A farsang középkori magyar mítosza

Ősi tradícióról lévén szó, a farsang már a 13. században nagy divat volt magyar földön, elsősorban a nemesség tagjai között. A királyi udvarba az olasz előkelő álarcosok hozták a farsang ünnepét, aztán egyre elterjedtebbé vált a polgárok körében is, bár ott a német hagyományokkal keveredett.

A régi nagy farsangok központi szervezőeleme a párválasztás elősegítése volt, emellett a farsangi maszkosok űzték el a tél ármánykodó, gonosz szellemeit. A farsangi ünnepeken felszabadultan, felelősségrevonás nélkül lehetett mulatni, mert a maszkviselés egyfajta arctalanságot adott, és az emberek gondtalanul elmondhatták a véleményüket a világ állásáról.

A középkorban máshogyan gondolkodtak a szellemek jelenlétéről, mint manapság. Akkoriban úgy vélekedtek, hogy a tél végső napjaiban a nappalok egyre rövidebbek – az a következtetés jutott az eszükbe, hogy a Nap elveszíti az erejét, és a gonosz szellemek ragadják magukhoz a hatalmat, növekszik az erejük. Magukhoz kellett hát ragadniuk a kezdeményezést, tenniük kellett valamit az embereknek, így a középkori férfiak és nők farsangot szerveztek, hogy elűzzék a téldémonokat. Vígan mulatoztak, tréfás álarcokat öltöttek, boszorkánybábukat égettek, hogy búcsút intsenek a hidegnek, a tél által megtestesített halálnak. Még olyan helyek is akadtak, ahol a régiek tüzes kerekeket gurítottak, hogy a tűz ismét lángot ébresszen a téli napban, és a messzire űzze a hideget.  

Télűző busószörnyek

A farsang maga a magyar misztikum. Furcsa, hogy még nem forgattak róla egy izgalmas thrillert. Mert nálunk is megvannak az ünnep vicces, kissé komor szörnyei, akik évszázadok óta hozzájárulnak a vicces hangulathoz. Igen, az ördögi fizimiskával rendelkező busókra gondoltunk!

Hazánk legnépszerűbb farsangi szokása mindenképpen a busójárás. Néhány elszánt ünneplő hatalmas szarvakkal tarkított ördögmaszkot ölt, a hozzá tartozó hatalmas szőrös subával együtt. A busók szervezett menetük élén minden télvíz idején nekivágnak, hogy elűzzék a cudar időt, a kegyetlen mítoszokkal támadó telet, és elhozzák a tavasz melegebb időszakát. A busójárás már a 18. század derekán megjelent a források szerint, és napjainkban már a legnagyobb mulatságok közé tartozik farsang idején.

A mohácsi farsangolók lelkes beöltözése a régi idők óta a tavaszi évfordulót követő első holdtöltekor vette kezdetét. A busók ördögjelmez öltöttek, kifordított birkabőrbe és bocskorba és démoni faálarcba bújtak, hogy e rettenetes külsővel felruházva mielőbb elűzzék a hideget. Korábban a vászonnadrágot egy csomó szalmával tömték teli, hogy a busójáró még ijesztőbb külsőt öltsön magára. A bunda derekára meg több kolompot kötöttek, emellett a kereplő, a favilla hangja is a tél száműzését szolgálták, akárcsak a busók buzogányai, favillái.

Az asszonyok farsangi mulatsága

A dunántúli asszonyfarsang során a régi hölgyek egy napra elszakadtak a házimunkától, és férfinak maszkírozták magukat. A hölgyek farsangi bulijára többnyire a fonóházakban, a kocsmában került sor, és ez a hagyomány sokáig fennmaradt a Mátra északi részén, főként a szlovák, morva eredetű falvakban.

Ide tartozik a mátrai borotválós asszonyfarsang, Parádsasvári eredettel. 300 esztendővel korábban az itt munkálkodó üvegfúvó mesterek szlovák földről érkeztek, és tőlük származik az asszonyfarsang.

