A brandy vagy borpárlat kifejezés egy és ugyanazon italt jelöli. Olyan égetett szesz, amely a szőlőmustból erjesztett bor lepárlásával készül. A fahordókban erjesztett nedű 36-60%-os alkohol tartalommal kerül forgalomba. A hozzáértő mesterek étkezés után javasolják a fogyasztását. Az egyik leghíresebb képviselője a francia cognac, mely elnevezés okoz egy kis félreértést a magyar nyelvben, ugyanis sokan a mai napig konyaknak hívják ezt a típusú borpárlatot.

Az angol köznyelvben egyébként a brandy seprő gyümölcs vagy törkölypárlatot is kifejezhet, szóval akad bőven ok a félreértésekre. Sokszor a brandy ezek elnevezésének csupán egy részét alkotja, ám önmagában a megnevezés mind az Európai Unióban, mind az Amerikai Egyesült Államokban kizárólag tölgyfa hordóban érlelt, szőlőmustból erjesztett borpárlatot jelölhet. Nem egyszer találkozhat olyan gyümölcspárlatokkal, melyek nevükben foglalják a brandy szót, ám ezek nem tartalmaznak borpárlatot. Egy szónak is száz a vége: érdemes alaposan megfigyelnie, hogy mit is emel a kosarába, amit aztán otthon elégedetten kortyolgathat.

Kínálatunkban kizárólag prémium minőségű, jellegzetes ízű típusokat találhat, melyek méltán viselik a borpárlat jegyeit. A XII. századból származnak az első bizonyítékok, melyek borpárlatok készítésére utalnak. Itáliában a szeszfőzdék felfedezték, hogy a bor lepárlásával kitűnő minőségű ital készíthető. Az akkoriban égő víznek titulált nedűt gyógyszerként alkalmazták. Ezt az alapot aztán később többször is lepárolták így kapták az élet vizének nevezett italt, melyet különböző gyógyfüvekkel ízesítettek.

A borpárlat hamar élvezeti cikké vált, mivel az orvosok rendszeresen ajánlották és adatták be a fekete halál ellen. Kis érdekesség az előállításával kapcsolatban, hogy a tisztaságát égetéssel ellenőrizték. Ha maradéktalanul elhamvadt, vagy a puskapor lángra kapott, akkor tökéletesnek tekintették. A XIX. században jött a technológiai fordulópont, amikor a lepárló oszlopok megjelenésükkel megreformálták az égetett szeszek előállítását. Ez a technika ugyanis a kisüstivel szemben kevesebb tüzelőanyagot igényelt, s idő tekintetében is gazdaságosabbnak számított.