A hajósok világvégi fűszeres rumja: a Worlds End Dry Spiced Rum

Vajon létezik a teremtett világnak egyfajta vége? Ahol a hajók a semmibe zuhannak, és az enyészeté lesznek a nagy nihilben, Héraklész oszlopain túl? Nem az apokalipszisre gondolunk, hanem a tengerek, az óceánok egyfajta végére. Ilyen és ehhez hasonló kérdőjelek kergetőztek a régi korok nagy felfedezőinek és kalózainak elméjében, még a tengeri utazás hőskorában. Manapság persze már a tudományos kutatások nyomdokán haladva tudjuk, hogy a föld nem lapos: nem lehet leesni róla, de izgalmas belegondolni, hogy Kolombusz, Magellán, Captain Morgan vagy Feketeszakáll korában még ez volt az uralkodó hit a hajósok rémálmaiban, jóval a modern nyugati tudomány megállapításai előtt.

Erre az alapgondolatra épül napjaink egyik legütősebb rumjának, a Worlds Endnek a mítosza. Nathaniel Winter jól megérdemelt pihenést töltötte egy egzotikus szigeten, azonban a felfedezési vágytól izzó férfiú nem tudott relaxálni, hanem kenuba pattant, hogy felfedezze a környék szigeteit, a palackokban csörgedező remekbe szabott rumokkal együtt! Tomo, a karibi mitológia egyik kulcsszereplője vezette Nathanielt a szigetekhez és a rumokhoz, mint Dantét Vergilius az alvilágba az Isteni színjátékban.

Nathaniel bőszen kóstolgatta az ütős egzotikus birodalmak rumjait – ám olyan isteni italokkal találkozott, hogy nem tudta kiemelni közülük a legjobbat. Nem őrlődött tovább ezen a kihívást jelentő kérdésen, hanem egyszerűen összekeverte őket, így öltött testet a World’s End rum első prototípusa!

Palackba került egy bámulatos blend, a gyártó negyedik nagy dobása a Worlds End Dry Spiced Rum, egy szenzációs száraz stílusú rum (több koktélmágus szerint ez a legjobb Dry Spiced Daiquiri kiindulópontja).

A melaszból megálmodott finomság magához édesgeti az embert! Illatában ellenállhatatlanul csalogat a jamaikai szegfűbors, a fahéj és a karamella. A mélybronz árnyalatú ital ízében kibontakozik a száraz és csábító fűszerek serege. Érezhetjük benne a jamaikai rum játékosságát, a citrusosság üdeségét. A lecsengése kalandos fináléval kecsegtet, teli száraz és fűszeres aromákkal, hűen a „világvégi” rum beszédes elnevezéséhez.

Ez egy igazi felfedező rum a Karibi-térség zamatörökségével. Felfedezői stílusával izgalmasan feszegeti az ismert rumvilág határait!

A harcias kiskakas tequilája: a Rooster Rojo Ahumado Smoked Reposado Tequila

Vannak az életben markáns ellentétek, de vajon lehetséges összebékíteni – vagy egy tequila mester esetében összesimítani – őket? Mert létezik a tézis, az édesség, az antitézis, a füstösség. A kettő egyesülése, harmonizálásának egyensúlya pedig maga az az édes füstösség, amely egy füstös reposado tequilában kibontakozhat, a rajongók legnagyobb örömére.

Itt kanyarodik rá történetünk a Rooster Rojóra, a mexikói kakas mítoszára.

A magyar népmesékben rendre felbukkan egy becsvágyó, minden kihívással szembenéző kiskakas, és ez a figura a mexikóiak tudatalattijába is alaposan beírta magát. Bár ott nem gyémánt félkrajcár megszerzésére törekszik, hanem vicces, gőgös kis alakja lett a Rooster Rojo Ahumado Smoked Reposado Tequila figurája, a címkéjükön is felbukkan. A palack tartalma felér a kiskakas gyémánt félkrajcárjával, és nincs az a török császár, aki elvehetné a Rooster Rojo Ahumado Smoked Reposado Tequilát egy igazi tequilafanatikustól!

