A cognac ereje a szőlőtermés sokszínűségében is rejlik

A termőföldje páratlan, már ami a fizikai jellemvonásait illeti. Így aztán nem meglepő módon, a megtermő szőlőtőkék sem mindennapi gyümölccsel látják el a gazdákat. Akik a gazdagságukat ennek a sokoldalúságnak köszönhetik, elsősorban. Természetesen a receptúra részletekbe menően tárgyalja, hogy melyek azok a szőlőfajták, amik a koccintásra méltó végeredményhez hozzájárulhatnak. Persze a mennyiség sem érdemtelen, na meg az eljárás is figyelemre méltó.

A lényeg, hogy megannyi, aprónak tűnő egységből áll össze az a nagy egész, ami az ital jellegzetességét, utánozhatatlanságát adja. Merthogy páratlan és a maga nevében joggal uralkodó, az biztos. Erről az eredetvédelem is gondoskodik, és azok a termelők, akik generációk óta a nedű útját kísérik a szőlőszemektől egészen a poharakba töltött cseppekig. Ezt a nevet nem viselheti más ital, és nem bitorolhatja el egyetlen italfajta sem az egyeduralmát.

Szóval akkor nem minden konyak cognac?

Egyáltalán nem. Kis hazánkban akad némi félremagyarázás ezen a téren, és az egyes fogalmak keveredése sem ritka. A brandy, a borpárlat, a cognac hármasa olykor szinonimaként fordul elő, egymás helyettesítőjeként. Ám az eredetvédelem szabályozásai egyértelműek és nem áthághatóak. Ennek a megkülönböztetésnek hála, a minőség könnyedén leellenőrizhető.