A legenda úgy tartja, hogy egy polinéz bárba egy korán reggel betérő üzletember a bártender segítségét kérte, ugyanis rettentően másnapos volt és egy üzleti megbeszélésre sietett. A bártender ott helyben ötlötte ki ezt a szükség szülte koktélt. 
A vendég elfogyasztotta, és útjára indult. Majd 2 nap múlva megjelent a bárpultnál, és leteremtette a pultost, hogy egész nap úgy érezte magát mint egy zombi… Meg is lett a név!

Mi azt ajánljuk, ha lehetséges, a napi Zombie fogyasztásunkat limitáljuk maximum kettőre.

Sokak által ismert - ha máshogy nem, névről mindenképp - ital, amely valamikor a 80-as években születhetett, mint amolyan polgárpukkasztó kifejezése annak, hogy a prűdség nem összeegyeztethető a neonfényes, pulzáló és tomboló éjszakai bárok világával.

Az ital színei rétegesen láthatóak, alul mondjuk a homokos strandot jelképező sárga réteg, felette pedig a forró, tüzes érzéki vörös szín... 

2005-ben rakta össze ezt a remek italt Sam Ross a New York-i Milk & Honey bárban.
Skót whisky, méz és gyömbér… Talán már csak az alapanyagokból rájön az ember, hogy milyen különleges is ez az ital, és miután megkóstolta, utána hirtelen úgy is érzi, hogy minden gondja és betegsége elillan.

Ez az ital mértékkel fogyasztva tényleg orvosság, legaklább annyira mint mondjuk a megfázásra fogyasztott citromos-mézes tea...

Maradjunk annyiban, hogy ha ez az ital nem létezne, James Bond se ihatná az elhíresült Martini italát…

A fent említett állítás úgy helytálló, ha tudjuk, hogy a Martinez koktélból vált ki a Martini koktél mint variáns, maga a Martinez pedig italtörténészek véleménye szerint egy Manhattan változat. Érdekes és sokszor összetett, egymásra épülő, egymás továbbgondolásából született italokból áll a koktélok történelmének hálója, de az örök klasszikusok mindig is fent fognak maradni, ha még változnak is itt-ott a receptúrák.

A Martinez esetében is volt jó pár alapanyag csere, de az eredeti recept Genevert ír, és mi is azt ajánljuk hozzá. Jerry Thomas feljegyzései Old Tom gin-t ajánlanak, és azért az Ő ajánlásával nyugodtan helyettesíthetjük a Genevert.

Az egyik forrás szerint Jerry Thomas bártender készített először klasszikus Martinezt az Occidental Hotelben, a másik viszont úgy tudja, hogy ez a pompás ital egy olyan csapos alkotása, aki a kaliforniai Martinez bárban dolgozott.

A Martinez koktél alfája és omegája a genever, elkészíthető például a Bols Zeer Oude Geneverrel, a Bokma Jonge Geneverrel vagy a Zuidam Zeer Oude Geneverrel. Az ízek páratlan harmóniájának kialakításához édes és száraz vermuthokra egyaránt szükségünk lesz. Az édesebb vermuthok közül szeretnénk kiemelni a Garrone Rossót, a La Quintinye Rouge Vermuthot, a száraz változatok közül pedig a Cinzano Dry és a Martini Extra Dry működnek a legfinomabban a Martinezben. A narancslikőrök közül a koktélhoz remekül illeszkedik a Cointreau és a Picon Narancslikőr, de a Haymans vagy a Tanqueray Old Tom’s Ginje sem maradhat ki a Martinez koktélból.

Ez egy újabb keletű ital, a kétezres évek elején ütötte fel a fejét Londonban, de azóta a szórakozó közönség és prémium koktélokra vágyók egyik nagy kedvence lett. Tökéletes azok számára, akik egy gyümölcsös és pezsgő italra vágynak, vagy akik szeretik megmutatni magukat egy bárban a közönségnek.

Feltűnő, már maga az ital neve is az, és a szervírozása sem átlagos. De ennek így is kell lennie, nem ihatja akárki, a név kötelez!

1944-ben, egy nyári éjszakán Victor J. Bergeron (Oakland-i bártulajdonos, és koktél rajongó/feltaláló) megmutatta két Tahiti-i barátjának az újonnan kikísérletezett kevert italát.  A barátok reakciója: „mai tai roa aé”-volt, ami tahiti nyelven annyit tesz „Földöntúli élmény”. Így meg is lett ennek a csodás koktélnak a neve.