A kialudt Tequila vulkán árnyékában már nem a föld mélyének magnetikus erői izzanak veszedelmesen. Egy kiskakasba konvertálódnak az elementáris energiák! Mivel a Rooster Rojo Tequila nevében a „rooster” a „kakas”, azaz Mexikó jelképe. A versenyeken valóságos díjesőben fürdött: 11 versenyen 28 díjat gyűjtött, ezért egy hamisítatlan mestermű a tequila birodalmában.

A Rooster Rojo képes formabontóan finom árnyalatokat szőni a tequila nagy aromaszerkezetébe, másrészt kissé szokatlan módon ezt megbolondítja némi füstösséggel, hogy egy szokatlan árnyalattal színesítse a Rooster Rojo alapvetését. A pörkölt agávét végtelen türelemmel, 48 órán át pirították fenségessé. Az erjesztést követően jött a dupla lepárlás, erre tesz még egy aromaréteget a 2 hónapig zajló tölgyfahordós érlelés. Így kerül végül palackba egy bravúros kézműves tequila, megtestesítve a pörkölt agávé csábító finomságát.

 A füstös és édes örvénylés a párját ritkítja a maga műfajában, és magasabb élményszintre emeli a mexikói kakas nimbuszát és legendáját.

Időnként képes olyan intenzitást képviselni a Rooster Rojo Ahumado Smoked Reposado Tequila, mint amikor a magyar népmesékben a kiskakas megpendíti: „Szívd fel begyem a sok darazsat”. Mert a füstösség azért időnként felülemelkedik az édességen, és érzünk némi bizsergés tőle a nyelven (bár ez nem vetekszik a darazsak támadásával).

Szó mi szó, ez a tequila annyira jó, hogy a végén már egyenesen kukorékolni szeretne tőle az ember! Ott a helye egy sokrétű tequila gyűjteményben. 

Hordóerősség az írók könnyében: a Writers Tears Cask Strength Whiskey

Írónak lenni nem könnyű hivatás, és az elmúlt évszázadokban sem volt az! Egy kiváló szerző folyamatosan élénk ritmusban tartja fantáziát, hogy jobbnál jobb ötleteket bányásszon elő a nagy kollektív tudatalattiból, életre keltve a hősök és ármánykodó gonosztevők sokaságát, az olvasók szórakoztatására. Igen ám, de mi a helyzet, ha nem jön az ihlet, és az írón alkotói válság lesz úrrá? Erre a nem túl derűs helyzetre épül a Writers Tears Cask Strength Whiskey: az írók könnyeiből merít, amelyet az alkotás válságos pillanataiban hullattak. Ebből szerencsére egyik csepp sem került bele a páratlanul finom, stílusos ír whiskey aromakarakterébe, és csak akkor fogunk könnyezni, ha kiürül ez a nemes palack.

Szóval az alkotói válság tényleges történet, nem csak egy mítosz. Viszont ebből is lehet értékes dolgokat teremteni, mint a Writers Tears Cask Strength Whiskey.

A Writers Tears alappárlata is parádés minőséget képvisel, azonban a gyártó szereti emelni a tétetet. Erre vall az 54.5%-os hordóerősségű változat bevetése, amely képes magasabb szintre emelni a whiskeyt, és nem csupán az alkoholtartalom tekintetében. Az érlelésre a jól megszokott recept alapján első töltésű tölgyfahordóban kerül sor (mivel bevált recepten kár változtatni). A háromszoros desztillálás gondoskodik a mennyei tisztaságról, a blend emellett a korosabb malt whiskey és gabona whiskey izgalmas kavargásából nyeri el végső kiforrottságát. A hűtve szűrés kimarad a játékból a készítési folyamatból, ehelyett inkább a hordóerősség és a természetes ízek jelenléte dominál a párlatban.

Limitált minőségben készül, összesen csupán 5175 palack készült belőle, ezért érdemes mielőbb lecsapni rá az iDrinks üzleteiben!

