Az Ardbeg története

200 évvel korábban még nem volt akkora pörgés az Islay-szigeten, mint manapság. Akkoriban az Ardbeg csak egy apró, mindentől távoli kis település volt, és az emberek javarésze csak azért fordult meg errefelé, hogy a kanyargós út mentén eljusson Port Ellenbe. Mások követték az orrukat, és megcsinálták a szerencséjüket, miután rájöttek, hogy ez a terület a whiskyk paradicsoma, a nózijuk meg a legjobb barátjuk!

Az Islay-szigetlakók egyik legrafináltabb figurája Duncan Macdougall volt, aki már 1798-ben ráérzett a lehetőség tőzegbe kondenzált illatára, és kibérelte azokat a területeket, ahol a mai napig is folyik az Ardbeg whisky termelése (Airigh nam Beistet és Ardenistielt). Óriási szerencséje volt, mert fiainak, Johnnak és Alexandernek a vérében volt a biznisz, így ők is hatalmas részt vállaltak az Ardbeg sikereiben. Minden Macdougallek atyja beszerezte a lepárló indulásához szükséges kereskedelmi engedélyeket, és minden adott volt egy nyerő skót vállalkozás beindításához, amely alapjaiban változtatta meg a skót Islay-whisky természetét.

1815-ben megnyílt az Ardbeg első lepárlója, John Macdougall & Társa néven, és beindul a desztillálás máig tartó folyamata. 1834-ben meghal az Ardberg alapítója, Duncan Macdougall, és az egyik fia, John veszi át a gyümölcsöző gazdaság irányítását. A másik srác, Alexander a lepárló sikeres működésére koncentrált. A korabeli jelentések szerint az Ardbeg Distillery heti termelése nagyjából 500 gallon volt. A biznisz mégsem zakatolt akkora elánnal, amennyire kellett volna: 1838-ban a vállalat fizetésképtelenné vált, így a főzde helyiségeit Thomas Buchanan, a glasgowi szeszkereskedő vásárolta meg, és bérbe adta a Macdougall testvéreknek, akik emiatt üzleti partnernek is bevették Buchanant a cégbe.

1839-ben megjelent az Ardbeg whisky első újsághirdetése, ami akkorát robbant, hogy beindította az ital importját az Amerikai Egyesült Államokba. 1853-ban meghalt Alexander Macdougall, és a főzde irányítását Colin Hay vette át, a Macdougall-nővérekkel, Florával és Margarettel (a női lepárlóvezetés egészen egyedi a whisky-iparágban!). Colin Hay az 1850-es években már a fiát, Elliotot is bevezette a lepárlás művészetébe. Ez nyerő stratégiának bizonyult, hiszen a későbbi években Elliot vette át a birtok és a lepárló irányítását.

A 19. század első évtizedeiben még nem volt olyan nagy élet az Islay-sziget ezen részén, maximum 200 ember élt Lagavulin és Ardbeg vidékén, ám Macdougallék és a Hay család tagjainak hatására alaposan fellendült a whisky-biznisz, és rengeteg falubelinek biztosított munkahelyet az Ardbeg lepárlója.

1905-ben LJ Callanan New York Cityből származó hordókat ajánlott az Ardbegnek érlelési célokra. 1911-ben az Ardbeg név valódi védjeggyé vált, a hatalmas A betű pedig szimbolizálja magát a brandet és a kiváló minőséget. 1922-ben az Alexander Macdougall & Co Ltd. megvásárolta az Ardbeget, 1977-ben viszont Hiram Walker vette meg a céget. 1987-ben a Hiram az Allied Lyons tulajdonába került, így az Ardbeg Distillery is, ahol ekkoriban csupán kis mennyiségben történt lepárlás, hogy esszenciális összetevőként biztosítsák az Ardbeget a különböző whiskyk blendeléséhez.

A fejlődés ellenére az Ardbegnek is akadnak nehezebb évei, például zárva volt a nagy gazdasági világválságot követő években, 1932 és 1935 között. Később gazdasági okokból többször is előfordult, hogy az Ardbeg lepárló pár évre becsukta kapuit. 1981-ben a whiskygyártás csaknem a nullára csökkent az Ardbegnél, rengeteg munkahely szűnt meg, és ez bomlasztó hatással volt a helyi közösségre. Szerencsére 1997-ben a Glenmorangie megvásárolta az Ardbeget, és miden korábbinál nagyobb stabilitást adott a vállalatnak, ismét teljes munkaidőssé vált az üzemben a termelés. A „reneszánsz” során az első palackozott whisky a 17 éves Ardbeg, az 1978-as Vintage és az Ardbeg Provenance volt.

