukban vagy jéggel fogyasztjuk. Hogy miért is gondoljuk, hogy ezek az italok szinte bármilyen más alkoholfélével felveszik a versenyt?
Olvasd a további rumokról szóló írásainkat (naponta jön egy) és előbb-utóbb eljutunk oda is.