A táplálkozástudományban dolgozó kutatók szerint a gyümölcsök színe a természet jelzőrendszere is egyben, mely elárulja testünknek, hogy az adott étel milyen fontos tápanyagokat tartalmaz, milyen élettani hatásokra számíthatunk fogyasztásukkor. Vannak akik úgy vélik, az étrendünk összeállításakor érdemes odafigyelni a színekre is. Nos, lehet hogy így van, de az italaik kiválasztásakor – legalábbis én azt gondolom – sokkal inkább az aromák a meghatározóak, bár van néhány általános szabály, például az adott italféleség minél sötétebb színéről a minőségre szoktunk asszociálni, különösen a hordóban érlelt italok esetében.

 

Mint az előző írásban kollégám már érzékeltette, bizony volt némi ellenérzés, vagy inkább félelem az új single maltok kóstolása előtt. Ezek az érzések régre nyúlnak, fiatalkori első találkozásaim az alkoholok világával, - amelyek bizony nem nagyon kellemes emlékek - szorosan összeköthetőek Ballantines finest és talán a Chivas Regal 12 whiskykkel. Akkoriban igen sok elfogyott ezekből, és mára valahogy a másnaposság érzését keltik bennem, ha csak a palackjukra is nézek. Ez nem feltétlenül csak a Ballantines hibája persze, közösen dolgoztunk ezen a helyzeten. Tartottam attól, hogy újra a másnaposság emlékeinek megmaradt ízeit variálták át ezekben az új termékekben is.

 

Sokszor beszéltünk már arról itt a blogon, hogy az italgyártók egy része az üzleti modelljeik kialakításakor a nagy mennyiségben gyártott italok mellett tette le a voksát. Mindannyian ismerjük ezeket a gyártókat, az ő termékeikkel vannak tele minden üzlet polcai. Jók is ezek az italok, de azért az igazi ínyencek bizony sokszor fanyalognak az ilyen termékek és főképp a gyártóik kapcsán. Igaz, ezek nagy és komoly gyártók, de mégis sokan érezzük úgy, a tudásukat bizony aprópénzre váltják, bár el kell ismerni, hatalmas mennyiségű aprópénzre…

 

A fűszeres keserű-likőrök igen komoly népszerűségnek örvendenek itthon. Az abszolút nemzeti italnak számító piros-arany keresztes likőr mellett hatalmas mennyiséget fogyasztunk a címerében szarvasfejet ábrázoló Jagermeisterből is. Ez persze annak is betudható, hogy a gyártó nagyon ügyes és sikeres reklámokkal folyamatosan fiatalos és trendi italként jeleníti meg termékét.

Azonban időnként még az ilyen tradicionális italoknál is szükséges a megújulás

Aki figyeli az italok világában történteket, az tudhatja, hogy bizony szép számmal találunk mindenféle versenyeket és megmérettetéseket, ahol a különböző italfajták küzdenek a minél előkelőbb helyezésekért. Ez nem csak az új piaci szereplőknek fontos, hanem a már időtlen idők óta működő gyártóknak is. Ilyen versenyek nálunk is vannak, és az előkelő helyezést elérők számára komoly referenciát, forintokra váltható előnyöket biztosítanak.

A pálinkafőzésről mindannyiunkban él valamilyen kép. Aki rendelkezik vidéki rokonsággal, netán maga is falun él jó eséllyel maga elé tudja idézni a méretes műanyaghordókban gyűlő cefrét, a muslincarajokat a hordó tetejét borító géz fölött. Érezzük a cefre jellegzetes illatát is. Aki nemcsak a cefrét gyűjti, hanem a főzést is otthon végzi, további emlékekkel rendelkezhet. A cefre keverése, részletekben történő átöntése az üstbe, és úgy általában az egész folyamat messze nem patikatisztaságú és illatmentes történet.

 

Dublin városa hagyományosan az ír whiskey ipar szíve volt. Több mint 230 évvel ezelőtt, amikor Walter Teeling megalapította cégét, Dublin aranyháromszögében mintegy 37 különböző szeszfőzde működött. Nem csoda, hogy a 19. század folyamán Dublin-i whisky világszerte (el-) ismertté vált.

A törkölyből, vagyis a borkészítéskor kipréselt szőlőből készült pálinka nálunk is kedvelt ital. Azonban ennek az italfajtának az igazi klasszikusa a grappa néven ismert olasz törkölypárlat. Számos változata ismeretes, friss és tölgyfahordóban érlelt italként is fogyaszthatjuk, épp ezért ez az ital meglehetősen sok módon fogyasztható. Nézzük mit érdemes tudni róla:

A békéscsabai Árpád pálinkák, vagyis teljes nevén az Árpád és Vadász Pálinkák Kisrét Manufaktúra termékei már jól ismertek a minőségi pálinkát kedvelők körében. A több generációs hagyományokra építkező manufaktúra immár sok éve egyre komolyabb választékkal van jelen a piacon, és azt is megszokhattuk, hogy amelyik versenyen elindulnak, azt meg is nyerik.

A világszerte ismertséggel bíró egzotikus gyökerű szeszes italok választékában nem sűrűn találkozunk magyar, vagy akár Közép-Európai vonatkozású termékekkel, márkákkal. Ez persze érthető, hiszen mi sosem voltunk a világtengereken aktívan jelenlévő, a világkereskedelemben és különösen a gyarmatosításban jeleskedő nemzet. Márpedig a ma ismert, tradíciókkal rendelkező italmárkák történetét olvasgatva mindig erre a két fontos momentumra bukkanhatunk. A gyarmatosítás adta meg általában a kezdőlökést, ekkor jutottak el a világ különböző, az alapanyaggyártáshoz tökéletes klímával rendelkező zugaiba a korszerű szeszesital-gyártás fogásai, és a tengeri kereskedelem volt az, ami aztán fel is tudta virágoztatni ezeket a lepárlókat.