1998-ban az Old Kiln kávézó- és látogatóközpont is megnyílt, így az érdeklődők betekintést nyerhettek az Ardbeg készítésébe (érdekes adat, hogy a központ mindössze 12 hónap alatt 3500 látogatót vonzott, 2002-ben pedig megkapta az év látogatóközpontja díját a Whiskey Magazintól). Ugyanebben az évben az Ardbeg Distillery elnyerte a megtisztelő Év Lepárlója címet. 1999-ben az Ardbeg már 600.000 liter whiskyt termelt egy évben, mert a Glenmorangie az évek során egyre innovatív eszközökkel finanszírozta az Ardbeg lepárló fejlődését, és a beruházások egyre inkább kezdtek megtérülni.

2000-ben létrejött az Ardbeg Bizottság, amelynek tagjai szigorú törvényekkel szabályozták a minőségi Ardbeg whisky elkészítését, emellett azt is garantálni szeretnék, hogy az Ardbeg lepárlók ajtajai soha többé ne záruljanak be. Ekkoriban vált meghatározóvá az Ardbeg whiskyk karakterisztikus tulajdonsága, az extra erős tőzegesség és a florális édesség aromaegyensúlya.

Az Ardbeg 2015-ben ünnepelte alapításának kétszázadik évfordulóját. A bicentenárium ünnepe után az sem kizárható, hogy az Ardbeg folytatja sikerszériáját, és a következő évszázadokban még fantasztikusabb italokkal örvendezteti meg a whiskyrajongókat!

De vajon hogyan készülnek az Islay-sziget legfenségesebb tőzeges whiskyjei?

Az Ardbeg műhelytitkai

Az Ardbeg whisky megtestesíti az Islay-sziget szelídíthetetlenül szilaj természetét! Az élet vizének számos szakértői szerint ez a skót whisky már annyira közel áll a tökéletességhez, hogy valójában nem is nagyon különbözik tőle. Persze vannak olyan whisky-geeekek, akik heves vitába szállnának ezzel a kijelentéssel, de minden ilyen szintű méltatásnak megvan a háttere, és az vitathatatlan, hogy az Ardbeg megérdemli a világ számos országában kivívott hírnevét. Az elmúlt 10 évben 6 Ardbeg-whisky nyert rangos díjat a World Whisky of the Year megmérettetésen, a Scoth Whisky of the Year és a World’s Best Single Maltról nem is beszélve!

Mi a siker titka? Az Ardbegnél a whiskykészítés iránti csillapíthatatlan lelkesedés és izzó szenvedély, plusz az iparágban is egyedülálló, irgalmatlanul fenolos maláta és a lágy, tiszta víz fantasztikus fúziója, amit a saját forrásukból merítenek. Igazi csúcsélmény, ha két ember között működik a kémia, az Adbeg szakemberei azonban ezt a whisky összetevői esetében futtatják a legtökéletesebb fordulatszámra!

The smokiest: gyakran ezzel a névvel illetik az Ardbeg whiskyt, mert sokan ezt a határokat feszegető malátakölteményt tekintik az Islay-sziget legtőzegesebb italának, és „Ardbegék” használják az iparág legfenolosabb malátáját szerte Skóciában. Az Ardbeg whiskyhez felhasznált maláta 50 ppm-s (parts per million-os), azaz nagyon nagy koncentrációban tartalmaz füstös tőzeget. A padlómalátázás 1981-ben szűnt meg, azóta a Port Ellenben aratott malátát használják a whiskykészítéshez. A malátát a lepárlóüzemben, az 1921-ben alapított Boby malátamalomban darálják le, így születik a gristnek nevezett különleges őrlemény.

Az Ardbeg whisky készítéséhez használt vizet A Loch Uigeadailból származik. A forrás a malomtól mindössze 3 kilométerre található, így minden adott a gyors gyártáshoz és a csúcsminőséghez! A Loch Uigeadail különlegesen tiszta vize lefolyik a hegyoldalon, majd innen jut a lepárló Charlie gátjáig, aztán egy csövön keresztül a mash House-ba, ahol a maláta mosása történik. A malátát a malátahordó (malt tun) nevű csészébe teszik, a Loch Uigeadailból származó vízzel együtt, amelyet 63.5 Celsius fokra melegítettek. A mash tunnak az a legfontosabb célja, hogy maximalizálja a malátából a cukortartalom kivonását, ezért háromszor adnak hozzá vizet, három különböző hőmérsékleten. Miután a harmadik mosás is megtörtént, az alapanyagról lekerült a nem kívánatos, mégis kiváló minőségű felesleg, ami ezt követően a helyi farmerek szarvasmarhák lakomája lesz.

