Minden gin „öregapja”: a genever

Genever nélkül ma nem beszélhetnénk borókából készített ginről!

A genever időben jelentősen megelőzte és inspirálta az összes későbbi ginváltozatot. Két nagy fajtája létezik: az oude a régi genever, amely édes és aromás, gazdag szájízzel (és legalább 15%-os malátabor tartalommal). Ezzel szemben a jonge a fiatal genever, könnyedebb ízzel és lényegesen szárazabb szájízzel, 15% fölötti malátabor tartalommal.

A genever még egyáltalán nem nevezhető ginnek, inkább a gin és a whisky izgalmas szerelemgyermekének. 

 A genever a 16. századi Hollandiából származik. Alapanyaga az árpamaláta, akárcsak a whiskynél, ez kölcsönöz markáns erőt a párlatnak a tulipánok országában. A későbbi ginhez hasonlóan itt is borókabogyó és növényi összetevők hosszú listája színesítette a párlatot, a végeredmény pedig egy robosztus, markáns desztillátum. Amiben nem a gineknél megszokott boróka volt a főszereplő az aromák sokaságában, hanem egy sokkal malátásabb árnyalat emelkedett ki a zamatrétegek közül. És a korszakban aranykorát élő holland fűszerkereskedelem is mély hatást gyakorolt a geneverre, ennek köszönhető a párlat élénk fűszeres ízesítése.

A semleges gabonapárlat helyett a korabeli holland geneverlepárlókban egyfajta malt wine spiritet hoztak létre a készítők, amelynek domináns íze a ginre emlékeztetett. A gabonát nagyjából 5 napon át erjesztették, aztán jött a cefrézés, a whiskyhez hasonlóan. A párlat ízét olyan botanikai összetevőkkel gyarapították, mint a szegfűszeg. a kömény, a gyömbér és a szerecsendió. Ezáltal a genever nem lett olyan citrusos és friss, mint a klasszikus London Dry Gin, ellenben a zamatok földes jellege került benne előtérbe, és már a boróka finomsága is hírt adott magáról ebben az ősi ginstílusban.

Ha az édesen örvénylő Old Tom ginstílust ízgazdagnak nevezzük, akkor a genever még ennél is tartalmasabb ízekben, mintha egy földes vermutot kortyolgatnánk, megspékelve egy kis borókás és bitteres összetevővel.

A genever szerencsére nem merült feledésbe az utódjának számító gin előretörésével! Sokkal inkább új kísérletek történnek a genever készítésére, és a stílus köszöni szépen, él és virul egészen a 16. század óta.

Napjainkban is készülnek sokszínű és élvezetes zamatot villantó geneverek, amelyek feltárják a régi geneverek zamatának sokszínűségét. Ilyen a Bols Zeer Oude Genever, a Bokma Jonge Genever, a Zuidam Jonge Graan Genever.

London Dry: a klasszikus gin

A London Dry stílus sokak szerint a minőségi gin mércéje: képes harmonikus egyensúlyt találni a citrusos és borókás árnyalatok között, kiegészítve mindezt a kellemes virágos jegyzetekkel (ezek a botanikai összetevőkből származnak, amiket a második vagy harmadik lepárlás során adnak a desztillátumhoz).

Ez a ginváltozat a megszólalásig olyan, mint maga London: elegáns, stílusosan hömpölygő, és teli van élettel. Egyszerre klasszikus és tradicionális, ugyanakkor már ott pislákol benne a modernitás, a szüntelen megújulás! A zamatok tekintetében a London Dry Gin magában hordozza Anglia szellemiségét, a szülőhazáját, ugyanakkor manapság már a világ minden táján készülhet.

Maga a Dry Gin kifejezés annyit tesz, hogy az ilyen italokban nincs hozzáadott mesterséges aroma, az italban kirajzolódó ízek természetesek és növényi eredetűek. Ha egy London Dry Gin édesebb felütésű, akkor a párlat vélhetően olyan botanikai anyagot is tartalmaz, mint az édesgyökér. A gyártók egyre gyakrabban nyúlnak bátrabb kézzel a London Dry Gin receptúrákhoz, és a modern szellemiség jegyében citrushéjjal, aszalt gyümölcshéjjal teszik még egyedibbé a London Dry ginek zamathullámait.

