Más jellemzi a fogyasztást a brazil térségben, és más a világ többi tájékán. Előbbi esetben tisztán, önmagában kiélvezve az ízkaraktert kortyolják, míg utóbbi esetben kevert italok alapjául szolgál a leggyakrabban. Mivel ez a nedű közvetlenül a cukornád levéből, préseléssel készül, így az ízvilága leginkább könnyed, aromás, egy kis fűszeres beütéssel. Egyes rumfajtákhoz kifejezetten hasonlít, már ami a karakterét illeti. Persze ez nem meglepő, lévén mindkét italtípus alapja a cukornád leve.

A borokhoz hasonlóan a palackba zárt cseppek milyenségét nagymértékben meghatározza a termőterület tulajdonsága. Nem mindegy, hogy milyen fajta cukornád kerül az üstbe, de még a talajra jellemző kémhatás sem lényegtelen, amiben a növény felnő. Az érlelés folyamatában előkerülő hordók sem mindegy, hogy pontosan milyen jellemzőkkel rendelkeznek. A hagyományos íz eléréséhez tradicionális eljárások szükségesek, amik ha kőbe nincsenek is belevésve, de a históriás kötetek lapjaira mindenképpen felkerültek, mint útmutatások. Ezért ragaszkodik ehhez a nedűhöz Brazília és ezért van az, hogy a brazil ízkarakter lemásolhatatlan, hiszen más országokban nincsenek meg sem a szükséges éghajlatra és termőföldre vonatkozó jellemzők, sem az optimális cukornádtípus, a tradíciókról nem is beszélve.

A cachaca gyártása nem nevezhető bonyolultnak. A learatott cukornád a présig jut el, hogy a kifolyó lé a mesterek keze nyomán erjesztés és párlás alá kerüljön. Kis érdekesség, hogy több, mint harminc fajta cukornád felel meg a célnak, Brazília pedig a maga évi 500 tonnás kitermelésével a világ egyharmadát adja a rendelkezésre álló alapanyagnak. És még egy döbbenetes adat a nedű világából: Brazíliában nagyjából ötezer márka létezik belőle, nyilván komoly eltérésekkel - már ami az árrést és a minőségtartományt illeti. A legolcsóbb variáció nagyjából annyiba kerül, mint egy pohár ásványvíz.