A Walsh házaspár leleményesen megalkotott párlata már az illatolás során meggyőzően teljesít. Vadul kavarog benne a tejcsokoládé, a bors, a karamellizált dió, ami alapjáraton fenomenális.

A rézaranyban fürdő whiskey zamata magával ragadóan friss és gyümölcsös. Élen a trópusi mangóval, a dinnyével, a lédús körtével, a szerecsendióval.

Szóval ha egy édes és veretes zamatú ír drammal kacérkodunk, akkor érdemes kipróbálni ezt a nemes desztillátumot, egyenesen a Writers Tears whiskeymestereitől.

Flamingo Tears Grapefruit Gin: a grapefruit jutalomjátéka egy flamingós ginben

Madarakat tolláról, madaras gint pedig zamatáról ismerünk meg igazán. Erre az alaptézisre építve fedezhetjük fel a világospiros árnyalatban tündöklő Flamingo Tears Grapefruit Gint!

Egy italt, amely a könnyező rózsaszín madár depresszióból alkotja meg saját aranyat érő nedűjét, grapefruitos aromavezetéssel. Nem tudjuk, milyen eseményektől fakad könnyekre egy flamingo, azonban dicsérendő a gyártó fantáziája és lelkesedése! A Firebox egy kivételesen üdítő és újhullámos grapefruitos ginnel nyűgözte le a nagyérdeműt.

A flamingo egy különleges madár: méltó arra, hogy a gineket készítő Firebox mítoszt szőjön róla. A flamingo szó csaknem azonos a spanyol „flamencóval”, és mindkettő „tüzet” jelent. Ez utal a tollazatuk színére, amely megjelenik a Flamingo Tears piros zamatában. A tollazatuk lehet narancssárga, rózsaszín vagy vörös is, mert az általuk fogyasztott garnélarákban, planktonban, algákban és a rákokban rengeteg a karotin. Ennek pigmentje varázsolja vörössé a paradicsomot, a sárgarépát meg narancssárgára.

A flamingókat gyakran látjuk féllábon állva a kedvenc tavukban. Ezáltal őrzik meg a testük hőmérsékletét, a másik lábukat a meleg tollazatukba bújtatják ilyenkor. A flamingók erős állatok, mégis ritkán vállalják be az úszást, azonban jól repülnek. Gyakran a repüléssel vándorolnak a lehető legjobb területek és fészkelőhelyek felé.

A flamingó egyébként egy roppant szociális madár, szeret csapatokba tömörülni. Akár több tucatnyi madár is alkothat egy közösséget (bár s tudósok szerint vannak egymillió madarat számláló flamingóközösségek is, az már egy valóságos flamingo-metropolisznak feleltethető meg). Azért szeretnek nagyobb tömegben élni, mert a sok flamingó társasága védelmi célokat szolgál: megóvja őket a ragadozóktól, és könnyebben tudnak így szaporodni, fenntartani a fajukat. A flamingók akár 20-30 évig is elélnek, ha rendszeresen tudnak enni, és nem kell nagyobb ragadozók támadásaitól tartaniuk. Olyan flamingó is láttak már, amelyik fogságban 50 évet élt. Bár arról sajnos nem szól a fáma, hogy ez alatt a fél évszázad alatt mennyire fakadt könnyekre..Az lenne igazán tanulságos a Flamingo Tears keletkezése kapcsán, de vannak olyan dolgok, amelyek jobb, ha a misztikum ködébe vesznek.

És mi a helyzet magával a grapefruitos finomsággal? Már maga az illata üdítően friss. A flamingo elhozza az egzotikumot, a grapefruit árnyalatai elbűvölőek már az első illatolás során. Az íze még magasabb tétekkel játszik: magával sodor a flamingók birodalmába, mintha csak egy grapefruitos ízekkel teli tóban fürdenénk. Egyszerre érvényesül benne a boróka fenyős édessége és a vanília hívogató finomsága. Lecsengésében bársonyos balansz létesül a boróka, a grapefruit és a vanília között, életre keltve egy egészen egyedülálló zamatkultúrát.

