Sokáig nem is hallottak erről a fajta italról, mindaddig míg a kereskedelem és persze a tengeri szelek csodájának köszönhetően be nem toppant a földrészükre a Skóciából szállított whisky. A hordók mélyén lapuló érték hamar felkeltette a figyelmet, és mind többen kívánták megismerni a messzi tájak emlékezetét őrző alkoholt.

Ez a megismerés végül újabb és újabb ismétlést követelt, és viszonylag gyorsan felmerült a kérdés két fiatalemberben, hogyan lehetne elsajátítani a gyártás mikéntjét, ilyen milyen úton születhetne meg a japán whiskey? Azt ugyanis pontosan tudták, hogy akárcsak a szaké alkotás művészeténél, úgy a whiskey aranybarna cseppjeinek létrehozásánál is a tradíciók a legfontosabbak. Hogyan lehet a legjobban és legteljesebben megtanulni a hagyományokat? Természetesen úgy, ha a személyes utánjárás útját választjuk. Az egyik kalandor lelkületű japán férfiú úgy döntött hajóra száll, és egészen Skóciáig vitorlázik, addig pedig nem tér haza, míg az üstök mellől felállva meg nem tanulja a főzés minden egyes mozzanatát.

Ez így is lett. Miután megismerte közvetlen testközelből a gyártás legapróbb mozaikjait, hazatért, hogy a megszerzett tudást tovább csiszolva, alakítva és formálva végül elvezesse népét a japán whiskey kortyolásához, és annak világhíréhez. Merthogy nem elég, hogy a keleti vidéken élők rajongásig megszerették a skót alapokra építkező nedűt, de a világ számos más területén - így kis hazánkban is - elérhetővé vált a karakteres, jellegzetes, és különleges utat bejárt ital.