A vörösbor eredete i.e. 6000 évvel ezelőtt

A mai napig parázs viták zajlanak arról, hol és mikor készítettek először vörösbort.

A rizsből és szőlőből készített erjesztett ital elvileg időszámításunk előtt 6000-re vezethető vissza, ám ennek forrása egy rizsből és szőlőből készített ital, az ókori Kínából, az időszámításunk előtti 7000 körül. A legtöbb történelmi elemzés szerint a borkultúra a világot bejáró főníciai kereskedők által terjedt el nyugat felé. Városállamuk a Földközi-tenger partja mentén helyezkedett el, amely ma többnyire Libanon körül összpontosul. Az időszámításunk előtti második és első évezredben a vörösbor felbukkanása a mai Kína közép-ázsiai Xiinjiang régiójában történt.

A vörösbort a szőlő héja varázsolja szemet gyönyörködtetően vörössé

A fehérborokat rendszerint úgy készítik, hogy a préselés során a szőlő levét elválasztják a héjától. A vörösborok esetében más a stratégia: ezek az erjesztési folyamat teljes ideje alatt érintkeznek a szőlő héjával. A szőlő levének és a héjának érintkezése egy egyedi és gyümölcsös ízprofilt teremt, amiket a Pinot Noir, a Bordeaux és más vörösborok palackjainak kinyitásakor élvezhetünk.

A szőlő héja is túlmutat azon, hogy csodás színt kölcsönözzön a bornak: melatonin van benne, ezért tudunk olyan jóízűen aludni a vörösbor kortyolgatása után. 

A 8 nagy vörösborfajta

Ezek közé tartozik a Cabernet Sauvignon, a Zinfandel, a Merlot, a Malbec, a Syrah, a Pinot Noir, a Sangiovese és a Nebbiolo.

A vörösborok sztárja: a Cabernet Sauvignon

Ez a legnépszerűbb vörösborfajta a bolygón. Ugyanakkor egy erősen savas ital, közepes vagy magas tannintartalommal. Egy meglehetősen testes vörösbor, amely főként gyümölcsös, ám az élelmesebb borisszák a minőségi Cabernet Sauvignonban rendre felismerik a gyümölcsös áramlást, a dohány érintését, a zöld kaliforniai paprikát, a vaníliát, a fűszert és a fás jegyzetek jelenlétét.

A Cabernet Sauvignon a Cabernet Franc és a Sauvignon Blanc természetesen keresztezett szőlője. Ez a tény még valamikor a 17. századi Franciaországban került napvilágra először a borászok körében, tudományosan pedig 1997-ben fedezte fel az UC Davis borkutatóinak egy csoportja. A felfedezés valósággal felrázta a borvilágot. Senki sem gondolta, hogy egy olyan fehér szőlő, mint a Sauvignon Blanc, ilyen merész és selymes vörösbort képes létrehozni.

A Cabernet Sauvignont a Bordeaux-i borvidéken hozták létre és tették híressé. Franciaország a Cabernet Sauvignon legnagyobb termelője, ez a negyedik leggyakrabban ültetett szőlő francia földön. Pár Cabernet Sauvignon enyhén zöld vagy fűszernövényes ízeket tartalmaz. Érezhető, hogy ennek a bornak van némi zöldes íze és sokáig kritizálták is a bor kaliforniai paprika ízeit. Idővel a profi borászok új metszési technikákat alkalmaztak a zöld aromák csökkentésére. A Cabernet Sauvignon a hűvös és meleg éghajlatot egyaránt szereti, nem annyira válogatós a klíma tekintetében. Azonban a szélsőségek káros hatással vannak erre a szőlőfajtákra – például nem jó, ha a területén túl hűvösek az éjszakák, azért ne váljanak mazsolává a mennyei fürtök a klíma szeszélyeinek kiszolgáltatva.

Érdekes módon Chile a Cabernet Sauvignon második legnagyobb gyártója, a helyi szőlőültetvények 20%-át ez a szőlőfajta öleli föl. Chile éghajlata eszményi a Cabernet Sauvignon szőlő termesztésére. A helyi vörösbor sokkal gyógynövényesebb zamatokkal rendelkezik: nem annyira gyümölcsös, mint kaliforniai változataik.