A skót mesterek pallérozott párlata: a The Deacon Blended Scotch Whisky

Nagyszerű dolog, ha valaki a szakmája mestere, és kiugró minőségű alkotásokkal kedveskedik a rajongóknak! Ez az összefüggés áll fenn a The Deacon Blended Scotch Whisky kapcsán, hiszen a „deacon” kifejezés „mestert” jelöl, a skót nyelvben a hozzáértésről tanúskodó fenegyerekek ismérve valamilyen szakterületen. Így került a pohárba a skót whiskymesterek nagy dobása, a The Deacon, a legbársonyosabb párlatok összesimítására épülő blended scotch.

A The Deacon malátából épített emlékmű a whiskymesterek bölcsessége előtt! Valamennyi nagymester előtt tiszteleg, aki kimagasló eredményeket ért el valamely területen. A történelem már meghaladta a nagy céhek mestereinek korát, a tudás azonban minden korban hatalom és erény, így a mesterek ismeretei és erényei sosem merülhetnek feledésbe. Erre a mítoszra épít a The Deacon Blended Whisky.

A párlat ügyesen ötvözi a füstös Speyside régió és a tőzeges Islay malt whiskyk zamatát, létrehozva a kettő magasabb hatványra emelését, egy felejthetetlen blendet. Az aromákban tobzódó füstös dram Islay ízeiből merti tőzeges armadáját, míg a középkori boszorkányüldözéseket megidéző máglyatűz-szerű füstössége a Speyside-i single maltokból fakad.

A mesteri blendben egyszerre bontakozik ki a szenes narancs, az édes maláta keksz, a fafüst illata. Zseniálisan bugyborékol fel az aromakarakter mélyéről a lédús narancs üde dinamikája, fűszereség és fanyar tőzegesség köntösében. Már a palack címkéje is ikonikus és enyhén szürreális: a pestisdoktorok jellegzetes madárszerű maszkja látható rajta, egy hanyag eleganciával viselt kalapban.

Az édes füstösséggel áramló ital klasszikus réz pot stillekben születik, s ugyanez a legendás fény nyilvánul meg a Deacon látványos palackján. Már ennek vizualitása is megragadja az élet vizének egyfajta időtlenségét, örökkévalóságát. Kapunk egy réz színben pompázó exkluzív palackot díszes mintákkal, és a pestisdoktoros kabala sem egy átlagos dobás a brandtől.

Izgalmasan kavarog benne a karakteres tőzegesség, ami szinte kihagyhatatlan egy igazán karakán és ütős skót whiskyből. Ugyanakkor ott áramlanak benne az olajos, narancsos ízek, meghintve némi vaníliával.

 A The Deacon egy szertelenül szokatlan scotch. Egy bravúros blend, dacolva a klasszikus scotch felépítésével, és lelkesen kacérkodik a határokkal. Mindenkinek kötelezően ajánlott finomság, aki szereti meghaladni a mindennapi korlátait, és rendszeresen meghaladni magát!

A sivatag túlélő alakjának szentelt sotol: a Coyote Triunfo Del Desierto Chihuahua Sotol

A kojot egy csalafinta állat, és megérdemli, hogy a sotol szimbolikus figurája váljon belőle a Coyote Triunfo Del Desierto Chihuahua Sotol címkéjén!

A prérifarkas a sivatag és alapvetően Észak-Amerikai kietlen természeti vidékeinek nagy túlélője. Kis mérete és könnyedsége által 70 kilométer/órás sebességgel is képes futni, akár egy rakéta, hogy üldözze és elkapja a zsákmányát. Emellett nem egy izmos óriás, hiszen a kifejlett példányai mindössze 7-20 kilogrammot nyomnak a mérlegen. Hidegebb szélességi körökön élve világosszürke a szőrük, míg a melegebb szélességi körön – így Mexikó sivatagjaiban is – világosvörös a testüket fedő szőr. Gyakran szélsőséges körülmények között élnek, ezért szinte mindent felvesznek az étlapjukra, legyen szó füvektől, gyümölcsökről és állatokról, akikre mindenre elszántan vadásznak (főleg a nyulakra és a rágcsálókra specializálódtak, de szarvasokat, hüllőket is simán megtámadnak, ha hajtja őket az éhség).