A London Dry Gin az a finoman hömpölygő gin, amely a Gin & Tonik, illetve a Martini kihagyhatatlan alkotóeleme. Olyan lényegre desztillált italok tartoznak ebbe a ligába, mint a London Dry esetében hamisítatlan éljátékosnak számító „szentháromság”, mint a Beefeater, Tanqueray, vagy a koktélkészítés alfájának és omegájának számító Bombay Sapphire.

Szintén a London Dry csúcsteljesítményéhez tartozik a fiatalabb ginrajongók favoritjának számító Bulldog London Dry Gin,

A London Dry Ginekben rendszerint ünnepet ül a boróka, a gin legmeghatározóbb íze, azonban manapság már olyan gineke is léteznek, amelyek mernek merészet villantani és újítani! Így került az utóbbi években egyre inkább rivaldafénybe az Elephant London Dry Gin klasszikus változata mellett az Elephant Sloe Gin, amely a hagyományos ízrobbanás kökénnyel felpörgetett verziója.

És persze vannak olyan London Dry Ginek is, amelyek vagányabb innovációs szándékkal feszegetik a gines zamatok jól megszokott kereteit. Ezek közé tartozik a Geranium Premium London Dry Gin, amely a zamatréteget virágosabb ízekkel teszi újszerűvé.

Egy ginstílus, amely megédesíti az életünket: az Old Tom

Ez a ginek kordbársonyba öltözött hipsztere. A gin gyermekkorában nem minden borókából varázsolt párlatnak volt jó híre. Voltak olyan időszakok, amikor az emberek a saját kádjukban készítették el a saját bathtub változatukat, és a gyengébb verziókat édesebb zamatkomponensekkel tették élvezhetővé. Eleinte csak a brit társadalom felsőbb rétegei fogyaszthatták a gin drágább, holland ihletésű változatát, és a szegényebb társadalmi rétegek tagjai kortyolgatták az édesebb gint. Az alappárlatok már sokkal finomabbak voltak, mint a korábbi ginőrület idején, és az Old Tom párlatok által mégis egy kicsit feljavították őket, hogy valóban élvezhetőek legyenek.

Olyan összetevőkkel igyekeztek felfelé húzni a minőséget, mint az édesgyökér vagy más édesítőszer. Ennek az édes húzásnak állít emléket az Old Tom Gin, az édesített gin stílusa. Eredetileg a 18. század környékén keltek életre ezek a változatok, az Old Tom pedig egy utcanév volt, ahol rengeteg gint árultak.

Az Old Tom Ginekben mindig felbukkan egy vidám macska, és ez visszavezet minket a stílus születésének korába. A homályba vesző ősi történetek szerint a ginőrület idején egy dörzsölt ingatlantulajdonos ügyesen kijátszotta a szigorú szesztilalmi rendeletet. A korszak kulcsfigurája kitett az épülete elé egy macskát ábrázoló táblát, alá meg egy csövet szerelt. Ha valaki ebben a ginre szomjazó ínséges korszakban borókás párlatra vágyott, az bedobott egy érmét, és azt mondta: „Cicám adj két pennyért gint!” A fal túloldalán ekkor gint töltöttek a csőbe, amit a vásárló szájához tartott. És azóta az Old Tom stílusú ginek címkéjén rendre felbukkan egy vidám macska.

Egy kifinomult Old Tom gin klasszisokkal édesebb, mint valamelyik London Dry gin, ugyanakkor testesebb és szárazabb a klasszikus ginstílust villantó genevereknél. Az Old Tomot sokáig egy köztes ginstílusnak tekintették, mely áthidalja a genever és a London Dry Gin között tátongó szakadékot. Ez egy igazi régi vágású gin, amely az elmúlt ginkorszakban kelt új életre, és ez a királyi komponens egy remek Tom Collins koktél finomhangolásához.