A mash tunból érkező folyékony cefrét 18 fokra hűtik, aztán élesztőgombát adnak hozzá, hogy megkezdődjön a fermentáció. Az erjesztés az oregoni fenyőből készített wash backekben történik. Az oregoni fenyő észteres, karbolos aromákat ad. Az erjesztési idő más lepárlókhoz képest az Ardbegnél lényegesen hosszabb, mivel az általuk használt malátának az átlagosnál jóval magasabb a fenoltartalma (itt még csak nagyjából 8% körüli alkoholtartalomról beszélhetünk).

Az erjesztés után jön a lepárlási fázis, amely során az Ardbeg a sokak által imádott markáns és tiszta szesszé desztillálódik. Az első lepárlás még a wash stillben történik, amit fermentált vízzel töltenek meg, és mindezt addig forralják, amíg az alkoholgőz felfelé nem szökken az üst nyakán, át nem halad a Lyme karon egészen a kondenzátorig, amely a gőzt ismét folyékony halmazállapotba alakítja vissza. Az alkoholtartalom itt 24%-os. A második desztilláció magában az üstben valósul meg. Ugyanarra a forralásra és kondenzációra kerül sor, mint az előző fázisban: ahhoz képest a szesz alkoholtartalma 76%-ra ugrik fel, és a minőség is hatalmasat fejlődik. A szesz itt még nem makulátlanul tiszta, ezért 10 percre visszafuttatják oda, ahonnan jött (a szesznek ezt az állapotát nevezik foreshotnak, azaz elővágásnak). A 10 perc után viszont a szesz eléri a legmagasabb minőség Valhalláját, és elvezetik egy olyan csészébe, amit intermediate receivernek (közvevítő vevőkészüléknek) neveznek. Itt jön a Spirit Cut, az a fontos lépés, amelynek végeredményét a hordókba töltik. A 4 és fél óráig tartó lepárlási fázis végén 62.5%-os szeszt lapunk. És ez már kezd olyan jegyzeteket mutatni, amit imádunk az Ardbeg whiskyben!

Ezután következik a whiskykészítés egyik legfontosabb lépése, a hordós érlelés. Hatalmas mennyiségű Ardbeg whiskyt érlelnek például Bourbon tölgyben, azonban rengeteg izgalmas kísérletet végeznek más típusú tölgyfahordókkal is. Az érlelés során mindig csak az első és a második töltőhordókat használják, ezen rendszerint Amerikából érkeznek. Az Ardbeg fő orra, Dr. Bill Lumsden választja ki a Bourbon tölgyfahordók közül azokat a fajtákat, amelyek a legjobban illenek az Ardbeg érlelési elképzeléseihez. Emellett olyan hordókat is előszeretettel használ az Ardbeg, amik a Speyside Cooperage-ből vagy Craighellachie-ból jönnek (ezek szintén a skót whiskykészítés nagy Mekkái).

A különböző hordókban érlelt ízek keverésével az Ardbeg egyre finomabb ízkombinációkat blendel, ahogyan az az Ardbeg 10 years whisky esetében is történik, és a sherry hordós ízek is extra árnyalattal gazdagítják az Ardbeg Uigeadail whiskyt. Az Ardbeg Corryvreckan whiskyvel teljesen más a helyzet, hiszen az aromák tökéletesítéséhez új típusú francia tölgyfahordót használnak. Az Ardbeg lepárló meglehetősen közel van a tengerhez, ezért a hosszú érlelési időszak alatt a whisky a környezeti körülmények által egy átlag whiskynél jóval sósabb, jódosabb karakterisztikát kap.

Most már akár ötös történelemdolgozatot is írhatnánk az Ardbeg lepárlóról, és az Ardbeg elkészítésének sajátosságairól. Cikkünk folytatásában megkóstoljuk a legfinomabb Ardbeg whiskyket, amelyeket az iDrinks polcain is elérhetőek!

Addig is válogasson Ardbeg whisky kínálatunkból!