Az indián mitológiában a prérifarkas egy teremtő istenség. Más észak-amerikai népek egy vad, csalafinta figurának tekintik, dehát ez kell ahhoz, hogy egy apró élőlény túlélje a sivatag viszontagságait! Teotihuacanban, a mexikói ősi városban már az aztékok és a maják kora előtt a harcosok prérifarkasnak öltöztek, hogy kihasználják az állat erejét.

Az aztékok az egyik istenüket prérifarkasfejjel ábrázolták. Maga a prérifarkas név azték eredetű a nyelvészek szerint. A kojotok nem ásnak maguknak saját menedéket a sivatagban, hanem barlangokat keresnek, üreges rönkökben alszanak, a bokrok és cserjék között is képesek átvészelni a sivatag megpróbáltatásait. És ha a szükség úgy hozza, borzok és rókák korábban elhagyott üregeit is simán használják.

Másrészt az sem véletlen, hogy a coyote tudományos neve Canis latrans, vagyis „ugató kutya”. A felnőtt prérifarkasok ugyanis összesen 11 énekhanggal rendelkeznek, és mindegyik képes alkalmazkodni az adott élethelyzethez, amivel szembesülnek. Fenyegetés esetén a coyote-ok üvöltéssel, ugatással riasztanak, a morgások fenyegetésre utalnak, a sikoltás és a halk nyöszörgés meg alázatosságot jelent. A csoportos üvöltés jól megmutatja, milyen érzelmeket vált ki, ha valaki visszatér a falkába vagy eltávozik abból az állatok közül.

A coyote, ez az agyafúrt kis túlélő egy kristálytiszta, varázslatos viszkozitású ital útját egyengeti. A Coyote Triunfo Del Desierto Chihuahua Sotol maga a sotol győzelme, ragyogó diadala a sivatag felett! Mert a coyote mellett ez a növény szintén felveszi a kesztyűt a forró dombok gyilkos erejével és a helyi ragadozókkal. Képes átvészelni az éj durva hidegségét, amikor a levegő igen alacsony hőfokra ereszkedik.

A coyote és a sotolnövény két sivatagi vándor, a Coyote Triumfo pedig egy olyan finom ital, amely feledteti a sivatagi utazókkal az összes bánatot és keserű tapasztalatot a homokdűnék között. Egyúttal a 40 fokos izzasztó hőségben is bőszen dolgozó jimador munkások előtt tiszteleg a párlat, akik a sotol mestereiként gyűjti be ezt a növényt. Sem az idő, sem a történelem nem tudta eltüntetni a sotolt a sivatag szívéből, mi pedig csodás kortyoknak leszünk tanú, amint megkóstoljuk a Coyote Triunfo Del Desierto Chihuahua Sotolt!

Miként a kis farkas, maga a sotol is leleményesen alkalmazkodott a szélsőségesen tomboló forró klímához. Szárazságtűrése abban is megnyilvánul, hogy meglehetősen kevés vízzel is képes létezni. Gerardo Ruelas szakavatott sotolmeser készíti a párlatot kúpos kemencében, forró kövön, tradicionális mesquite fa felhasználásával.  A kétszeres lepárlás gondoskodik a párlat tisztaságáról, erre copper alembic stillben kerül sor.

Egyszerre jelennek meg zamatában és illatában a sotol fütös és földes jegyzetei, a citrusfélékkel és a lime-mal egyetemben. A sotol illatának vadsága bizony csak egy coyote-éhoz mérhető, teli vadon élő fűszernövényekkel és ásványi jegyzetekkel.