A világon számos helyen Cabernet Sauvignon napot tartanak a munka ünnepét megelőző csütörtökön. Az ötlet Rick Balas nevéhez kapcsolódik, aki összehozott egy csomó Napa-i pincészetet, és ünnepet faragott ebből a kezdeményezésből.

A Cabernet Sauvignon egyébként a legfiatalabb szőlőfajta, nagyjából 600 éves. Első említései a 17. századból származnak (ehhez képest az ősi rizling 1437-ben történt feljegyzésre a korabeli krónikákban).

Merlot: a világ második vörösbora, amely számos ételhez Jolly Joker

A Cabernet Sauvignon után ez minden idők legkedveltebb vörösbora. A Merlot vörösborok tobzódnak a gyümölcsös hullámokban, és számos sommelier ezt tekintik a lehető legjobb kiindulópontnak a tökéletes borélményhez. 

A merlot az pompás ételpárosítási bor, hiszen bővelkedik gyümölcsös aromatartományokban, mérsékelt a tanninossága és kiegyensúlyozott a savtartalma. A legtöbb merlot bor valahol a vörösboros spektrum kellős közepén helyezkedik el, ezért mérsékelt bennük a tannin-, sav- és alkoholszint. Ízprofiljában érezhető a fekete cseresznye, a szilva, a csokoládé, a szárított fűszernövények és a cédrus ízei. A merlot borok mellé eszményi választás lehet a pulyka, a sertéshúsok, a téli saláták, a pörköltek. Viszont a merlot borokat nem érdemes halakkal, leveles zöldségekkel keverni, mert ezt túl markánssá teheti az ízek harmóniáját. 

A merlot egyébként a második legtöbbet ültetett szőlő a világon a Cabernet Sauvignon után, és ez a legtöbbet ültetett szőlőfajta Bordeauxban. A Merlot „kis feketerigót” jelent egy ősi francia dialektusban. A Grand Merlot régió Bordeaux-ban található, kiemelkedően jó merlot a St. Emilion, a Pomerol és a Fronsac változatok, de Amerikában isteni merlot terem a Sonoma- és Napa-völgyben. Másrészt a merlot gyakori szőlőfajta az Itáliai-félszigeten, különösen Venetóban és Toszkanában.

Zinfandel: a gyümölcsös lekváros ízek szőlőkölteménye

A kaliforniai szőlőültetvényeken egy fekete héjú borszőlő látott napvilágot, amiből fenséges vörösborok készülnek. Akár gyümölcsös vagy lekváros, akár fűszeres és elegáns, a Zinfandel mindenképp egy kiadós, tartalmas vörösbor, amely egyszerre passzol a mennyei marhahúsos fogásokhoz, a pepperonis pizzához vagy a fűszeres currys ételekhez. Annyira sokoldalú, hogy a gasztronómiai szakemberek szerint még áfonyaszósz ízesítéséhez is használható.

A Zinfandel remekül illik a barbecue szószokhoz, a grillezett húsokhoz, főleg barbecue szószok alkotóelemeként, vagy a grillezett gombához. A Zinfandel borok lehetnek erősek, vörös és fekete málna árnyalatúak, cseresznyések vagy lekvárosak, de akadnak gyógynövényes változatok, tölgyes-vaníliás verziók, és kólás, dohányos, bőrös kifejeződéseik is.

Sok borkedvelő azért szereti a Zinfandelt, mert egy aromákban gazdag bor, a ragacsos tanninosság nélkül, lekváros jellege pedig olyan finom, mintha egy tökéletes reggeli lenne a szánkban.

A Zinfandelt először Kaliforniában ültették, valamikor az 1850-es években, Sonomában és Amador államban immár több mint 100 éves szőlőtőkék találhatóak. A Zinfandel a megfigyelések szerint kecsesen öregszik: olyan a természete, hogy idővel javul a minősége, akárcsak egy Cabernetnek.