Az eredeti recept csak egy specifikus fajta rumot tartalmazott, a J. Wray and Nephew 17 éves Jamaican rumot (ez mára a világ legdrágább rumjává nőtte ki magát). Az eredeti Victro féle recept, 2 uncia 17 éves J. Wray and Nephew rumot tartalmazott, friss lime levet, fél uncia DeKuyper narancs Curacao-t, negyed uncia cukorszirupot, fél cent Garier mandula szirupot.

Az évek folyamán, a mai kor ízlésének megfelelően változtak az összetevők, és mára már nem kell zsebbenyúlósan drága rum ahhoz, hogy egy tökéletesen élvezhető, komplex és frissítő koktélt készíthessünk.

Ez a hírhedt ital, nagyjából az 1980-as évek elején lett igazán közismert.
Az őt körülvevő mítoszok és legendák közül rengeteget ismerhetünk, de talán a leghitelesebb történet, az 1970 környékére tehető, Robert Butt, az Oak Beach Inn nevü bárban (amely New York, Long Island területén van) találta ki, a prohibíció idejére emlékeztető cocktail-t, ugyanis az ártalmatlannak tűnő Ice Tea külső ténylegesen eltakarja az erősen alkoholos beltartalmat.

Vannak elméletek, hogy ez az ital valójában a szesztilalom idejében jött létre… Sokunk fejében furcsa emlékek vannak erről az italról, de a megfelelő arányok betartásával és a recept követésével egy csodálatosan komplex és üdítő italt kapunk, nem csak egy gyors lerészegedési segédeszközt.

Egy meglehetősen tömény koktélról beszélünk, amelyben minden ital képviselteti magát, amire egy prémium italkedvelő vágyhat: vodka, rum, gin, tequila, és bizony a kényeztetően narancsos Cointreau sem maradhat ki! (Persze ettől eltérő változatok is léteznek, például a Tennessee-i Kingsportban Ransom Bishop más összetevőkkel készítette el a koktélt, ő whiskyvel és juharsziruppal bolondította meg az ízek kavalkádját, ráadásul olyan Long Island Tea-verziók is vannak, amelyben helyettesíti a Triple Sec-et).

Ehhez a koktélhoz remekül használható a Bacardi Carta Blanca Superior Rum vagy az Old Pascas White Rum, a ginek közül a Beefeater Gin és a Bombay Sapphire Gin, illetve a The Botanist Gin kiválóak egy ütős Long Island Tea elkészítéséhez. A vodkák közül ötletes választás a Skyy, a Smirnoff Red, a Finlandia, a tequilához pedig a Herradura vagy a Sierra Silver Tequilája.  

A 2006 óta ismert ital feltalálását nem más, mint Simon Difford, a híres Difford's Giude atyja mondhatja magáénak. A név a spanyol ’Flor Saúco’ elnevezésből ered, ami annyit tesz; bodzavirág. Aki ismeri a Margarita nevű kevert italt, annak ez a változat nem lesz ismeretlen, mégis meglepően új ízeket fedezhet fel benne.

Egy valóban egyszerűen elkészíthető ital, és ha minden alkotóelemet - a receptet precízen követve - összerakunk és felviszünk a pohárra, akkor könnyedén lenyűgözhetjük a barátainkat vagy a rendezvény résztvevőit.

Friss és üde, remek élmény.

Közel 75 évvel ezelőtt született ez a remek long drink. Az összetevőket megnézve azt gondolhatnánk, hogy pusztán két jó dolog találkozott és ezek összekeverésével egy remek, új termék született. (Mint a banános-nutellás palacsinta.) Azonban, mint látni fogjuk itt bizonyony üzleti megfontolások álltak a háttérben. De ez semmit se vesz el e koktél remek mivoltából.

A teljes nevén „The Old Fashioned Whisky Cocktail” története közel 2 évszázadra tekint vissza. 1806 környékére tehető a felfedezése, és az akkori recept is csak annyit ír, hogy: Whisky, cukor, kevés víz és bitterek. Bár folyamatosan ismert és kedvelt ital volt, azért hullámzó karrierje tele volt akadályokkal és változtatásokkal. Bourbon vagy Rozs Whisky? Angostura bitter vagy valami más? Kockacukor vagy cukorszirup?

Ezek mind olyan kérdések amelyeket magunknak kell kitapasztalni, de ahogy a „Whisky Cocktail” is átesett sok változáson, úgy nekünk is érdemes lehet kísérletezni, és megtalálni a kedvencünket.