Az optimizmus világnapja segít abban, hogy szemléletet váltsunk, és harcoljunk a céljainkért.

A pozitívan gondolkodók nap mint nap dolgoznak az önbizalmukon, hogy a kezükbe vegyék az irányítást, mert nincs olyan nehéz körülmény, ami legyőzhetné őket. Ahogy Hemingway írja: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék”.

A világnap apropóján segítünk abban, hogy optimista gondolkodásra hangoljuk magunkat, és közben pár legyőzhetetlenül optimista történettel bíró feeelgood italt is bemutatunk!

Napjainkban, a háborúk, járványok és más társadalmi feszültségek korában nem számít divatnak a derűlátás, az élet pozitív oldalának szemlélése, ám ideje véget vetni ennek! Ezt a nézetet fogalmazták meg azok, akik február első napját az optimizmus nemzeti ünnepévé tették.

A hangulatunk, a mindennapi boldogságunk múlhat azon, mennyire tudunk optimistán állni az élethez. Ezért összegyűjtöttük azokat a szempontokat, amivel napi szinten is pozitívabban, optimistábban láthatjuk a minket körülvevő dolgokat. Most kiderül, mi jellemzi az optimista embereket, és hogyan játszott szerepet ez a szemlélet a nagy italkészítő mesterek életében, a pompás párlatok létrejöttében.

Közben bemutatunk néhány mosolyfakasztó italt, amelyek feelgood hangulatukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy pozitívabban, ígéretesebb ragyogással tekinthessünk az életünkre – és a jövőre.

Islay a Hebridák ékköve, egy füstösségtől örvénylő whisky-Kánaán. Gigászi méretű sziget számtalan lepárlóval, amit akár a skót whisky-geekek Mekkájának is nevezhetnénk.

Skóciáról sokaknak egyből a füstös-tőzeges whisky ugrik be, és ebben bizony elévülhetetlen érdemei vannak az Islay whiskyrégiónak, a műfaj klasszikus képviselőjének. A Hebrida-szigetcsoportokhoz tartozó festői szépségű sziget bővelkedik homokos strandokban, dombokban, aranyos falvakban, tenger gyümölcseit kínáló éttermekben – és persze a sziget első számú kincseiben, a neves whiskylepárlókban.

Ez a régió kelti életre a whiskyszcéna izzó Szent Grálját, a szent tüzes és tőzeges maláta whiskyket, amelyek olykor túlságosan kemény ostromot indítanak a még kezdő, mondhatni „avatatlan” whiskyvándorok ízlelőbimbói ellen. Nyilván nem érdemes a lehető legerősebb Islay-füstös költeményekkel kezdeni, hanem ebben is meg lehet találni a fokozatosságot.

Islay szigetlakói rendszerint roppant barátságosak, ahogyan a lepárlók is, így sok whiskybarát vág bele egy komolyabb turnéba a szigeten, hogy megismerje Islay lepárlóit. Rövid írásunkban most arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk a legnagyobb ikonokat ezen a földön, és kóstolót kapjunk lenyűgöző párlataikból. Sláinte!

„Nézz mélyen a természetbe, és akkor mindent megértesz!” – írja Albert Einstein. Ugyanez a helyzet a fenséges italok zamatával, amelyek a természetes összetevők fenséges finomságából merítik esszenciájukat. Legyen szó a rejtelmes természet alkotta kristálykoponyákról, a mélytengeri csápos kraken szörnyről, a Fuji hegy hatásáról, vagy a mandragóragyökerek misztikus ízéről…A természet számos meglepetést tartogat az ízek szerelmeseinek, és ideje felfedeznünk a titkait!

Lássunk néhány különleges italt, amelyek a természetnek köszönhetik aromatikus fortissimójukat.

Nincs kristálygömbünk és a mágikus szuperképességeknek is híján vagyunk. Ezért nem tudunk 100%-os jóslatokat fogalmazni arról, milyen italok lesznek a legmenőbbek ebben az évben. Azonban a nagy iparági elemzők és szakértők alapján igyekszünk körvonalazni, milyen megatrendek érintik a 2024-es italfogyasztást!

Röviden és velősen bemutatjuk az előttünk álló legfontosabb italtrendeket, amik befolyásolják a bárok és éttermek italkínálatát, koktélválasztékát az előttünk álló esztendőben. Olyan kategóriákat is igyekszünk érinteni, amelyek Magyarországon még nem annyira népszerűek, mint világszerte, ilyen például a józan kíváncsiskodók területe.