A szebbik nem képviselői kormot kentek az arcukra, férjeik ruháját vették fel, és a férfiak szimbolikus megborotválásával szedték össze a bálra valót. Fából készült borotvát használtak, szappanuk meg jégcsap volt, a pamacs többnyire nyúlláb vagy disznósörény. Így vették át a hatalmat a férfiak felett erre a rövid időre a nők, és lyukas szitát mutattak nekik a borotválkozás után, miközben liszt lett a púderük. Nevetve, vidáman járták be a falut, és minden pasin behajtották a farsang árát, a nagy borotválkozást!

A vénlánycsúfolás farsangi poénjai

Léteznek olyan hiedelmek, miszerint a farsangi mulatságot azért eszelték ki a régiek, hogy összehozzák a párokat. Mert ennél nagyszerűbb időszak nem is kínálkozott az udvarlásra, leszámítva a lagzikat. És farsangkor bizony gyakran megesett, hogy a lányok bokrétával díszítették a nekik tetsző legény kalapját.

A farsang poénos árnyoldala volt a vénlánycsúfolás: a még hajadon hölgyeket azzal figyelmeztették a párválasztásra, hogy állakodalmat rendeztek nekik, tuskóhuzással kongózással vagy szűzgulyahajtással élcelődtek rajtuk. Számos helyen tuskót kötöttek a szekér mögé, ráültettek egy vénlánynak öltöztetett bábut, aki az adott teleülés pártában maradt hölgyeit szimbolizálta. És húzni kezdték a tuskós szekeret, miközben gúnyénekeket daloltak a válogatós párkereső hölgyeknek (akik ezután egyből regisztráltak volna a jobbra-balra húzós társkeresőkre, ha már léteznek ebben a korban).

Egy másik tréfás szokás az állakodalom szokása volt. Ha a faluban nem szerveztek esküvőt vízkereszttől hamvazószerdáig, akkor bolondlakodalmon buliztak, hogy a házasodni nem akarókon köszörüljék a nyelvüket. Vagy kongóztak, azaz nagy zajt csaptak, és furcsa rigmusokat kiabáltak, hogy elvegyék a pártában maradt lányok kedvét a magányos életmódtól. A szűzgulyahajtás során a szatmári Panyolán az idősebb legények gulyás öltözetet öltöttek, és szűzgulyát hajtottak. Vagyis azt kiabálták: akinek van eladó lánya, hajtsa ki a szűzgulyára!

Farsangi néphitek a fánktól a boszorkányokig

A tél távolodása és a tavasz közeledése miatt ez mindig az év szívvidító időszaka volt. Erről tanúskodnak a régiek lelkivilágáról tanúskodó népszokások sokasága!

A farsang vége felé például számos magyar faluban elégették a telet jelképező rongybábut, így vettek búcsút a zimankótól, és ezzel üdvözölték a melegebb tavaszt!

A farsang klasszikus étele a fánk, azonban a régiek varázslatos tulajdonságokat sejtettek ebben a finom sütiben. A Szerémségben odáig mentek a fánksütés misztikumában, hogy direkt azért dagasztották és sütötték, mert szerintük ezzel lehet megakadályozni, hogy a jövőben a szél leszakítsa a háztetőket! Máshol meg, például Topolyán az első fánkot porrá törték, és ezt tették a beteg állatok eledelébe, így gyógyították őket. Ilyenkor vetettek mákot, hogy az ne legyen férges.

A néphit szerint húsvétkor disznóhúst kell lakomázni, mert ettől alaposan fellendül az ember anyagi helyzete. Mások meg húsvétkor barátságosan megveregették a gyümölcsfákat, hogy a közelgő tavasszal ragyogó termést hozzanak.

Húshagyókedd sötét éjjelén a farsangi babona szerint senkinek sem volt tanácsos az utcára merészkedni, mert gonosz dologra csábítgatták a boszorkányok. Másrészt „fársáng” idején az emberek árgus szemekkel figyelték a rétest: ha elég nyúlós volt, akkor a család szerencsefaktora igen szép jövőt körvonalazott az előttük álló esztendőben.

Farsangi mákkultusz egy csodás hazai likőrrel: a Magna Cum Laude Max Opyyum Likőr

A farsang idején sokan gondoltak a mákra: ilyenkor kellett vetni, hogy ne válják később férgessé. A mákostészta mellett kevés igazi gasztronómiai csoda villan az ember eszébe a farsang kapcsán. Mi lenne, ha változtatnánk ezen az áldatlan állapoton? Ennek érdekében érdemes bevetni minden idők legütősebb magyar máklikőrét, ami egészen elementáris élményt ígér, és a vendégeink is széles mosollyal ünneplik majd a farsangi mákrobbanást!

Ez egy ébenfekete folyékony elixír, ami minden évszakban elvarázsolja az embert a maga pikáns energiáival!

A Magna Cum Laude Opyyum Likőr csodás együttállás a mák és a pálinka között. Készítésekor a magyar gyümölcspálinka lefőzése után a darált mák ágyon ázik a remek desztillátum, és átveszi a mák életerős dinamikáját, zamatát. Így kerül a palackba egy minden bút és bánatot remekül feledtető máklikőr. A Magna Cum Laude Opyyum Likőr 50%-os változata pedig maga a palackba zárt tűz: remekül felpezsdíti a farsangi bulik hangulatát, még a régi mákvetési hagyományra is utalva, amit a régiek szerint ilyenkor kell elvégezni.

Busók helyett oroszlánok a tengeri démonok elűzésére: a Kinmen Guardian Lion Kaoliang Liquor

A magyar néphit pokoli maszkos figurákkal, boszorkánybábu égetésével igyekszik távoltartani a gonosz telet, a tajvaniak meg oroszlán alakú zord kőfigurákkal védik szigetüket a veszedelmes tengeri viharoktól és a gonosz démonaitól. Ennek a régi hitnek szentelték a keleti ízek egyik különleges italát, a Kinmen Guardian Lion Kaoliang Liquort. A legendás ital egy felejthetetlen oroszlános palackban kerül a boltok polcaira, és már ez a kiszerelés felébreszti az érdeklődést a farsangi bulin, mert egy nem mindennapi nedű kerül a vendégek elé. Ki tudja, a dermesztő kőoroszlánok talán nemcsak az ármánykodó szellemek távoltartásában ügyesek, hanem a telet is elkergetik, hogy minél hamarabb beköszöntsön a régóta várt tavasz!

A meglepően markáns, 58%-os alkoholtartalommal bíró cirokból készített kuriózum elfeledteti az emberrel a tél hidegét a farsangi bulin. Egzotikus lendületessége a sárgadinnye ízeivel hozza el a téli sötétségbe a tavasz csodáját. Bővelkedik tajvani gyümölcsökben, még egy kis gombás ecsetvonás is kirajzolódik az ízek között. A tajvani tradíciókat követő kaoliang mesterek tiszta ásványi anyagokkal alakítják selymessé az ízét, és mindent áthat benne a sárgadinnye áramlása.

A farsangi fánk aromatikus rokona: a Christmas Cake & Dark Chocolate & Medjool Dates & Cinnamon Cask Strength 12 Years Whisky

Bár a karácsony már rég elmúlt, létezik egy karácsonyi ízekkel táncoló nedű az élet vizének nagy forrásából, amely sütés és csokis ízekkel kavarogva újítja meg a bulik italkínálatát! Farsangkor pedig egyenesen bravúros választás a Christmas Cake (a hosszú név ecsetelését most kihagyjuk, azonban egészen zseniális komponensekből tevődik össze). Másrészt ez egy egészen veretes nedű, ami megacélozza a téli hangulatot, hiszen hordóerősségű változatban, a maga ütős 57.8%-os alkoholtartalmával kerül a boltok polcaira.

Az Islay-whiskymesterek számára egyszerűen stílusbravúr ez a nemes nedű, ott csörgedezik benne a régió már-már kötelező elemnek tekintett füstössége és a krémes gabonawhisky ropogós bája, pirított mályvacukorral keverve. Felsejlik a tél természetét illusztráló kenderes méz és fahéj, egyúttal a  tölgyfahordós érlelés kifinomultsága is megnyilvánul a tölgyes fűszerességben. A selymes karamella gondoskodik róla, hogy tényleg ez legyen a legnagyobb dobás a bárpulton, amennyiben egy sütis aromákkal táncoló whiskyvel szeretnénk feldobni a farsangi partyt.

