Van, aki az édes alternatívákat szereti. Bár a valódi szakértők azt mondják, hogy az bizony még nem nevezhető élvezeti borfogyasztásnak, mert az édesben jobbára kizárólag a cukor érvényesül. Mindenesetre sokan ezen az úton indulnak el, s erre az ízvilágra van szükségük ahhoz, hogy aztán később továbblépjenek. A száraz variánsok a legkedveltebbek, de a rozék világa is kellően népszerű és ismert. Nyilván egyetlen típus nem emelhető ki, mint abszolút kedvenc, de az biztos, hogy hazánk az élen jár, már ami a minőségi bortermelést illeti.

A talaj milyensége természetesen elengedhetetlen a sikerhez. Az anyaföld Magyarország nagy területén kifejezetten alkalmas arra, hogy a szőlőtőkék megerősödjenek, élettel telivé váljanak. Az időjárási viszontagságok már sokkal komolyabb kihívásokat generálnak. Évszázadokkal ezelőtt még korántsem volt ennyi probléma, már ami a meteorológiával hozható összefüggésbe. Ám a klíma átalakulásával folyamatosan módosulnak a légköri körülmények. Ez nem egyszer határozottan negatív fejleményeket generál. Ha például nincsen elegendő csapadék, akkor hiába a tűző napfény: a szőlőszemek nem tudnak kikerekedni, s teljessé válni. Az aszott szemek pedig nem megfelelőek - sem fogyasztásra, sem bor előállítására.

A túlságosan sok eső elviszi előbb a szőlőfajta jellegzetes karakterét, vagyis ízét, felhígítva azt, de tönkre is mehet a termés, ha nincsen szünet az égi áldásban. Van olyan esztendő, amikor jégbornak se híre, se hamva, míg más évben tömeges a palackozás. A borok előállításának világa nyüzsgő, mozgó és folyamatosan változó, pulzáló. A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a körülmények roppantul mérvadóak, s ráadásul a megannyi fontos kritériumból kizárólag kettőt: a talajt és az időjárást emeltük ki, pedig a szakmaiságnak még számtalan perspektívája létezik. Mindenesetre ez az az italfajta, ami ténylegesen nem nélkülözhető egyetlen háztartásból sem: nemcsak a különleges alkalmak kísérőjeként, hanem a hétköznapok frissítőjeként.