A párlat 50%-os alkoholtartalma egy masszívabb zamatkaraktert sejtet. Ám ettől leszünk acélos túlélők az élet viszontagságai között, mint a sivatagban oly sokat emlegetett coyote – vagy maga a sotol növény!

Forró íze félszegen hömpölyög a szájban, mint amilyenné a sivatagi farkas mozgása válik a kétlábúak láttán (sosem mer emberre támadni, rejtelmes okból). A gyógynövényes és füstös jegyzetek egyszerre örvénylenek benne, összesimulva az ásványos komponensekkel.  A virágos, mézes ízek szintén hírt adnak magukról az aromakarakterben, együtt a sotol citrusosságával és füstösségével, mintha egy indián tábortűz lobbant volna a sivatag dermesztően hideg éjszakáján.

Az elefántfa afrikai zamata: az Amarula Vegan Krémlikőr

Megvan az a híres képsor, amikor Az istenek a fejünkre estek című filmben az elefántok esznek egy afrikai fa gyümölcséből, enyhén kapatossá válnak, és az alkoholmámorban fürödve vicces dolgokat tesznek? Ehhez hasonlít az Amarula Vegan Likőr alapvetése, amely az afrikai szavannák kultikus gyümölcséből, a marulából merített inspirációt.

Az Amarula likőrök zamatából kirajzolódik egy semmihez sem hasonlítható, egyenesen epic aromakarakter, amely összefügg Afrika ősi történetével. A legősibb kontinens nemcsak arról híres, hogy itt jelent meg a történészek szerint az előember első kifejlett változata. Arról is, hogy itt nő a mesés marula fa, annak jellegzetes dél-afrikai zamatával. A szavannákon ugyan elvétve szedik a fáról a turisták, azonban megvan a lényegi szerepe a helyi élet körforgásában.

A marulát az afrikai őslakók csak „elefántfaként” emlegetik. Finomságát jól jellemzi, hogy a szürke óriások akár hosszú kilométereket is megtesznek azért, hogy ormányukkal megkaparintsák a vad világ csodás gyümölcsét. Az afrikaiak szemében a marula a házasságok szent fája. A klasszikus helyi termékenységi rítusokba is bekerült a marula, mivel a fa gyümölcse szerintük egy igazi afrodiziákum, felébreszti az érzékiséget a friss házasokban, ami jó kezdet egy komolyabb, hosszú ideig tartó kapcsolathoz.

Házasság előtt jól bevált szimbolikus rituálé, hogy az ifjú pár elmajszol némi marulát, vagy kortyolgatja az Amarula krémlikőrök édes zamatát. A helyi legendáriumok szerint a marula elfogyasztása segít megjósolni a születendő gyermekük nevét, ráadásul messzire kergeti az embertől a gonosz szellemeket és a betegségeket.

A marula nyári érési időszakát hatalmas bulikkal ünneplik Dél-Afrikában. Szváziföldön még messzebbre mennek a marulamániában: minden évben hangos elefántfa-fesztivált rendeznek a királyi rezidenciában, mivel szerintük ez a fejedelmi zamat kifejezetten a királyok és királynék ízlésének kényeztetésére terem.

Szóval egy igazi kultikus gyümölcsről beszélünk krémlikőrbe csempészve, és szerencsére már a vegánoknak sem kell lemondaniuk az élvezetéről!

Manapság az italkészítők egyre nagyobb figyelmet szentelnek a vegán ízeknek, mivel egyre több ember összpontosít az egészséges, kiegyensúlyozott étkezésre. Az Amarula Vegan egy elegáns belépő a „mentes” finomságok világába. A likőrhöz csak és kizárólag növényi alapú komponenseket használnak, ezért laktóz és tejérzékenyek is bátran fogyaszthatják, a vegánokkal egyetemben. Ott kavarog benne az elefántok és az afrikaiak által egyaránt imádott marula gyümölcs és a kókusz édessége. A végeredmény egy kellemesen lágy, krémes likőr, trópusi zamatokkal és édes, vaníliás krémjegyzetekkel.