Rengeteg találgatás született arról, honnan ered a Zinfandel borfajta: a kutatások azt mutatják, hogy Horvátországból.

Shiraz, vagy Syrah – egy csersavas szőlőfajta, amely számos éghajlathoz alkalmazkodik

Ez a borfajta valóságos kaméleon: területenként mindenhol más zamatot és más karaktert ölt. A változatosság folyékony szimfóniája! A vörösborfajták egyik nagy királya borsos, fűszeres és merész ízzel csalogatja a borkultúra lovagjait. Gyakran olyan gazdag gyümölcsös ízzel is keverik, mint a szeder.

Shiraz néven elsősorban Ausztráliában emlegetik, a világ tekintélyes részén Syrah, azonban kérdéses, honnan ered ez a kettőség. A legtöbb bortörténész úgy véli, hogy a Shiraz a régebbi a két elnevezés közül. Minden valószínűség szerint a perzsa birodalom ősi fővárosára, Shirazra utal, amely az egész világon híres volt mélyvörös borairól. Egyesek szerint a shirazi szőlőt Perzsiából hozták Franciaországba.

A különböző éghajlati viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodása miatt a Syrah az egyik legszélesebb körben ültetett szőlőfajta a világon. Hazája valahol a francia Rhone-völgyben fekszik, így a Shiraz kulcsfontosságú szőlőfajta Chilétől és Argentínától Kaliforniáig, Libanonig, Ausztráliáig, Dél-Afrikáig, még Svájcig is. A Syrah nemcsak alkalmazkodik a legváltozatosabb éghajlathoz, hanem merőben eltérő tulajdonságokkal rendelkező speciális borokat ad. A hűvösebb éghajlaton enyhe és közepesen testes borokat jelent, Ausztráliában pedig egy merészen gyümölcsös, komplex bort ad.

A Syrah kiemelkedően csersavas bor, mert a szőlőfajta héja az átlagosnál valamivel vastagabb és több tannint tartalmaz. Mint ilyen széles körben az egyik legegészségesebb vörösborfajta a világon. A Syrah nemcsak a szív- és érrendszeri problémák csökkentésében hatékony, hanem a fogyás elősegítésében, a cukorbetegség megelőzésében. Ráadásul léteznek olyan kutatások, miszerint a Syrah segít lelassítani az öregedés jeleit – azonban mindezt érdemes személyesen is tesztelni.

Malbec-szemet gyönyörködtető lila borvarázs, argentin feltámadással

Egy kifejezetten könnyen iható bor, teli élettel. Rendszerint az átlagos vörösbortól eltérő, mélylila színű, szilvás vagy cseresznyés ízzel, füstös aromavillanásokkal.

Egy telt, sötétlila színű borról beszélünk, amelyben versenyt fut a szánkban a fekete cseresznye, a gránátalma, a szilva, a málna, a szeder, az áfonya és a mazsola. És olyan finomságok villannak fel benne, mint a kakaó, a tejcsoki, a kávé, a melasz, a bőr, a feketebors, a dohány és a zöldségek árnyai.

A malbec Franciaországból származik. A vastag héjú szőlő két különleges szőlőfajta keresztezései, amelyek Montpellierből és Gaillacból származnak. A malbec villámgyorsan elterjedt a Bordeaux-i 5 legjobb borszőlőfajta között. Azonban a szőlő nehezen bírja a rossz időjárási viszonyokat, kevésbé képes védekezni a kártevők ellen, ezért soha nem emelkedett ki a francia vörösborok közül. Ehelyett inkább az argentin Mendozában talált új otthonra, ahová egy nosztalgikus francia botanikus ültette a polgármester utasítására 1868-ban.

