
Azt a legtöbben tudjuk, hogy a moonshine illegálisan főzött alkoholt jelent. Bár mifelénk a whisky szó társul a moonshine mellé, de valójában mindegy, hogy miből készült és hogy kapott-e érlelést. Ha a lepárlás/főzés törvénytelenül történik, akkor az moonshine.
A ma kapható, a moonshine feliratot büszkén címkéjükön viselő párlatok persze nem illegálisan készülnek. Azonban nagyon erősen építkeznek egyfajta betyáros, vadromantikus hagyományra. Tudjátok, amikor az alkoholtilalom idején a marcona kinézetű modern kowboyok tilosban főzték a vadon mélyén a whiskyt (romantikus holdfényben) amit aztán a csíkos öltönyös gengszterek terítettek a szintén illegális szórakozóhelyeken.
Szintén kapcsolódik a moonshine italokhoz egy olyan üzenet is, ami a »régen minden jobb volt« igazságára épít. Vagyis kicsit azt is sugallják, hogy bezzeg ezek az italok még tiszták, kemények, igaziak voltak.
A szándék persze érhető a gyártók részéről, de azért nem árt tudni, hogy ez így, ebben a formában sosem volt így, ez a hagyomány igazából nem létezik. Az amerikai, moonshine néven nevezett zugfőzeteknek a valóságban az egyetlen közös tulajdonságuk az, hogy illegálisan készülnek. Bármiből és bármit főztek akkoriban Amerikában, (épp mint mindenhol máshol a világban) gabonapárlatokat, gyümölcspárlatokat, vagy akár cukorcefréből készült italokat, és ezek csak az egészségre kevésbé veszélyes fajták… Hogy egyáltalán létezik-e a marketingszövegekben körülírt jellegzetes, tipikus moonshine? Valamelyest talán igen. Az üzletszerű (tehát nem saját célokra, otthon a konyhában végzett) amerikai zugfőzésnek vannak olyan vonásai, amik alapján megállapítható néhány jellegzetesség. Ez azonban, bármilyen lehangoló is, nem valami nyers és tiszta és mitikus gabonapárlat, hanem (javarészt) cukorcefréből készül… (Emlékezzünk, a hazai zugpálinka főzés sem igen képzelhető el cukros zsákok nélkül...)
A manapság kapható moonshine-ok valójában nem egységesek. Ha megnézzük a címkéjüket, szinte bármit olvashatunk rajtuk. Találunk mindenféle alapszeszt a felhasználtak között, és az ízesített változatok pedig akár már egyfajta – igaz, általában legalább erős - likőrnek is felfoghatóak. Szóval a moonshine, mint italfajta egyetlen közös tulajdonsága az, hogy moonshine van a címkéjére írva.
És hogy mindez baj-e? Igazából talán nem, mármint ha tisztában vagyunk a fent leírtakkal. Ezek a termékek mutatósak, a többnyire befőttesüvegben forgalmazott (szintén zseniális marketingfogás) italok kifejezetten jól néznek ki. Kiválóak lehetnek mókás vagy épp nagyon is komoly ajándéknak. Gondoljunk bele: egy befőttesüvegben kapott ital biztos hogy kirí a többi ajándékba kapott ital közül. Magára vonzza a figyelmet, lehet róla beszélni. Szóval nincs ezzel baj, én is tartok otthon a polcon egy befőttesüveg moonshine-t, mert őrült jól néz ki. De azért, ha saját fogyasztásra keresünk amerikai whiskyt, én biztos, hogy valami rozsosabb bourbont választanék.
A moonshine sztoriról (pontosabban a hozzá kötődő marketingről) írtunk már korábban itt:
És van a témáról egy nagyon bőséges, szinte monográfia a Magyar Abszint Társaság honlapján, azt is átfuthatja, akit érdekel: