A Rivo Gin maga a palackba zárt Comói-tó

A három Rivo gin kuriózumát a kivételes tisztaság adja, amely lelki szemünk vetítővásznán megjeleníti a hatalmas tó türkizkék és tiszta hullámait. Ugyanezt az értéket maga a Rivo ginek is megtestesítik: ott örvénylik bennük a nyugodt és gyönyörű táj valamennyi íze és felemelő hangulata. Kortyolgatása közben a Rivo megnyugtatja a lelket és mosolyt rajzol az arcunkra, így olyan nyugodttá válunk, mint maguk a comóiak.

A tó és környéke kiragad minket a jól megszokott életünk keretei közül, és elvisz egy igazi mesevilágba. Színes házak tarkítják a partot, míg a távolban hófödte hegyek vetnek árnyékot a szüntelenül változó felszínű tóra. A víz csendesen hömpölyög a messzeségben, míg a lágy szellő rózsaszín virágok szirmával és illatával lepi meg a látogatókat. Ez a Comói-tó, ahol ínycsiklandozó ételek, vidám emberek és végtelen panoráma várja a kultúrára fogékony kalandorokat. Még színesebb az összkép, ha az ember a gint is szereti, mert a varázslatos vidék saját borókás finomsággal rukkolt elő, a Rivóval!

Kiváló comói gint főznél? Hozd el anyád is!

Állj vagy lő a mamám! Ezzel a címmel debütált Silvester Stallone akciófilmje, amelyben a nyomozó mellett rendre felbukkant minden lében kanál édesanyja is.

A Rivo Gin alapítója, Marco Rivolta a családi vállalkozás tervét követve, az édesanyjával együttműködve készítette el a Rivo Gint. Bár az ő édesanyja nem annyira vehemens, mint Slyé a híres filmben, van egy másik szuperképessége: a hölgy kiválóan ért a Comói-tó környékén található gyógynövényekhez, és ez kiváló ugródeszkának bizonyult a Rivo Gin elkészítéséhez.

Marco és anyja 2014-ben úgy döntöttek, hogy nekiveselkednek, és elkészítik a tó faunáját, kultúráját magába sűrítő gint. Rivolta saját bevallása szerint régóta a nemes párlatok szerelmese, és elsősorban a ginekért lelkesedett. Rengeteget utazott, és 2012-ben felfigyelt arra, hogy az üstökösszerű felemelkedés korát éri a ginszcéna, ezért ezen a területen próbált valami újat alkotni. Marco ráérzett, milyen botanikai változatosságot kínálna egy gin megalkotásához a Comói-tó helyszíne, az itt érvényesülő magasságkülönbségek, a nem hétköznapi botanikai változatosság sokszínűsége…

Kapva kapott az alkalmon: a mediterrán és alpesi éghajlat földrajzi metszéspontjában meglakott a saját ginjét, a Rivót. Mázlija volt, mivel édesanyjának a hobbija – vagy inkább a szenvedélye – a gyógynövények termesztése, így ezek is bekerültek a Rivo aromatikus szerkezetébe, kilépve a ginek megszokott komfortzónájából.

Rivolta a saját bevallása szerint mindig is családi ginként gondol a Rivóra, mert ezzel a családja álma vált valóra. Mindig is szeretett volna az édesanyjával együtt értéket teremteni. Marco sokat utazott, és kevés lehetősége volt a famíliájával foglalkozni, erre azonban tökéletes lehetőséget biztosított a ginvállalkozás születése. Számára az édesanyjával való együttműködés a legszebb ebben a nagy projektben. Aki hihetetlenül kemény, azonban mindig megőrzi szerető anyai oldalát az üzleti életben is, miközben ő tartja kézben a dolgokat.

Jó ginhez idő kell – a kísérletezés kora

Összesen két esztendőbe került, míg piacra dobhatták a saját borókakölteményüket. A jó munkához persze mindig idő kell, ők pedig nem akarták elkapkodni az egészet a folyamat lerövidítésével. Biztosak akartak enni abban, hogy tényleg valami egészen eredetit hoznak létre. Ezt szem előtt tartva akkurátus munkával dolgoztak, hogy megértsék melyik növényi anyag lenne a legmegfelelőbb számukra, és mit érdemes lepárolni a Comói-tó környéki zamatokból.

Számtalan receptet kipróbáltak, a páros eleinte 50 növénnyel kezdett dolgozni. Ez a bőség zavara volt, így lecsökkentették mindössze 30 komponensre, amiket mikrodesztillálva kipróbáltak és kevertek. A következő szintre lépve már csak 12 összetevőben gondolkodtak. Marco másik vezérfonala Samuele Ambrosini ízlése volt, aki a trevisói Cloakroom Cocktail Lab csaposaként tudta, mi kell egy gin zamatába ahhoz, hogy kiemelkedjen a kortás párlatok tömegéből.