Kortyolgatása közben úgy érezhetjük, mintha mi is ott lennénk a szavannán, és egy marulafa árnyékából figyelnénk a vidáman trombitáló elefántok csapatát.

Rénszarvasnyulas gin a norvég hegyek közül: a Harahorn Cask Aged Gin

Azt nem tudjuk, hogy jetik léteznek-e, de a határokat nem ismerő norvég fantázia szerint jackalope-ok igenis vannak! Azaz létezik a nyúl és a rénszarvas szürreális szerelemgyermeke a norvég hegyeiben, róla nevezték el a Harahorn Cask Aged Gint. Mit nemcsak a hegyi vándoroknak, hanem minden ginkedvelőnek ajánlunk!

Hegylakónak lenni nem akkora élmény, mint ahogyan klasszikus sci-fi alapján vélhetnénk. Egyrészt az ember nem Christopher Lambert, másrészt a zord sziklák között egyáltalán nem ideálisak az életkörülmények: állandóan fát kell gyűjteni a tűzhöz, hogy elűzzük a dermesztő hideget, másrészt bármikor felbukkanhatnak olyan teremtmények, akikkel meg kell küzdeni a túlélésért. Nem csak egy medve vagy más hatalmas állat lehet ilyen, hanem a norvégok képzeletében olyan gyakran felbukkanó lény, a rénszarvasnyúl is.

A rénszarvas norvég szeretete könnyen érthető, hiszen ez a helyi erdőségek és hegyek legjellemzőbb állata: a 19. században a vadászat egyre nagyobb térnyerése miatt menekült az elhagyatottabb norvég hegyes térségbe. Az viszont a rejtelmek ködébe vész, miként született a rénszarvasnyúl, amely a norvég folklór szerint gyakran borzolja a senkiföldjén bóklászó vándorok és bányászok idegeit. Nem tudjuk mennyire valós fenyegetés ez a vadonban, azonban neki szentelték napjaink egyik legjobb norvég párlatát, a Harahorn Cask Aged Gint!

Nincs mese, a Harahorn mindenképpen a norvég gingyártás csúcspontja. Szédítően magasra emelkedik a minőségben, mint a nevét adó Harahorn hegy égbevesző csúcsai. A grandiózus gin Grimstadból, egy kis kézműves lepárlóból indult világhódító útjára. Odd Johan Nelvik, az alapítók egyike szerint a készítői több mint egy évet töltöttek rengeteg aromatikus gépi teszteléssel, hogy a lehető legjobb receptúrában nyerjen kiteljesedést a Harahorn zamata. A kulcs a boróka és az áfonya összehangolásában rejlett, ezek egyensúlyának meghatározása után már megállíthatatlan volt az áttörés. Azért adnak a ginhez egy kis rebarbarát, mert Grimstadban régen egy rebarbarabort készítő vállalat üzemelt, és szeretik ápolni a régi hagyományokat.

Mindig olyan jó érzés rádöbbenni, mennyi értéket és új zamatot tud adni a gin zamatához a hordós érlelés! Erre iskolapéldát kínál a Harahorn Cask Aged Gin a maga 41.7%-os zamatával. A párlat egyáltalán nem acélos, hanem egy könnyen iható finomság, és a rénszarvas nyúl is megnyugszik a zamatától, ha hihetünk a legendáknak. A hordós érlelés rengeteget gazdagít a párlat aromáján. Az Oloroso Sherry hordó megmutatja, mit művelhet a spanyol italok édes szenvedélyessége a norvég erdők és hegyek gyümölcseivel!

Illatában izgalmasan keverednek a friss fenyős illatok s az erdei gyümölcs, rengeteg borókával. Zamatában a tölgyes vanília egyesül a gyümölcsös édességgel, a könnyed citrusokkal, és a hordós érlelésből fakadó tölgyesség is ott játszik a nyelv élén.  A Harahorn Cask Aged Ginnek ott a helye a gyűjtők bárszekrényén!