Laggan Mhouillin kifejezés, az ősi kelta nyelvet beszélők számára nem okoz nehézséget, de akinek már egy kicsit berozsdásodott a szókincse annak segítünk; Völgybéli malom. Ebből a kifejezésből született, és egyszerűsödött le a mostanra ez a kultikus whisky név, ami Islay-i whiskyk kedvelői között must-try kategória.

 

Amikor először kóstolja az ember, akkor meglepődik, rácsodálkozik erre a whisky-re. Aztán ez így megy minden újabb kóstoláskor, amíg csak tart a palack.

 

A 19. század végére kialakult Észak-skóciai vasúthálózat számos iparág kialakulását segítette elő. Ekkoriban sok vállalkozó szellemű skót kezdett új vállalkozásba. Ekkoriban, 1897 nyarára épült fel a Dalwhinnie lepárló, ahol 1898-ban már el is készültek az első párlatok.

 

A Cragganmore 12 dagadó mellkassal áll a Diageo Classic Malts sorozatában, a Speyside whiskyrégiót reprezentálva. Ez a 12 éves whisky a zászlóshajója a gyártócégnek, és nem is véletlenül, mint ahogy az sem véletlen, hogy ez a csodás párlat a fogyasztók kedvencévé vált az évek folyamán.

 

Új sorozatunkban néhány talán kevésbé ismert whiskyt mutatunk be kicsit közelebbről. Az első legyen a Highland-i régió egy igazán érdekes párlata, a Clynelish 14 éves itala.

 

A kelta nyelven „Elzárt legelő”-t jelent a lepárló neve, és rögös életúttal a háta mögött a mai napig kiváló párlatokat gyárt. Highland viharos zugában fekvő whisky üzem, többnyire a lágy, só szigeteki levegővel áthatott, és olajos karakterű párlatjaikról ismertek, és ez a 14 éves kiadás teljesen helyt áll a sztereotípiáknak.

 

A világ, amiben élünk egyre kiszámíthatóbb. Az emberiség fejlődik, okosodik. (Tudjuk, a laposföld-hívők meg az oltásellenes liga nem ezt mutatja, de ők valójában csak apró programhibának tekinthetőek.) Alapvetően sajnos elmondhatjuk, hogy a mágia és a varázslat, - mármint az IGAZI mágia és az IGAZI varázslat – kissé a háttérbe szorult mára.

 

Először az USA piacára dobták ki 2000-ben, majd 2003-ban Angliában és Európában is debütált a skótok egyik legújabb büszkesége. Történetének kezdete 1999-re, illetve egy kicsit korábbra is tehető. Nem egy 200 éves, titkos szerzetesi rend receptúrája által, egy pápai pecséttel ellátott kőplaketten szereplő leírással rendelkező történet, hanem egy figyelmes, az ízek harmóniáját meglátó, és a tökéletességre törekvő ember gyermeke ez az ital.

 

A statisztikák szerint hazánk kifejezetten komoly tényező Európa keserű- illetve gyógynövénylikőr piacán. Nyilván nagyban hozzájárul ehhez, hogy saját, nemzeti márkánk, az Unicum tényleg egy szinte mindenki által ismert és kedvelt brand. Az ital gyártási metódusa és receptúrája körüli, a rendszerváltozás előtt vitákra okot és alapot adó helyzet már rég elmúlt, Zwackék kedvelt keserűje jó ideje valóban az eredeti titkos családi receptúra szerint készül. Szeretjük és fogyasszuk is sokan. Azonban az újdonságokra is folyamatos igény mutatkozik, így időnként jelennek meg új innovációk a kínálatban, pár éve az Unicum Next, majd az Unicum Szilva is megjelent a polcokon. Azonban a legutóbbi időkig kifejezetten a prémium szegmenset célzó terméke nem volt a tradicionális gyártónak. Ennek azonban már vége, idén bevezetésre került a limitált mennyiségben készülő Unicum Riserva.

 

Pénteken egy kóstolóra voltunk hivatalosak. Valamikor még ősszel jártunk a Jameson hazai bázisán (Pernod) whiskykóstolóban, és akkor mesélték az ottaniak, hogy készül egy whiskey-s hordóban érlelt sörkülönlegesség, melyben a miskolci zip's sörfőzde lesz a Jameson partnere (vagy fordítva). Ahogy akkor mesélték, a zip's kereste őket a termék ötletével, és bár a Jamesonnál azért nem adnak csak úgy hordókat külső cégeknek, de ez esetben annyira jónak tűnt az ötlet, hogy végül sikerült megállapodniuk. Az ír Jameson együttműködést kötött a zip’s-szel: a Jameson Cork-i bázisáról érkező whiskey-s hordókban miskolci sör kerülhet.

 

Ha megkérdezünk valakit, hogy mondjon néhány égetett szeszesital-fajtát, nem nagyon lesz okunk csodálkozni. A sztenderd italfajták fognak elhangozni: pálinka, whisky, konyak, vodka, rum… És a válaszok nem nagyon fognak különbözni akkor sem, ha az italok világát jobban ismerő, vagy épp absztinens barátunknak tesszük fel a kérdést.