Argentína tehát „megmentette” a malbecet. Az ország toronymagasan vezeti a malbec szőlőtermesztést e fajtát illetően. A világ összes malbec területének több mint 75%-a Argentínában van, és a nemzet a malbecet a 18 legjobb nemes szőlőfajtája közé emelte. A malnbec szőlő kifejezetten szereti a magasabb területeket, az alacsonyabban lévő területeken nehezen teremti meg azt a savasságot, amelyre szüksége van a nagyszerű íz és a hosszantartó zamatok finomhangolásához. A magas területeken azonban nagy a nap hőmérséklet-eltolódás, a forró nappalok és a hideg éjszakák váltakozása, ezért az itt sarjadó szőlő lényegesen több savasságot eredményez.

A malbec borokat gyakran érlelik tölgyfahordóban, ami klasszikus áfonya illatot kölcsönözhet a bornak, ha legalább 10-12 hónapig érlelődik benne.

A malbec istenien passzol a soványabb vörös húsokhoz (plusz olyan funky ételekhez, mint a kéksajt, illetve a rusztikusabb ízekhez, mint a gomba és a köményes fűszeres falatok). A malbec rendkívül jó választás a zöldségekhez és a vegetáriánus ételekhez, mint, a sült zöldségek, a zöld és piros kaliforniai paprika, a burgonya, a rukkola, a hagyma, a cékla, a lencse, a feketebab.

Pinot Noir-történelmi bor az ősi római birodalomból

A Pinot Noir maga a vörösboros palackba zárt történelem, hiszen már a világ legnagyobb birodalmát megteremtő rómaiak is ismerték ezt a szőlőfajtát, és előkelő vörösbort készítettek belőle. A „noir” franciául „feketét” jelent, szőlőfürtjeinek formája pedig fenyőtoboz alakú. A Pinot Noir az egyik legrégibb borfajta, és meglehet, hogy csak néhány generáció választja el az ősi vadszőlőtől. A római hadak a Krisztus utáni első századba megszállták Európa tekintélyes részét, és más kultúrákban is elterjesztették a borok szeretetét, többek között a Pinot Noir kultuszát.

Ez a lehető legkönnyedebb stílusban megálmodott vörösbor. A Pinot Meunier nevű vörös szőlőfajtából készül. Selymes textúrájú bogyós ízekkel van átitatva, és sokan egyből erre gondolnak, amint elhangzik a vörösbor kifejezés. A Pint Noir a tizedik leggyakrabban ültetett borfajta a világon, és a világ legrégebbi szőlőfajtái közé tartozik. Több mint 10.000 évvel idősebb, mint a Cabernet Sauvignon, a vörösborok első számú fajtája. A Pinot Noir a római idők óta létező szőlők közé tartozik. A Wine Grapes című könyv szerzői, Jancis Robinson, Julia Harding és José Vouillamoz úgy vélik, hogy a Pinot Gris/Grigio és a Pinot Blanc egyszerűen a Pinot Noir színmutációit képviselik.

Németország a Pinot Noir vezető termelője Franciaország és az Egyesült Államok után. A Chardonnay közeli rokona a Pinot Noirnak, ezért rendszerint együtt nőnek – jó példát kínálnak erre Oregon, Burgundia és Chile Pinot Noir ültetvényei.

Azonban a Pinot Noir rendkívül nehezen termeszthető szőlő. Fürtjei szorosak és fenyőtoboz formájúak, a gombák és a károkozók a párás körülmények között igen jól érzik magukat közöttük. Emellett a Pinot Noir igencsak fogékony a betegségekre, vékony héja kevésbé védi a kártevők ellen. Ez a vékony héj érzékenyebbé teszi a szőlőt a hőre és a kiszáradásra. A Pinot Noir a többi szőlőnél jobban fejlődik jó vízelvezetésű talajon. Szereti a hűvös klímát és leginkább száraz hőmérsékleti körülményeket igényel.

A Pinot Noir vörösbor maga a megtestesült terroir! Ősi szőlőfajta révén a termesztési körülmények rendkívül apró változása is érezhető rajta, nyomban kifejeződik az aromaszerkezetében, legyen szó a talajról, a napsugárzásról vagy a mikroklíma enyhe eltéréseiről. Már a középkori szerzetesek a megszállottjai voltak boraik minőségének, ezért érzékeny szőlőik miatt a dűlőik talajváltozatát is feltérképezték. Pontosan azonosították és besorolták, melyik területe a legmegfelelőbb a Pinot Noir szőlő termesztésére, így született a Premier Cru és a Grand Cru elképzelése.