Szerencsére napjainkban, a 21. században is élvezhetjük az édesebb ginek aromazamatát. Az Old Tom stílus mai képviselője a Hernö Old Tom Bio Gin és a Hayman’s Old Tom Gin.

Az Old Tom ginek a London Dry stílusúaknál sokkal nagyobb ízrobbanással kecsegtetnek, ezért előszerettel használják őket a mixerek a szesztilalom előtti cocktailok létrehozásához, a keserűbb összetevőkkel való egyensúly megteremtéséhez a koktélokban.

Fűszeresebb és földesebb jellegű ginvarázslat: a Plymouth Gin

Portsmouth partjainál nemcsak a tenger hullámaiban gyönyörködnek a vándorok! Itt, a Black Friars Distilleryben készül az egyik legizgalmasabb ginstílus képviselője, a Plymouth. Itt található a Brit Királyi Haditengerészet otthona, egyúttal a város a Portsmouth gin fellegvára.

Ez a gin a London Drynál is szárazabb ízek felvonultatásával nyeri el egyedi karakterét! Lecsengése lényegesen fűszeresebb a London Drynál, ami 7 botanikai összetevő mesés együttállásának köszönhető. A Plymouth harmonikus összhangjának megteremtésében kiemelt szerep jut a borókának, a koriander magnak, a szárított narancshéjnak, a kardamomnak, az angyalgyökérnek és az Orris gyökérnek.

A szakértők és a lelkes ginguruk szerint ez a kiterjedt gyökeres komponenslista az átlagosnál jóval földesebb szájízt ad, és kevésbé domináns a zamatában a boróka, mint a jól megszokott ginekben. A Plymouthnak szép olajos textúrája van, ezáltal kiváló komponensként működik olyan koktélokban, mint a Martini és a Negroni.

A Plymouth gin technológiailag egy önálló kategóriát képez, manapság azonban mégis csaj egyetlen gyártó készít ilyen italt. A Plymouth Gin zamata a legjellegzetesebb Plymouth-aromákat felvonultatva nagyszerűen megtestesíti ezt a ginváltozatot.

Ezt a grandiózust gint az egyik legrégebben működő lepárló gyártja az Egyesült Királyságban, és az egyik legősibb „ginkódexben”, a Savoy Cocktail Bookban is különlegesnek nevezte a szerző, a Plymouth bekerült a 23 fő gin receptúra közé. A gin Plymouth változata már a 20. század első felében jelentős hírnevet vívott ki a maga számára, amikor tengernyi ginváltozat árasztotta el az angol piacot. De a nagy mennyiség nem minden esetben jelentett igazi minőséget! A Plymouth zamata azonban olyan finom és egyedi volt, hogy a mai napig sokan kedvelik ezt a ginstlíust.

Navy Strength Gin: amikor az alkoholtartalom magasra merészkedik

A minimum 57%-os alkoholtartalom bizony nem viccel: a Navy Strength kategóriában bivalyerős párlatokkal van dolgunk! Ez a ginkategória a tengerészek kedvence, amely az első nagy „gin boom” idején kitörölhetetlenül bevéste magát a ginkedvelők agykérgébe, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend.

A 18. században bevett gyakorlatnak számított a brit királyi haditengerészetnél, hogy ezzel az acélos alkoholtartalmú ginváltozattal tüzelték bátorságra és kitartásra a tenger kemény körülményei között megfáradt matrózokat. A vad hullámok katonáinak minden napra megvolt a maga ginporciója. A gin nemcsak a nehézségek kibírásában, hanem a korszakban tomboló súlyos betegségek megelőzésében is segítette a tengerészeket.

A markáns, tüzes és egész testet átjáróan forró párlatok a dermesztő hidegben, a tengeri viharok közepette is képesek voltak életet lehelni a fedélzeten dolgozó kalandorokba, akik így könnyebben vészelték át a deszkákra ömlő hatalmas hullámokat.