Növénygyűjtő túrák a sajátos comói ízekért

Marco Rivolta szerint a jó gin olyan, akár egy piramis, a tetején borókával! Mert az ő olvasatában a gin illat- és ízszerkezetének mindenképp egy prémium ginre kell emlékeztetnie a kóstolóját, miközben olyan klasszikus növényi komponenseket is bevetett az aromák finomhangolásakor, mint a koriander, a kardamom és az angyalgyökér (ezek szerinte kihagyhatatlanok).

Másrészt a Rivóba kellett valamilyen egyedi karakterisztika, ami semmilyen más ginben nincs. Marco nem titkolt célja az volt, hogy gines palackba csempéssze a Comói-tavat, és ez első hallásra elég vakmerő ötlet. Olyan comói ritkaságok csatlakoztak az összetevőkhöz, mint a Breckland kakukkfű, a citromfű, a téli sóska és a kis vérfű, ezek pedig egytől-egyig a helyi ízek harsány szimfóniájává szőtték a Rivót.

A történet kuriózuma, hogy ezeket a komponenseket mindig Rivo édesanyja gyűjti össze egy botanikuscsapattal. Évente háromszor vágnak neki a nagy növénygyűjtő túrának.

A szakértők ilyenkor tudós természetbúvárként egy csomó mérföldet vándorolnak a környék hegyei között, hogy ráleljenek a lehető legjobb minőségű növényekre a Rivo Ginhez. Szóval már a készítés előtti „nulladik fázis” felér egy igazi mediterrán kalanddal! Mert Marco csak a minőségi alapanyagokkal éri be, ez a ginek kifinomult zamatának titka. Az összetevők megtalálása rengeteg időt és szaktudást igényel, ez a különleges „művészei megszállottság” egyengeti a comói gin útját. Ennek az eltökéltségnek köszönhető, hogy a Rivo Ginek ízei összekötik az embert eredetével, az ősi természettel, és azokkal a comói helyekkel, ahonnan a gin komponensei származnak. Vissza a természetbe, ahogyan Rousseau mondaná.

A Rivo ginek zamatai

A Rivo Gineket az olasz Destilleria Quagliában, az olaszok egyik legrégebbi lepárlójában desztillálják. Valamennyi növényt külön-külön lepárolják, a fűszereket pedig 10 hosszú napig hagyják ázni 70%-os gabonaszeszben. A frissen szedett botanikai összetevők 48 óráig áznak benne, hogy kinyerjék belőlük a Rivo aromatikus anyagait.

A létrejövő oldatokat double-bottomed (azaz duplafenekű) stillekben desztillálják. Itt egyes folyamatok az adott növényfajtától függően eltérő időtartamot vesznek igénybe. Egyesek akár 10 órát is, míg mások mindössze 30 percet. Végül a különböző párlatokat összekeverik, és 43%-os alkoholtartalmúra hígítják.

Fedezzük fel a Rivo Foraged Gint!

Mi tagadás, már a Rivo Gin palackja kiemelkedik a tömegből és tetszetős a szemnek. A kúpos kialakítású, lekerekített üveget egy designos címke díszíti az elején, és a palack nyaka körül is. A geometriai vonalak a címkén végtelennek tetsző mintázatokban kergetik egymást, hurkokkal és háromszögekkel, ezáltal megjelenítik a Comói-tó hatalmas hegyeit és gigászi hullámait. 

A Rivo Foraged Gin egy áramvonalas citrusos gin, főszerepben az élénk citromfüves elevenség ellenállhatatlan sodrásával. A másik főszereplő, a boróka mellett az azonnal az orrba sikló fenyő eleganciája, megbolondítva mindezt egy kis lágy mézességgel.  Az első illatolás során felsejlik a könnyed, életörömmel teli mediterrán tópart növényi arzenálja, és mi is Comóban érezhetjük magunkat!

Ízlelésekor még jobban elmélyedhetünk a gin botanikai ezerarcúságában. Frissen kavarognak a szájban a ropogós gyógynövényes jegyzetek, ez a dinamikus citrusosság további mélységet ad a zamatrétegeknek. A boróka a kortyolgatás közepén kezd kibontakozni a Rivo Foraged Ginben, és citromfüves élénkséggel vívja ki az egyre tekintélyesebb dominanciát. A citrusos tulajdonságok jelenlétéért a citromos koriandermag a felelős, így válik a Rivo Foraged Gin egy fanyar mediterrán finomsággá, amit az angyalgyökér hordozta vaníliás édessége balanszíroz egy csodás comói párlattá.