Sangiovese-„Jupiter vére” a toszkán szupersztár a vörösbor szőlőfajtái közül

„Sanguis Jovis” azaz Jupiter vére. Innen ered a Sangiovese neve, amit eredetileg az Emilia-Romagna állambeli Rimini mellett Santarcangelo di Romagna város szerzetesei találtak ki. Ők a költői Sangiovese elnevezést adták a szőlőnek. Jupiter vére egy sötétvörös, mennyei kísértés azoknak, akik szeretik a szenvedélyes, tanninosságban tobzódó minőségi borokat. 

A Sangiovese borok a könnyedtől a fényesig terjednek, az adott terroirtól, háziasítástól és a borkészítési stílustól függően. A Sangiovese élénk, átható csersavassággal rendelkezik, íze gyakran ötvözi az élénk meggyes gyümölcsösséget a száraz gyógynövényes örvényléssel. A Sangoiovese híres otthona Brunello di Montalcino és a Cinati Classico mellett Montepulciano.

Az olasz borszőlő rocksztárja egyesíti magában a dohány, a mediterrán talaj és a bors egzotikumát. Toszkánában született az opera, itt készült Michelangelo Dávidja és Brunelleschi dómja. Rusztikus konyhája olyan remekművekkel ajándékozott meg minket, mint a pappa al pomodoro paradicsomleves. Azonban Toszkána legnagyobb adománya a világ számára mindenképp őshonos szőlője, a Sangiovese. Ez az ország legtöbbet ültetett fajtája, azonban sokat ültetnek belőle Chiantitól Kanadáig, Izraeltől Ausztráliáig.

A Sangiovese Korzikán is kiemelten népszerű. A szigeten Niellucciónak nevezik, és a legfontosabb vörösborfajta. A történészek szerint a Sangiovese még a 14. század környékén érte el Korzika partjait. amikor a szigetet a Genovai Köztársaság uralta. 

Nebbiolo- tanninos szimfónia a ködös borrégióból, Piemontból

Ez az olaszok másik kedvenc vörösbora, egyenesen a napsütéses Piemont régióból, ahol a legfontosabb szőlőfajtának számít. A „nebbiolo” név az olasz „nebbia” szóból ered, ami „kicsit ködös” jelentéssel bír, a régió ködös időjárási viszonyai miatt. A szőlő egyik tulajdonsága a vastag héj, amiből egy nagyon tanninos, erősen csersavas bor került a palackba, döbbenetes lehetőségekkel. Van olyan változata, amelyik a szüret után 4 évtizedig érlelődött. A Nebbiolo ködös nevével ellentétben sok napfényt igényel a teljes kiteljesedéshez. A legtöbb Nebbiolo szőlőültetvényt déli fekvésű domboldalra telepítik, hogy maximális napsugárzás érje.

A Nebbiolo sem egy fiatal fajta a szőlők közül: a csersavas szőlő neve először a 13. században bukkan fel.

A Nebbiolo az ősi Pinot Noirhoz hasonlóan szintén hamisítatlan terroir bornak számít. Észrevehetően apró különbséget mutat a zamata a különböző szőlőültetvények között, és minden kortya feltárja az adott termőterület földes tulajdonságait, a mikroklímára jellemző egyéni kifejezéseket évjáratról évjáratra. A Pinot Noirra emlékeztető módon a Nebbiolo is rendkívül nehezen termeszthető, mert korai bimbózása, késői érése több időt igényel a szőlőben, mint egy átlagos szőlő. Az érett Nebbiolo szőlő téglaszínéről híres, és világosabb színű vörösbort ad. A nehéz tannintartalom miatt testesebb bornak tekinthető, ám mindenképp érdemes megkóstolni, mert egy igazi kuriózum a nagy klasszikus vörösborok között.  