Egy rutinos hajótisztnek azonban lételeme a gyanakvás. A fedélzeten lévő vezetők idővel kétségeket fogalmaztak meg a kikötőkben kapott ginekkel szemben. Úgy érezték, készítőik vizezik őket, és kellett egy teszt, amely feltárja, mennyire minőségi az adott gin. Összekeverték hát a frissen szerzett gint a fedélzeten lévő puskaporral: ha a mixtúra tiszta lánggal égett, akkor egy remek ginre ismertek benne, máskülönben búcsút intettek a silány desztillátumnak. És innentől megállíthatatlan volt a Navy Strength kategóriájú ginek megjelenése!

A Navy Strength ginek önmagukban is brutális erejűek, de a merészebbek azzal is megpróbálkozhatnak, hogy magasabb élményszintre emeljenek vele egy Negroni cocktailt.

Napjaink a Navy Strength ginpalettájának élmezőnyét olyan párlatok alkotják, mint az Edinburgh Cannonball, a Hernö Navy Strength Gin, a Tarquins Seadog Navy Strength Gin, a Bathtub Navy Strength Gin és a Rumbuillon Navy Strength Gin.

Ahol már nem a boróka a főszereplő: New American Western Dry Ginek

Egy meglehetősen fiatal ginstílusról beszélünk. Nem a 16. században kezdte karrierjét az ízek szupersztrádáján, mint a genever, hanem sokkal később, a 2000-es években, A New Western Dry felütésű ginek újszerűsége abban rejlik, hogy már nem a boróka uralkodik a ginek aromakarakterében. Ezekben a párlatokban a készítők egy teljesen más ízt emelnek ki, és ezzel hangolják újra a gines ízeket. A Hendricks Gin az uborka és a rózsaszirom ízével szab vadonatúj irányt a ginnek, míg a G’Vine Gin a boróka helyett a szőlőt helyezi előtérbe.

A New American Western Dry in elnevezés az amerikai Ryan Magarian bártendertől származik, és olyan ginekre vonatkozik, amelyekben nem domináns a boróka – ezért szerinte az említett párlatok jogilag nem is nevezhetőek ginnek! Sokkal inkább a boróka mellett felsorakozó zamatok veszik át a stafétát a gin központi aromakarakterének kialakításában. Magarian szellemes jellemzése nyomán a klasszikus ginben egy botanikai demokrácia működik, az élen Boróka miniszterelnökkel. De mi a helyzet, ha valaki nem kedveli a boróka sokak szerint megosztó és kissé fenyős ízét? Ezért jöttek létre a posztmodernnek is megnevezhető New American Western Dry ginek: a nevet Magarian a gyengébb borókás hatások szinonimája gyanánt alkotta meg. A stílust egyre több koktéltörténész és ginrajongó használja, egyúttal az is kétségtelen, hogy a New Western American Dry Gin sokkal szélesebb fogyasztói réteget vonz, mint a London Dry Gin.

A New American Western Dry Ginek trendi zamatukkal olyan újhullámos koktélokban érvényesülnek a legjobban, amelyek szőlőt, gyömbért is tartalmaznak. Ráadásul ezek az új szemléletű ginek vagány dimenziókat nyithatnak a Campariban és a vermutokban bővelkedő cocktailokban.

Az iDrinks üzleteiben megtalálja a ginstílusok valamennyi izgalmas képviselőjét!

Szívesen megkóstolna egy embert próbáló Navy Strength gint? Kíváncsi, milyen lehetett a gin előfutárának számító genever zamata, vagy az édesebb ginhullámokat feltáró Old Tom stílus?

Fedezze fel a műfaj kortárs klasszikusát, a London Dry gin egyik modern változatát, és a 21. századi „ginnováció” újdonságait, a New American Western Dry gineket! Kérje tapasztalt kollégáink segítségét, akik megtalálják az ízléséhez legjobban illő gint!