A Jameson whiskey történelmet írt?

Igen, és cseppet sem túlzás ezt állítani. Az egyik legnagyobb paradoxon egyébként a márkával kapcsolatban, hogy John Jameson, az alapító valójában skót volt, aki a házassága révén került Dublinba. Mindegy is ellenben, hogy ír vagy skót, az biztos, hogy ez az a brand, ami az évi harmincezer gallonos termelést egymillió gallonra tornászta fel. Mi ez, ha nem szárnyalás? Ráadásul azért a XVIII. század finoman szólva sem nevezhető nyugodt évszázadnak, mindenütt állt a bál, és a gyártóban mégsem lobbant fel a félelem tüze.

A több mint 240 éves nedű valójában nem pusztán égetett szesz, ami végigperzseli a nyelőcsövet és áldott melegséggel tölti fel a kiéhezett gyomrot. Ennél jóval több. Minden kortyában összpontosul a hagyomány és az a bölcsesség, ami semmiféle tanulással nem szerezhető meg, mert az évtizedek, évszázadok kovácsolták olyanná, amilyen. A családi címer jelszava: félelem nélkül, és ez mindent el is árul a gyártóról, a hitvallásáról.

Kis kitérő a skót VS ír kérdéshez: az ír whiskey nemcsak a plusz “e” betűben különbözik a skót whiskytől. Az írek háromszor desztillálnak, nem malátázott árpát használnak, nem tőzegtűzön szárítják a malátát, és az érlelési idő is rövidebb, mint a skót nedű előállítása esetén.

Mit kínál ma a Jameson whiskey?

Évi közel hatvan millió palack aranybarna italt, ami ennek ellenére továbbra is a tradíciókat és az értékeket hirdeti.