A vörösbor készítése

Az első lépés természetesen a vörös szőlő leszüretelése, aztán jöhet az erjesztés. Az apró élesztőgombák felfalják a vörös szőlőből származó cukrokat, és alkoholt készítenek belőle. Aztán következik a bor alkoholos erjesztéssel történő finomhangolása. A préselés, ahol a folyadékot leszűrik, a héjakból és a magvakból pedig kipréselik a maradék bort. A következő lépés a második fermentáció, a maloaktikus (a fehérbor itt nem esik át ezen a másodlagos erjesztésen, az egyetlen kivétel a Chardonnay).

Aztán következik a vörösbor érlelési folyamata, a különböző hordókból vagy szőlőfajtákból származó bor keverése, háziasítása. A borászok ezután megtisztítják a bort a szuszpenzált fehérjéktől, és eltávolítsák belőle a zavaros színt. 

Minél idősebb egy vörösbor, annál jobban halványul a színe

Ezek a borok az évek előrehaladásával rubin árnyalatokból világosabbá alakulnak. A szőlőhéjjal való érintkezés varázsolja vörösre a bor színét, és a bor kezdetben bivalyerős tanninos profilját. Ahogy telik-múlik az idő, ezek a tanninok meglágyulnak, a változás pedig lágyabb, világosabb színű vörösbor létrejöttéhez vezet. Ez a magyarázata annak, hogy a hosszan a hordóban lévő vörösborok miért mutatnak rozsdás, téglavörös színeket, nem pedig skarlát árnyalatot, mint a hordóba kerülésük előtt.

A vörösbor tanninosabb, mint a fehérbor

A csersavas tanninosság teszi egyedivé a vörösbort. A növények a tudósok szerint evolúciós óvintézkedésből termelnek csersavat, hogy elriasszák az állatokat, azok ne egyék meg őket. A tanninok kölcsönöznek keserűséget a boroknak. Mivel zamatuk egyszerre származik a szőlő levéből és héjából, a vörösborban magasabb a tanninkoncentráció, mint a fehérben. Ez a nagy tannintartalom hozzájárul a Malbec és a Merlot „száraz” érzetéhez. És azt is jól magyarázza, hogy a fanyarabb aromabirodalmat képviselő bor miért társíthatók jól zsíros húsokhoz, steakekhez, bárányhúsokhoz, a szarvashúsokhoz.

A vörösbor rengeteg egészségügyi előnnyel rendelkezik

Mértékletes mennyiségben jótékony hatást tesz a szív egészségére. Javítja a működését a polifenolok révén, amik védik a szív érrendszerét, és gondoskodnak a dinamikus működésről. A polifenol egy olyan típusú antioxidáns, amely erősebbé teszi a szív ereit, vagyis az élet lehetőségfeltételeit erősíti. Másrészt a Mayo Clinic kutatása szerint van egy rezveratrol nevű antioxidáns-szerű vegyület a vörösborban, amely képes csökkenteni a káros koleszterinszintet és a vérrögképződés esélyét is.

Szóval nemcsak a fenséges zamatok miatt érdemes megbontani egy kellemes vörösbort, hanem az egészségünk érdeke is ezt kívánja. Azonban itt is hatványozottan figyelni kell az mértékre: a férfiaknak napi két pohár, a nőknek napi 1 pohár is elegendő lehet az egészséges működéshez.

Minél sötétebb vörös a bor, annál jobban bővelkedik antioxidánsokban

A sötétebb borokban ott hömpölyög a katechin, a rezveratrol, az epikatechin és a proantocianidin, szóval az antioxidánsok valóságos seregét állítják hadrendben, amikor megiszunk egy kis vörösbort. Az antioxidánsok felveszik a küzdelmet az emberi testben a szabadgyökök ellen, és serkentik a véráramlást.

Minden típusú vörösborhoz speciális poharak vannak

Boriváskor kardinális kérdés a megfelelő pohár megtalálása. Így válik teljessé az érzékszervi élmény, ez adja át a legszélesebben a bor aromáit. A megfelelő pohár mindig attól függ, milyen típusú vörösbort kortyolgatunk.