Campbeltown városa egykor virágzó metropolisz volt, és a világ whisky fővárosának nevezték. Másrészt egy neves whiskytermelő régió volt a Kintyre-félszigeten Campbeltown Loch hatalmas tava mellett, ahol összesen 34 lepárló üzemelt. Eredetileg Kinlochkilkerrannak nevezték (ősi gael nyelven: a tó Ciaran temploma mellett). Azonban Campbellre módosították a város nevét, midőn Archibald Campbell, Argyle grófja 1667-ben megkapta ezt a helyet. Akkoriban ő volt a Campbell klán vezére, ám szerencsére a régi klánharcok azóta már a feledésbe merültek, és béke honol a skót földeken.

A whisky lüktető nagyvárosa idővel meggyengült a háborúk és a gazdasági válság által, így 2010-re már csak két lepárló, a Springbank és a Glen Scotia működött a területén. Még az önálló whiskyrégió státusza is veszélybe került…Azonban az Élet Vizének istenei kegyesek voltak Campbeltownhoz, és egy harmadik lepárló aktiválásával ismét feljövőben van a whisky egykori szívcsakrája.

Ismerjük meg ezt a történelmi időket idéző régiót, nemes párlataival együtt!

Varietas delectat. A változatosság gyönyörködtet– tartja a régi mondás, és ez különösen igaz a skótok whiskyrégiójára, Highlandre. Ez a vidék – régi nevén „az ősi gaelek helye”– kiemelkedik a többi közül változatos whiskytermésével az eltérő karakterek széles spektrumával. A könnyedebb hangvételű whiskyktől indulva a Skót-felvidéken eljuthatunk a sósabb tengerparti ízekig, rengeteg fenséges nedű hömpölyög a lepárlók stilljeiben.

A Highland régió, vagyis a Skót-felvidék az ország legnagyobb whiskytermelésével büszkélkedhet. A Highland egy sziklás terület, romantikus szépségű turistaparadicsom hatalmas kiterjedéssel, a hűvösebb tengerparttól a Cairngorm-hegységen át magas dombokig és tavakig. A zord körülményekkel azonban mit sem törődnek a mindenre elszánt whiskykészítők, akik olyan nagyszerű nedűket desztillálnak a hegyvidéken, mint a Deanston, a Dalwhinnie vagy a Glengoyne.

A sherry különféle borokból készül, és valamennyinek Dél-Spanyoloroszág meghatározott régiójából kell származnia. A popkult Sherry-háromszögből: Jerez de la Fronterából, Sanlúcarból és El Puerto de Santa Mariából. Ezek között húzódik a legfinomabb sherryk képzeletbeli háromszöge. A sherry készítését mindig a Consejo Regulador szabályozza, és csak az az ital számít törvényi szempontból sherrynek, amelynek létrejöttét egy ilyen pallérozott tudással rendelkező mester egyengette. A három leggyakoribb sherryfajta a sherry cask whisky készítéséhez a Fino, az Oloroso és a Pedro Ximénez.

A Fino egy száraz sherryt körvonalaz, a többinél könnyedebb karakterrel. A Fino sherryben virgoncan kergetőznek az élesztősebb ízek, diós jegyzetekkel tarkítva. Akkor készül ilyen sherry, ha az italt 15%-ig dúsítják, és növeli a bor alkoholtartalmát (miközben az élesztőgombák fejedelmi lakomát csapnak benne, hogy felfalják a megmaradt cukrokat). A Fino sherryt gyakran amerikai tölgyfahordóban érlelik, és meglehetősen ritkán használják whiskyérlelésre. Fino Sherryben érlelt whisky például a Kavalan Solisto Sherry Cask Single Malt.

És itt kanyarodunk rá a felkapottabb sherryhordókra! Az Oloroso a leggyakrabban használt érlelőhordó. Egy édesen csörgedező, aromagazdag bor, nagyjából 17% körüli alkoholtartalommal. Sötétebb színben játszik, és ezt használja többek között az Aberlour A’ bunadh, a Dalmore 12 Years és a Ther Balvenie Doublewood 12.

A Pedro Ximénez (gyakran csak PX néven emlegetik) a mazsolaszerű szőlők birodalmából érkezik. A szőlőt préselés előtt megszárítják, és cukros lé keletkezik belőle. A PX lényegesen édesebb a többi fajtánál. A Pedro Ximénez hordók prémium és egyedibb whiskyk létrejöttének útját egyengetik. A Pedro Ximénez hordókat gyakran az Oloroso sherry hordókkal keverve használják, mint a GlenDronach 12 Years és az Auchentoshan Three Wood esetében, vagy a Laphroaig PX Cask, a Glengoyne Pedro Ximenez Sherry Cask.