Gondolom számodra is ismerős a szituáció: Este van, végre hazaértél, lassan vége a napnak, túl vagy a vacsorán. Végre biztos lehetsz abban is, aznap már nem kell a kormány mögé ülnöd. Leheveredsz hát a tv elé a kanapéra, épp megy egy film, amit ugyan már láttál, de tetszett, miért ne néznéd meg még egyszer. És, mivel finom ember vagy, előveszed a kedvenc féltve őrzött 18 éves whiskydet és öntesz egy adagot pár jégkockára, a palackot gondosan elől hagyva. Vagy épp bontasz egy üveg bort, hasonló megfontolással. Aztán belekortyolsz, és… Éhes leszel! Szinte rögtön. Igaz, alig pár perce vacsoráztál, de ez igazából a múlt mindent elborító ködébe vész már, te bizony most lettél éhes. Kimész hát a konyhába, kensz egy vajas kenyeret, dobsz rá valami sonkát vagy sajtot, aztán visszaülsz a kanapéra. A szendvics persze addigra, mire elhelyezkedsz, nagyjából el is fogy, iszol hát még egy kortyot. És indul a folyamat elölről…

 

Miről is híresek az írek? A whiskey-ről, a zenéről. a manókról, a Guinnessről, gyönyörű lányaikról, és Conor McGregorról. De mindezek mellé talán jól tesszük, ha felvéssük a noteszünkbe a gint is. Bizony, a tradicionális ír italok sorába lassan odafér ez a fűszeres ital.

 

 

Ha az ízesített vodkákat nézzük, akkor a hatalmas fellendülés után, mély zuhanás vette kezdetét ebben az italkategóriában. Persze azért a Ciroc és az Abslout még mindig ontja magából a különlegesebbnél is különlegesebb ízeket, kiadásokat, de valójában a piaci kereslet ezekre a termékekre megcsappant. Egy valamire való italkereskedés legalább 3 polcot megtöltő, különböző Absolut of Sweden vodkát tudna felsorakoztatni, vagy a Smirnoff aranyozott, fahéjas és lime-os változatokat is meg tudja mutatni, de sajnos a vásárlók többsége már másik tündöklő csillag felé tekint.

 

Aki már vett részt irányított italkóstoláson, biztos rácsodálkozott a szakértők megjegyzéseire, ahogy beleillatolnak egy-egy italfélébe. Ilyenkor hangoznak el a jellegzetes, különböző jegyzeteket, illatokat, aromákat értékelő mondatok: „Piros bogyós-gyümölcsös, tölgyes, szilvalekváros, szivarfüstös, mézes süteményes, jegyzeteket érzünk.” Aztán amikor mi is kipróbáljuk, bármennyire is szeretnénk, mégsem tudjuk ugyanazokat a jeleket felismerni. Vajon bennünk van a hiba, vagy ez az egész az italkóstolók sznob társaságának összeesküvése?

 

Néha aztán előfordulhat ennek a fordítottja is, egy-egy italt megszagolva egészen fura asszociációkra juthatunk. Az adott ital illata előhívhat bennünk hangulatokat, érzéseket, és az azokhoz kapcsolódó illatokat, akár egy-egy megszokott ételét, vagy egy-egy helyszínhez köthető illatot. Ilyenkor aztán egy kicsit elgondolkozhatunk, hogy mondjuk az adott rum vajon miért hozta elő bennünk a gyermekkorunk kedvelt – bár kicsit dohos – balatoni nyaralójának illatát?

 

Aki követi a világ történéseit, hallhatott arról, hogy minden idők leglazább hajviseletű amerikai elnöke némi kereskedelmi háborúba bonyolódott többek között az Európai Unióval is. Ennek következtében most épp úgy néz ki, Hogy az USA-ból érkező szeszes italok egy tekintélyes körére az EU védővámot alkalmazna, ami a jelenlegi álláspont szerint 25% lesz.

A sörösüvegek lezárására használt koronás, sajtolt kupakot mindenki ismeri. Ez is egy olyan találmány, ami gyermekkorunk óta velünk van (függetlenül attól, mikor is voltunk gyerekek) azonban azért mégsem egyidős az emberiséggel, nézzük hát a történetét:

 

Hogy a minőségnek ára van, azzal nagyjából már mindannyian tisztában vagyunk. Az italoknál sincs ez másképp, a minőségi alapanyagok, az odafigyeléssel és türelemmel történő gyártás mind pénzbe kerül. Mindehhez az érlelt italok esetében hozzájön "az idő pénz” törvényszerűsége is, ha egy italt évekig, netán évtizedekig kell érlelni, akkor azt bizony az árban is érvényesíti a gyártó. Az alábbiakban azoknak kívánunk segíteni, akik úgy gondolják, finom ember csak nagyon drága italokat fogyaszthat, viszont nem tudják, ez körülbelül mekkora összeget is jelent, és azt sem szeretnék, ha a barátaik megszólnák őket, hogy nem kellően prémium termékek vannak a bárszekrényben.

 

Bár sört szinte az egész világon készítenek, vannak nemzetek, amelyek valahogy nagyon kötődnek ehhez az italfajtához, és akik ezt az italt más módon is készítik, mint általában megszokhattuk. Az egyik ilyen nemzet a belga, ahol a kolostorokban főzött sörnek bizony igen komoly hagyománya van.

 

 

A Talisker mára a Skye szigetek szupersztárjának számít. A szigeten eredetileg 7 lepárló állt, mára azonban csak az 1830-ban alapított Talisker maradt fent. Valamit alighanem jól tudnak...

 

Az italok világa szinte végtelen választékot kínál. Kedvenceink persze vannak, de korántsem biztos, hogy ezek minden esetben megfelelőek az adott időponthoz, és az adott élethelyzethez. Aki nem csak egyféle italt fogyaszt, érezhette már, hogy bizony a különböző italoknak sokszor különböző hatása van, dacára annak, hogy – elvileg – ugyanaz a hatóanyaguk, ugyanaz az alkohol található bennük.