Testes vörösborokhoz egészen nagyméretű Bordeaux poharat használnak, szélesebb nyílással. Ez a lehető legtökéletesebb az íz biztosításához anélkül, hogy éreznénk a merészebb aromákat, amelyek például a Cabernet Sauvignonban megjelennek.

Közepesen testes vörösborokhoz standard vörösboros poharat ajánlunk. Nincs ennél jobb pohár a fűszerek lágyításához és ahhoz, hogy átélhessük a borozás felemelő élményét. Ez eszményi választás olyan italokhoz, mint a Zinfandel, a Malbec és a Syrah.

Más a helyzet a könnyedebb vörösborokkal. Különösen a virágosabb aromakarakterűekhez ajánlunk egy nagytálas Burgogne – azaz burgundi – poharat. Ez olyan isteni borok ízek kiemelésére képes, mint a Gamay, a Pinot Noir és a Nebbiolo. 

A vörösbor dekantálása javítja az ivási élményt

Az igazi ínyencek a vörösbort fogyasztás előtt dekantálják, azaz tálalás előtt külön kiöntik egy dekanterbe. Azért jó megoldás ez, mert a dekantálás során válik el a bor az érlelési folyamán a palackban felhalmozódó üledéktől. Ez a szétválás megakadályozza, hogy a nem kívánatos üledék kellemetlen irányba befolyásolja a vörösbor ízét és aromáját.

Másrészt a dekantálási folyamat úgymond „levegőzteti a bort”, vagyis az oxigén nagyobb mértékű hozzáadása fokozza a bor ízét és aromáját.

Szabad, érdemes-e lehűteni a vörösbort?

Az általános vélekedés szerint a legjobb hűtőszekrényben tartani a fehérborokat, a vörösborokat pedig szinte bárhol, ahol üres helyet találunk a lakásban a fridzsideren kívül. A borszakértők szerint azonban nem ez a tökéletes megoldás: a vörösbort ugyanis szobahőmérsékleten szolgálják fel, azonban az nem mindig meleg.

Érdemes egy kicsit lehűteni a vörösborokat, méghozzá a bennük lévő illékony aroma- és ízvegyületek miatt. A hőmérséklet hat a borban lévő savasságra, a cukorra, az alkoholra és a tanninra is. A vörösborok hőfokának csökkenése lehetővé teszi a bor ízének és állagának kellemesebb átélését. A világosabb testű vörösborok, így a pinot noir vagy a gamay noir jobban megmutatják az aromáikat hideg hőmérsékleten.

A túl sok közvetlen napfény túlságosan felmelegítheti a bort. Nem véletlen, hogy régen barlangban tartották a bort a hűvös tárnák között, manapság pedig hűtőben. Szervírozás előtt fél órával ki kell venni a bort a hűtőből.

Az általános szabály: minél könnyebb stílusú a vörösbor, annál hidegebben kell felszolgálni. Ez azonban a borkészítési stílustól, az évjárattól és sok más tényezőtől függően változhat. 

Vannak olyan fehérborok, amik vörösboros szőlőből származnak

Mivel a vörös- és a fehérborok készítése között a legkiemelkedőbb különbség a szőlőhéjak felhasználása, a vörös szőlőből a héj erjedés előtti eltávolításával is lehet fehérbort készíteni. Ez egy igazán egyedi erjesztési mód, és olyan borokat kelt életre, mint az olaszul és spanyolul „fehér” Bianco, a Cabernet és a Sangiovese.

A vörösbor népszerűsége túlszárnyalja a fehérborét az Amerikai Egyesült Államokban

A Nielsen adatai szerint 2020-ban az amerikai vásárlóknak eladott összes bor 46%-át a vörösborok és azok keverékei tették ki, míg a fehérborok 44%-ot jelentettek. Ebből a magas százalékból a legnépszerűbb vörösborfajta a Cabernet Franc és a Pinot Noir lett.

Melyik a kedvenc vörösbora? Vagy még keresi az igazit az élettől pezsgő vörös borok világában? Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, és segítünk megtalálni az ízléséhez legjobban illő italt!