Az olaszok szerint a grappa története az Észak-Olaszországi kisváros "Bassano del Grappa"-ban kezdődött. Innen indult világhódító útjára és a neve is innen származik. A Grappa néven forgalmazott párlatok eredetvédettek, ez az ital kizárólag Olaszország határain belül készülhet.

 

Az előírások rögzítik a készítés mozzanatait is, amelyek igen régre nyúló tradíciókon alapulnak, lévén hogy már a tizennegyedik századtól komoly hagyománya van a grappa előállításának. (Az 1600-as évek elejéről már részletes, a jezsuiták által készített leírás is maradt fent a grappa készítéséről.) Ahogy a hasonló, párolt italoknál megszokhattuk, az ő esetében is gyógyszerként indult a karrier. Itália kolostoraiban a 12-13. században gyógyászati céllal, az emésztés elősegítésére kezdtek törkölyből grappát desztillálni.

 

Később az alkohol finomítása az alkimisták foglalatosságává vált, majd lassan elterjedt a parasztok között is. Szélesebb körű ismertségre a 15. században tett szert, ekkor indultak útjukra az első külföldre - Németalföldre - szánt szállítmányok is. Ebben az időben a viszonylag terméketlenebb észak-itáliai, dél-tiroli, lombardiai területeken élő szegényparasztok számára komoly esélyt, megélhetési forrást biztosított a szeszfőzés, és rövid időn belül a törkölydesztillálás mestereivé váltak.

 

És hogy honnan volt a szegény parasztoknak grappa készítésére használható kipréselt szőlőjük? Ekkoriban a törköly volt az egyetlen olyan melléktermék, amiben a nagybirtokosok semmi fantáziát nem láttak, és nagylelkűségükről adva tanúbizonyságot parasztjaiknak adták. (Eredetileg állati tápláléknak, esetleg a föld trágyázására használható zöldhulladéknak szánva.) Azonban a találékony parasztok vizet öntöttek a törkölyre és állni hagyták, így kioldódott és erjedésnek indult minden hasznos anyag, ami a bogyók héjában maradt.

 

A másodszor kipréselt lét vinellónak nevezték. A lé nagyobbik részéből desztillálás útján tömény szeszes ital készült, míg kisebbik hányada alacsony alkoholtartalma miatt szomjoltóként szolgált a meleg, nyári napokra. A műveletet gondosan titokban tartották, nehogy a földesúr tudomást szerezzen róla.

 

A vonatkozó előírások alapján a grappa csak Olaszországban termett és feldolgozott szőlő törkölyéből készülhet, melyet – részleges vagy teljes – erjesztés után lepárolnak. A tökéletes grappa készítéséhez friss, lágy, lehetőleg magasabb nedvességtartalmú törkölyre van szükség. A grappa desztillálása lehet szakaszos vagy folyamatos. A szakaszos lepárláshoz az üstöt megtöltik törköllyel, és gőzzel vagy vízfürdőben felforrósítják. Ettől az alkohol és más légnemű anyagok is felszállnak, és a hűtőkígyóban koncentrálódnak.

 

Minden különleges grappa így készül, de ez a bonyolult eljárás nem alkalmas nagyobb mennyiség előállítására, ezért 1960 tájától, amikortól igazán divatba jött, és nagyobb mennyiségben kezdték keresni, bevezettek egy újabb eljárást: a folyamatos lepárlást. Ennek során lepárlószerkezetbe folyamatosan töltik a törkölyt. A kész párlat hagyományosan ízesíthető különböző fűszerek vagy gyümölcsök felhasználásával, melyeket azonban minden esetben feltüntetnek a címkén. A grappa palackozható érlelés után vagy anélkül. Ha legalább 12 hónapig érlelték fahordókban, megkaphatja a „vecchia” vagy „invecchiata” (érlelt), 18 hónap után pedig a „riserva” vagy „stravecchia” jelzőket, de általában az érlelési idő is feltüntetésre kerül években, épp mint a whisky vagy rum esetében. Az érlelt grappa színe ízetlen karamell hozzáadásával is mélyíthető.

 

Magunk részéről mindenképp ajánljuk - akár aperitifként, vagy épp az étkezés után a kávé mellé kiváló választás lehet. A fiatalabb grappát hidegen, 8-9 fokosan érdemes magas poharakba tölteni, ezzel szemben az idősebb ital 16-18 fokosan, borkóstoló pohárba töltve a legfinomabb. Érdekesség, hogy Olaszországban kávéba öntve is fogyasztják, az ilyen kávét az olaszok "Caffe corretto"-nak nevezik, ami javított kávét jelent.