Selymes és lágy, így önmagában kortyolgatva is felemelő élményt ad. Miközben a klasszikus koktélokban is lazán megállja a helyét, mint a Bee Knees vagy a French 75. Egy kis tonik hozzáadásával a citromfű zamata megsokszorozódik, és átveszi a stafétát az ízek közül, így akkor érdemes ezt a megoldást bevetni, ha kifejezetten citromosabbá akarjuk varázsolni a koktélunkat a Rivo Ginnel.

Tálalásához ideális a narancshéj, és még ezt az élményt is tetézhetjük egy marék borókabogyóval. A narancs ugyanis képes kiegészíteni, elsimítani a citromfű domináns áramlását a Rivós koktélban, és friss, lédús gyümölcsösséggel gyarapítja a zamatokat.

A Rivo gin köményes verziója és mediterrán aromaugrása

Varietas delectat – a változatosság gyönyörködtet! A régi tézis a Rivo Gin esetében is igaz, így került a palackba a Rivo piros bogyós verziója, rubinvörös színben játszó, a szemet és az ízlelőbimbókat egyaránt rabul ejtő változata a Rivo Sloe Gin. Mert az alapgin receptúráját megbolondítva itt a kökény veszi át a stafétát, amely feltárja a mediterrán ízek új arculatát az aromakarakterben. Az olasz kökényt mindig ősszel gyűjtik be ezen a vidéken. Ez csak az első nagy fagy után történhet meg; ez egy kicsit megrepeszti a gyümölcsöt, és leleményesen kinyitja a benne rejlő aromákat. Majd a kökényt pár hónapig Rivo Ginbe áztatják, hogy a macerálás során még jobban kimaxolják a kökény zamatát. A Rivo Sloe Gin valamennyi kortya egy elementáris erejű ízrobbanás, édes szimbiózisban a boróka erőteljes ízvilágával. Ez a gin limitált mennyiségben elérhető az iDrinks üzleteiben, ezért érdemes mielőbb lecsapni rá!

A Comói-tó környékén lévő mezők a mediterrán zamatok valóságos kincsestárát jelentik, Így a mindig kimagaslóan jó ízekre törekvő gyártó sem hagyhatta ki a ziccert, és elkészítette a főként mediterrán zamatokat hangsúlyozó Rivo változatot, a Rivo Mediterranean Citrus Foraged Gint. A kiforrott ízeket a botanikai komponensek kölcsönzik a párlatnak – a téli sóska, a brecklandi kakukkfű, a citromfű és a kis vérfű. Erre az alaprétegre épül rá a mediterrán kiszerelésben a narancs, a fanyar citrom és az energikus bergamott, hogy minden korábbinál magasabbra tornázzák a párlatban a citrusos mediterrán ízvarázst. Igazi vérpezsdítő kortyokkal ajándékozza meg az embert ez az ital, frissítő ízprofillal. Egy hamisítatlan paradicsom benyomását keltve, amit a boróka és a gyógynövények harmonikus egyesülése tesz felejthetetlenné.

Nemcsak a Rivo Gineket érdemes megkóstolni! Fedezzük fel azt a csodás kulturális környezetet is, ahol testet öltött ez a finomság! Íme egy kis ízelítő a Comói-tóról, amelynek aromaörökségét a Rivo ginekben élvezhetjük.

Sztárnyaralók, filmesek és kristálytiszta víz – ezen a vidéken készül a Rivo Gin

A 46 kilométer hosszú és 4.6 kilométer széles tó egy igazi gigász a maga műfajában, a Garda és a Maggiore-tó után ez az olaszok harmadik legnagyobb tava. Már az alakja izgalmas: ha helikopteren vagy repülőgépen szálunk fölé, akkor egy fordított Y alakját ölti. Úszni azonban nem életbiztosítás benne, mivel messzebbre beúszva átlagos mélysége 154 méter. Egyes helyein pedig 425 méteres a legmélyebb pontja (a tó gigantikus méretei miatt még egy dinó is élhetett benne, de erről kicsit később).

A Comói-tó a római idők óta az arisztokraták és a gazdagok kedvenc nyaralóhelye, számos művészeti és kulturális értékkel, gyógyfürdőkkel, szörfözési és vitorlázási lehetőségekkel.

Nemcsak a Rivo gin, de az otthonát jelentő Comói-tó is tele van különlegességekkel! Már maga a tó neve színes háttértörénettel rendelkezik. A görögök az ókorban Lario néven emlegették, míg a rómaiak Lacus Lariusként ismerték. Idővel Lacus Comensis lett, ez rövidült Comói-tóra.

A szépséges tó és annak vidéke mágnesként vonzza a világsztárokat. Egykor olyan filmeknek adott látványos helyszínt, mint a Star Wars, vagy a Casino Royal. A sci-fiben a Naboo-bolygón játszódó jelentek egy részét a Villa del Balbianellóban forgatták, például Anakin Skywalker és Padmé Amidala hercegnő titkos házasságát. A James Bond-filmben ugyanebben a villában és környezetében épült fel sérüléseiben a 007-es ügynök, a Casino Royal utolsó jelenetében pedig Bond a Comói-tón lévő birtokán vadássza le Mr. White-ot. 1867-ben a neves amerikai író, Mark Twain is látogatást tett a tónál, majd Ernest Hemingway mutatta be egyik írásában ezt a világoskék, gyönyörű óriást.