Már-már kulináris élményt kínál, ha ezt a sütis, dark csokis whiskyt egy csodás farsangi fánkhoz kortyolgatjuk, és borítékolható, hogy a barátaink még a farsangi buli után is emlegetni fogják!

Unicorn Tears Raspberry: Vénlánycsúfolás helyett málnás, „csajos gin”

A régi farsangi hagyomány csúfoló rigmusokkal, tuskóhúzással és más válogatott szivatásokkal igyekezett pellengérre állítani azokat a szingli hölgyeket, akik nehezen kötelezték el magukat a párválasztás mellett. Manapság azonban ilyen radikálisabb megoldás helyett sokkal vidámabb és örömtelibb élmény, ha a hölgyek megisznak egy nőies aromafelépítésű koktélt, és ezt viszik ajándékba a farsangi bulira, hogy másokat is megkínáljanak az egyszarvú könnyeiből desztillált nedűvel, az Unicorn Tears Raspberry Ginnel! Egy természetes összetevőkből készített, mámorát illetően viszont természetfeletti itallal, amiben ünnepet ül a málna, hirdetve a közelgő melegebb évszakok közeledtét.

Valljuk be, az egyszarvúak a középkor óta nem voltak annyira népszerűek, mint napjainkban, a 21. században! Akkoriban a furfangos középkori kalandorok a szarva miatt keresték az unikornist, mert a babona szerint extrém erős gyógyító hatalommal bírt. Azonban az állat megszelídíthetetlennek és elfoghatatlannak bizonyult – nem is értem, hogyan sikerült az Unicorn Tears készítőinek palackba zárnia az unikornis könnyeit, és azt még színesíteni egy kis málnával. Mellette olyan klassz komponensek hömpölyögnek a palackban, mint a boróka, a fürtökben szervírozott koriander, az édesgyökér tobzódó mennyisége a citrusfélék sokasága. A csillámlóan rózsaszín ital már eleve kedves a szemnek a palackban, a pink szín valósággal megigézi a különleges farsangi rumra szomjazókat.

Az Unicorn Tears Raspberry Gin egyszerre cuki, bájos és finom, szóval egy női vendégeket váltó farsangi bulin egyenesen kihagyhatatlan tételnek ígérkezik.

Glenmorangie Tale of Winter Whisky: amit farsang idején sem űznénk el a téllel

A farsang kultusza alapvetően a rövid nappalok és kétségbeejtően hosszú téli sötétség elkergetése okán született, azonban a télnek is megvannak a maga jótékony adományai! Nemcsak a csöndre és a nyugalomra gondolunk, hanem az évszak folyékony drágakövére, a borostyánban pompázó Glenmorangie Tale of Winterre, amit készítői kifejezetten a havas hónapok évszaknak szenteltek. A Glenmorangie-tól megszokott édesség művészi tökélye ezúttal a téli fűszeresség köntösében érkezik, és mélyen beírja magát a whisky-geekek ízmemóriájába!

A gyümölcs és a méz édes vízesése tűpontosan megragadja a tél esszenciáját, a Highland-i whiskynek pedig extra csavart ad a szicíliai Marsala boroshordó méltó fája, teli élettel és gyümölcsös farsangi kavalkáddal. A narancsos karamella illata valami parádésan egyesül a levendulamézzel az első illatolás során, ehhez ad extra réteget az illatos rózsa. A diós ízek és az édesség ötvözetét kókuszpor, az embert téli álmából felébresztő pikáns pirospaprika színesíti. A brazil diós karamella temperamentuma elkezdi kitessékelni a telet és behívja a tavaszi bizsergés elevenségét. Az édes árpamaláta mellett ugyanakkor a Demerara cukor, a szegfűszeg a gyömbér és a fahéj is hírt ad magáról.  

És még nincs vége azon italok áradatának, amelyek új dimenzióba helyezik a farsangi bulik élményfaktorát!

Cikkünk folytatásából kiderül, melyik karibi rum lehetne az ördögmaszkos busójáráshoz illő mai cukornádköltemény. Aztán megtudhatjuk, melyik középkori eredetű likőr idézi fel a régi olasz vajákos gyógyítók „boszorkányságát”, és melyik karneváli rum tudja a legjobban feldobni a farsangi bulikat!