A káoszt azon egyszerű tény eredményezi, hogy ahány ország, annyi szokás, már ami a gyártás jellemzőit illeti.

Mivel egységes szabályozásról nem beszélhetünk, így karakteres különbségek tapasztalhatóak az egyes típusok között. Csak, hogy egy példát említsünk: Mexikóban 8 hónapos az érlelési idő, míg a Dominikai köztársaságban (többek között) minimum 2 év. De a szesz fokát illetően is tapasztalhatóak markáns eltérések. Na ez az alaphelyzet, ami megakadályozza az egységes minősítést.

A fehér rum közkedvelt koktél alapanyag is

Az üveggel bélelt tankokban érlelt nedűt 37,5-40% közötti alkoholtartalomra állítják be a szeszfőző mesterek. Az így kapott matériát megszűrik, majd palackozzák és el is készültek. A leggyakrabban koktélokhoz használják, de a gyümölccsel ízesített rumok alapjául is szolgál.

Persze kőbe vésve egyáltalán nincsenek a fogyasztásra vonatkozó szabályok. Pláne a bevezetőben említett kavalkádos rumgyártási szokások miatt.

A gasztronómiában is helytáll, igaz, manapság főleg a zéró tolerancia jegyében, az aroma az elterjedt helyettesítőjévé lépett elő. Ám kiindulási pontként az eredeti rum szolgált, amiről hamar kiderült, hogy kiváló kiegészítője az egyes süteményfajtáknak. De még a húspácolás művészei sem nélkülözik a konyhájukból.

A fehér rum önmagában is fogyasztható?

De még mennyire! Bár fentebb a népszerű alkalmazási módokat vettük sorra, viszont kár lenne elmenni poháremelés és kortyolás nélkül a rum karakteres ízjegyei mellett. Kiváló koccintós, ami házasítás nélkül is maradéktalanul élvezhető.