A bámulatosan szép vidékre a filmeseken kívül a hírességek is felfigyeltek, és előszeretettel pihennek a kristálytiszta partján. Észak-Olaszország leggyönyörűbb területén rendre felbukkan az itt épült nyaralójában George Clooney és Sylvester Stallone, de Madonna és Gianni Versace „divatdiktátor” is a szívébe zárta ezt a területet. A tónak van egy színes és különlegesen ragyogó szigete, az Isla Comacina, amely teli van kanyargós ösvényekkel, és az emberek kifejezetten túrázni járnak erdőségeibe. Ősi neve egyébként Crisopolis, azaz „Krisztus városa”. A helyi legendák szerint 589 és 603 között itt lelt menedékre a Szent Grál, vagyis az a kehely, amelyből Jézus ivott az Utolsó Vacsorán.

A tó felbecsülhetetlen mennyiségű vizet tartalmaz! A merészebb becslések szerint nagyjából 6 billió gallonnal lehet számolni benne. És a legsötétebb mélységeiben rejtőzhet valami, ami visszavezet minket a régi ősidőkbe…Ugyanis Európa egyik legmélyebb tavában egyesek szerint egy vénségesen vén dinófaj rejtőzik, a Loch Ness-ben élő Nessie távoli rokona.

Larrie: a tó mélységeiben egy Lariosaurus úszik?

A gyönyörű türkizkék víz és a szemet gyönyörködtető hegyek környezetében kevesen gondolnák, hogy a tó egy miniatűr Jurassic-parkként is értelmezhető. Ugyanis makacsul tartja magát a hit, miszerint ez a tó valaha egy rejtelmes dinoszaurusznak, a Lariosaurusak adott otthont, akit viccesen csak Larrynek neveznek. Persze még ma is pletykák keringenek arról, hogy Larry – vagy valamelyik utódja? – a Comói-tó mélységeit járja, bár erre elenyészően kicsi a valószínűsége. A kutatók szerint Larrie egy húsevő tengeri hüllő volt, aki nagyjából 245 millió éve élhetett a Comói-tóban. Hosszú és karcsú alakú, meglehetősen megnyúlt nyakkal rendelkezett, uszonyokkal teli lábakkal, hogy könnyebben mozoghasson a víz térségeiben.

Mivel a Földünk felszínét az állandóan változó lemeztektonika formálta, könnyen lehetséges, hogy a Lariosaurus csapdába esett a szárazföld belsejében, ezért kényszerült az édesvízi életre, pontosabban egy óriási tóba (ami korábban folyó vagy tenger is lehetett, csak a földkéreg változásai egy szűkebb teret hoztak létre belőle).

Larrie legendája 1946-ban kezdődött, amikor a Comói-tó északi részén, a Piazza di Spagna rezervátumban két vadász azt állította, hogy láttak egy 10-12 méteres, vöröses pikkelyekkel borított fenevadat. Pár évvel később Argegnóban történt egy hasonló sztori, amikor egy apa és fia figyelt fel egy 90 cm-es állatra, a kacsákéhoz hasonlító lábakkal. 1957 augusztusában ismét látták Larryt, majd 2003-ban leccói halászok egy csoportja vett észre egy közel 10 méteres állatot a vízben. Ők angolnaszerűnek látták Larrie alakját, bár a szkeptikusok szerint ez azért történhetett, mert hatalmas halrajok úszta együtt, és ezek keltették az óriáshüllő benyomását az észlelőkben.

Az igazság odaát van, legalábbis a Comói-tó ismeretlen mélységeiben, Larrie mégis óriási hatást gyakorolt a helyi kultúrára. Olyannyira, hogy a leccói Természettudományi Múzeumban egy teljes termet szenteltek Larrynek!

Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, és kóstolja meg a Rivo gineket, a mediterrán ízvarázs comói kifinomultságát! A Rivo Foraged Gin, a Rivo Sloe Gin és a Rivo Mediterranean Citrus Foraged Gin zamata magával sodor minket a szemet delejező lombardiai tájakra, ahol egykor a Lariosaurus suhant a hullámok között! Ízlelje meg a kökényes árnyalatokban tobzódó Rivo Sloe Gin energikus pezsgését, a Rivo Foraged Gint, vagy a helyi növényvilág mediterrán életörömét palackba záró Rivo Mediterranean Citrus elevenségét!

Kollégáink segítenek megtalálni az ízléséhez legjobban illő Rivo gint!